A bajnokság utolsó fordulója izgalmas mérkőzést tartogatott a számunkra. A bajnoki címre hajtó Metis otthonába látogattunk. Nekünk a helyezések tekintetében nem volt tétje a meccsnek, azonban ezek számunkra mindig presztízs harcok, ellenfelünknek pedig egy győzelem esetén az két elmaradt meccse már csak formalitás lett volna.

Az előző fordulóban az Ercsi elleni 0:0 előtt azt kértem a játékosaimtól, hogy bár van tétje, próbáljanak meg teljes mértékben felszabadultan, teher nélkül játszani. Nem jött össze. Ez egyfelől jó, másfelől rossz. Rossz mert nem derült ki, hogy ilyen állapotban milyen teljesítményre képesek, és jó mert úgy látszik sikerült beléjük nevelni, hogy nincs tét nélküli meccs, és mindig harcolni és hajtani kell a végsőkig. Ha arra a meccsre igaz volt amit kértem akkor erre is. Lehet nem lesz váratlan amit írok, de most sem sikerült ezt megvalósítanunk, mert a bajnoki címvédő elleni mérkőzések azért mégis csak mások!

Az előző forduló kicsit olaszosra sikeredett, akkor ezt erről is el lehet mondani. Az eredmény is ugyanaz lett, 0:0, de mégis nagy a különbség. Egyfelől azért mert mégis csak a Metisről beszélünk, másfelől a bajnokság utolsó meccse, nagy kánikulában, már vizsgaidőszakban zajlott és méltó ellenfelei voltunk a későbbi bajnoknak.

Az őszi félév utolsó mérkőzésén szintén döntetlen született, akkor 1:1. Az nagy meglepetés volt akkor, most már nem olyan nagy. A két mérkőzés között pedig rengeteg különbség volt. Akkor a mérkőzés nagy részében oda szögeztek minket a kapunkhoz, most pedig egyenrangú felek küzdelme zajlott, ahol felénk is eldőlhetett volna a párharc. Ennyit változott a csapatunk fél év alatt. Nagyon nagyot harcoltak a lányok, és megérdemelték, hogy egy jó eredménnyel búcsúzunk ettől a bajnokságtól és a BEAC-tól. A Metis riválisának, a Komáromnak pedig kikapartuk a gesztenyét, mert így a saját kezükbe került a sorsuk. A Duna-parti településen ha nyernek övék lehet a bajnoki cím. Sikerült a bajnokságot az utolsó mérkőzésig izgalmassá tennünk, és mi is feliratkoztunk a budapesti női labdarúgás térképére!

A mérkőzés jegyzőkönyve.

Május 22-e vasárnap ismét Ercsibe látogattunk, ahol a negyedik hely megszerzésének már csak matematikai esélyei mutatkoztak. Természetesen amíg van egy csöppnyi esély addig mi nem adjuk fel. A nagy olasz futball teoretikusok szerint a labdarúgásban a tökéletes eredmény a 0:0. Tanár úr kérem, mi készültünk!

Hosszú és fárasztó szezon végéhez közeledve (nem mellesleg már a vizsgaidőszakban), nem egyszerű az amatőr csapatok élete. Ettől függetlenül nekünk sikerült nagy számban megérkezni a mérkőzésre, a maximális 7 cserével. Előző mérkőzésünk 1:1-s döntetlennel ért véget, így helyezés ide vagy oda, csak azért is győzelemmel akartuk elhagyni a pályát! A kezdő sípszó után azonban keményen nekünk esett az ellenfél! Az Ercsi csapata nem igazán úgy kezdte a meccset ahogyan az előzőt. Akkor átadták a területet és kontrákra rendezkedtek be, most azonban az első 10 percet alaposan megnyomták és szerettek volna hamar betalálni. Ők domináltak és nagyobb részt a mi térfelünkön folyt a játék. Szerencsésen kivédekeztük ezt a periódust és egyfajta egyensúly állt be utána a pályán. Sajnos (vagy nem sajnos) ez az egyensúly ki is tartott a mérkőzés végéig, és néhány időszakot leszámítva egy viszonylag unalmas mérkőzés kerekedett belőle szurkolói szempontból. A végeredmény 0:0 lett. A régi nagy olasz futball teoretikusok szerint a labdarúgó mérkőzések tökéletes eredménye a 0:0. Ebben az esetben egyik csapat sem hibázott, azaz mindegyikük tökéletesen teljesítette az előre kitalált taktikát. Még ha tudjuk, hogy ez kevés esetben van így, és erre a mérkőzésre sem lehetne a tökéletes jelzőt használni, megnyugtató érzés, hogy van olyan futball kultúra ahol ki tudtuk volna elégíteni az igényeket.

Ezzel az eredménnyel matematikailag is biztossá vált, hogy nem lehetünk negyedikek, így minden feszültségtől mentesen készülhettünk a szezon búcsújára az utolsó fordulóban!

A találkozó jegyzőkönyve.

Legutóbbi tatabányai vendégjátékunk győzelmet hozott a 13. fordulóban így szép reményekkel utaztunk ismét az Erőműi pályára. Elkészült az új szürke mezünk is, így jó eredménnyel igyekeztünk felavatni. A mérkőzést viharfellegek árnyékolták be, a találkozó előtt is esett az eső, de a pálya talaja így is kifogástalan volt.

A meccs nem indult jól, sajnos a korai bekapott gólokban jók vagyunk. Az 5. és a 14. percben is mattoltak minket, ami kicsit meglepett. Az első félidőben ezzel ők voltak a jobbak, de mindenesetre nagyon nem ezt vártuk. 2:0 oda.

A második játékrészben aztán jobban elkezdtünk nyomni, és jöttek is sorban a helyzetek. Az 52. percben Lóczi Dorka szépített, de nem sokáig örülhettünk, mert 2 perc múlva az ellenfél talált be ismét, amire Meggyesfalvi Enikő tromfolt rá szinten két perc múlva, így az 56. percben 3:2 volt az állás. A mérkőzésen egy új időjárási körülményt is megtapasztalhattunk, mert olyan monszun szerű eső zúdult a pályára, hogy a lányoknak igen nehéz lehetett a társak észrevétele. Mi magunk a kispad alatt sem voltunk biztonságba, hiszen az eső oda is bevert. Attól féltem, hogy a játékvezető félbeszakítja a mérkőzést, de szerencsére nem jelentek meg a villámok (legalábbis a bíró nem látta), így végig tudtuk játszani a találkozót. A végén erősen nyomtunk, nem sok híja volt, hogy kiegyenlítsünk és a helyzetek és a játék képe alapján meg is érdemelték volna a lányok. De a futball már csak ilyen. Maradt a 3:2. A mezünket is szépen sikerült felavatni, gyakorlatilag csavarni lehetett belőle a vizet!

Az eredmény bár nem nekünk kedvezett, így sem voltam elégedetlen. Hogyan is lehettem volna, hiszen a tavalyi visszavágón sima 5:0-val küldtek minket innen haza, most meg szervezettebb jó játékkal az ellenfél örülhetett, hogy sikerült megtartania az eredményt. Minden meccsen érezhető, hogy fejlődünk és ez azt mutatja, hogy jó irányba haladunk!

A mérkőzés jegyzőkönyve.

Öröm leírni, hogy első bajnoki szezonunk hajrájára eljutottunk odáig, hogy van a mezőnyben olyan ellenfél, aki ellen úgy várhatunk egy találkozót, hogy "kötelező" a győzelem. Még akkor is, ha ez a csapat a Kelen végtelenül szimpatikus gárdája, akikről köztudott, hogy a háromnegyed-pályás csapatukban rengeteg utánpótlás-korú játékosnak adnak lehetőséget, és nem is igazán az eredményen van itt a hangsúly, mint a minél több rutin megszerzésén, és a játékelemek éles helyzetben való gyakorlásán. Nekünk ellenben nagyon fontos volt a három pont begyűjtése, a negyedik helyért vívott ádáz, bár sajnos egyre kisebb eséllyel kecsegtető harcban.

Szép május 1-én ismét Komáromba vezetett az utunk, ahol az eddig megszokott helyszín helyett most Koppánymonostor városrész pályáján játszottuk le az előttünk álló meccset. Ennek az egyesületnek egykoron saját önálló női csapata volt, de mára aki még maradt azt a Fortuna csapatában találhatjuk. Az őszi szezon visszavágóján csúnya 6:1-s vereséget szenvedtünk vendégként, amit akkor igencsak nehezen éltünk meg. A mérkőzés előjelei nem voltak túl jók a tavalyival ellentétben.

Több játékosunk is le kellett, hogy mondja ezt a mérkőzést, gyakorlatilag a fél kezdőcsapatunk hiányzott, azonban nem féltünk ettől, hiszen akik ott voltak azok kitűnően játszottak 3 mérkőzéssel korábban is, amikor a Tatabánya csapatát sikerült hasonló felállásban megverni! A kisebb létszám "csak" három cserét hozott nekünk. A mérkőzés nem indult jól nekünk, gyakorlatilag 5 percenként kaptuk a gólokat, és a 16. percben már 3:0-ra vezetett az ellenfél. Ekkor azonban erőre kaptunk és az első félidő második fele a miénk volt. Kicsit későn ébredtünk, de szemre is szép támadásokat vezettünk aminek a 23. percben meg is lett az eredménye. Egy szöglet után Paragi Kitti hozott vissza minket a meccsbe. A félidőben már az eredmény nem változott, így 3:1-s állással mentünk a szünetre.

A második játékrészben reménykedtem, hogy szorossá tudjuk tenni a találkozót, de sajnos az őszi visszavágóhoz hasonlóan nem maradtak el a bekapott gólok. Szépen elosztották a második félidőben is a három góljukat, így a tavalyi mérkőzéshez hasonlóan újra 6:1-es vereséget szenvedtünk. Igaz ennek a meccsnek a képe már jócskán más volt, mert a második félidőben nem volt annyira kilátástalan a játék mint korábban. Nem sikerült tehát a Monostori erődöt bevennünk, azonban egy újabb nagyon szép helyszínen játszhattunk mérkőzést.

 A mérkőzés jegyzőkönyve.

A budapesti háromnegyed-pályás bajnokság 15. fordulójában április 23-án szombaton a budapesti női labdarúgás meghatározó csapatát, a Metis gárdáját fogadtuk a hazai pályánknak számító Szőnyi úti BVSC-sporttelepen. A remek időjárás mellett jó előjelekkel is várhattuk a találkozót. Nem hátráltatott létszámgond, teljes kerettel tudtunk kiállni, és bár volt még egy-két sérültünk, de nagyon sok játékos a rendelkezésünkre állt.

A bajnoki címért harcoló Metisnek ráadásul már sikerült rögtön bemutatkozó évünkben borsot törni az orra alá: az októberi 5. fordulóban, bár mint újonc ellen, sokkal simább és nagyobb arányú győzelemre számítottak, de egy remek játékkal előrukkoló Hiúzokkal találták szembe magukat, és a 3-1-es vereségünk is teljesen vállalható volt, míg csapatunk az első igazi nagy berobbanást is ellenük érte el, a 10. játéknapon, tavaly november 8-án, amikor is Gál Ancsi szép beadás utáni remekbe szabott fejesével az első félidő közepén megszereztük a vezetést, és bár a második játékrész hatalmas hazai nyomása góllá érett, 1-1-re végeztünk, és egy meglepetéspontot elcsentünk a Siketek-pályáról. A célunk pedig, sokszoros bajnok ellenfél ide vagy oda, most sem lehetett más, mint a tisztes helytállás, és lehetőség szerint a meglepetés! Ebből ezúttal csak az előbbi jött össze, de így sincs semmi szégyenkeznivalónk!

A BLSZ női háromnegyed-pályás bajnokság soron következő, 14. fordulójában közvetlen riválisunkhoz, a tabellán a negyedik helyet elfoglaló Ercsi otthonába látogattunk. Még élénken élt a fejekben a Tatabánya elleni, előző heti remek bravúr emléke, így igencsak feltüzelve, motiváltan vártuk a találkozót. Tudatában voltunk annak, hogy a felsőházi ellenfél elleni szép győzelem csak akkor ér igazán sokat, ha az Ercsit is sikerül legyőznünk. Ez azonban egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak. Korábban háromszor találkoztunk 3/4 pályán velük, ebből nyáron egy edzőmeccsen, ahol alaposan megvertek minket, majd jött a szeptemberi első bajnoki, ahol bár vezettünk, majd kétgólos hátrányból is egyenlíteni tudtunk, végül mégis 4-3-as vereség lett a vége, novemberben pedig egy elhalasztott meccs pótlásaként hazai pályánkon fagyasztották az arcunkra a mosolyt egy laza négyessel, a csípős hidegben, tartalékosan felállt csapatunk ellen lejátszott meccsen. Ezúttal azonban mögöttünk volt egy remek téli felkészülés, és a tavasszal addig megszerzett hat pont, így egyáltalán nem volt hiú ábránd az első győzelmünk megszerzése. Ezt azonban végül, ha a meccset nem is (bár majdnem), de elfújta a szél...

Április 9-én Tatabányára utaztunk. Bár mi voltunk a pályaválasztók azonban saját pálya híján sikerült az ellenféllel megegyezni, hogy náluk lépünk pályára. A "hazai" mérkőzésünkön végül sikerült nagyon rossz vendégként viselkedni.

Az előjelek nem ígérkeztek túl jónak, hiszen nagyon sok hiányzónk volt, és mindössze két cserével tudtunk elutazni. A tatabányai pálya ráadásul a szokásosnál is nagyobb, így több futásra van szükség. Ezzel szemben jó hangulat uralkodott a csapaton. A mérkőzés előtt az ellenfélnél létszám problémák voltak, még kettő híja volt 30 perccel a meccs előtt. A gyors telefonálgatásoknak meglett az eredménye, mert a kezdésre csak felbukkant a megfelelő létszámú leányzó, így kis csúszással sikerült elkezdeni az összecsapást. Ellenfelünk csere nélkül kezdte el a találkozót, így a lányoknak elmondtam, nem muszáj az első félidőben nekiesni riválisunknak. Korábban itt 5:0-ra kaptunk ki, ahol is az első félidőben már 4:0-ra is vezetett az ellenfél, de ennek ezen a mérkőzésen nyoma sem volt. Egyenrangú küzdelem folyt a pályán, ahol bizony sok helyzetünk adódott. Már ekkor érződött, hogy itt bizony nagyon is van keresnivalónk. Az első játékrész végül 0:0-val zárult.

A második játékrészben fokoztuk a nyomást, aminek egyre több gólszerzési lehetőség lett az eredménye. A 3/4 pályás mérkőzéseken sajnos csak egy játékvezető van, ezért a lesek észrevétele igen nehézkes, sajnos több jó támadásunkat akasztottak meg emiatt. A második félidő 56. percében azonban az ellenfél beragadt és Németi Szilvi tudott kiugrani majd a végén higgadtan gurította el a hosszú sarokba a labdát a kapus mellett. A gól után tovább folytatódott a küzdelem, de valahogy azt éreztem, hogy meglesz ez a mérkőzés, mert bár ellenfelünk nagyobb játékerőt képvisel, és egy gól nem gól, de mégis ma nem volt benne a játékukban a találat. A párharc 1:0-s győzelmünkkel zárult, így sikerült egy igazán nagy skalpot begyűjteni a dobogós csapatok közül. A három pont az "alsóházi" versenyünkben is nagyon fontos lehet az végelszámolásnál. Gratulálok a csapatnak!

Túl a Kelen elleni tavaszi szezonnyitó győzelmen, tehát pozitív energiákkal feltöltődve, és már közel egy hónapnyi kinti, nagypályás edzéssel a hátunk mögött érkeztünk meg Komáromba április 7-én, a 11. fordulóból elhalasztott mérkőzésre. A húsvéti fordulót a teljes mezőny kihagyta, mi viszont négy másik csapattal ellentétben nem júniusi pótlást választottunk, hanem minél hamarabb szerettünk volna túl lenni ezen a találkozón, így egy csütörtöki délutánon indultunk útnak a Duna-parti városba. A csapat nagy része vonattal, két különítmény azonban autóval - ennek a későbbiekben még lesz szerepe... A kissé szedett-vedett körülmények, és a kapkodás ellenére viszont nagyon jó meccset láttunk, vereségünk ellenére a játék képét elnézve abszolút pozitív kicsengéssel.

Az első forduló halasztása után a bajnokságban az első utunk Kelenvölgybe vezetett. Nagyon szeretek ide jönni játszani, mert a szép környezet mellett egy mindig barátságos, jó közösség fogadja az ide látogatót. A Kelen csapata szépen fejlődik, így egyre nehezebb itt győztesen elhagyni a pályát, azonban nekünk nem titkolt célunk volt ez! Mikor legutóbb itt jártunk sajnos kikaptunk, noha számtalan helyzetünk adódott. Szerettük volna ezt elkerülni, hiszen a bajnokságban a képzeletbeli alsóházban még van esélyünk feljebb lépni, de ehhez nem hibázhattunk!

A meccset nagy elánnal kezdtük, mindenki szeretett volna bizonyítani az első mérkőzésen, ráadásul remek napsütéses idő fogadott minket, ami mindig jobb hangulatot eredményez. Ahogy vártuk mi domináltunk a találkozón, nálunk volt többet a labda és jöttek is a helyzetek. Az első gólra a 33. percig kellett várni amikor Horváth Dóri volt eredményes. A félidőben maradt is az 1:0. Kicsit bosszankodtam, mert számos helyzetünk kínálkozott, de nem sikerült élni vele. Féltem, hogy ne ismétlődjön meg a múltkori eset amikor is szintén vezettünk, de a második félidőben az ellenfél megfordította a meccset, a számtalan kihagyott helyezettünk mellett. Kértem a lányokat, hogy maximálisan koncentráljanak, mert egy gól az nem előny, és nem eshetünk ismét abba a hibába mint a múltkor.

A második félidőben folytattuk az aktív támadójátékot sok helyzettel. Sajnos a helyzetkihasználásunkba, a támadásbefejezésünkbe rendre hibák csúsztak így csak nem jött a második gól. Erre 12 percet kellett várni, amikor is Orosz Kata szerezte meg élete első gólját a bajnokságban! Nagy volt az örömünk és én is egy kicsit megkönnyebbültem a két gólos vezetést látván. A gól után folytattuk a rohamokat, de rengeteg helyzetet ami előttünk adódott nem tudtuk már gólra váltani, így maradt a 2:0-ás végeredmény. Legutóbb "hazai" pályán 6:0-ra tudtuk verni a Kelent, úgy érzem most is ez lett volna nagyjából a reális eredmény. Lehetséges, hogy a végén nagyon is fontos szerepe lesz a gólkülönbségnek a helyezések eldöntésében. A rengeteg ziccer kihagyása még megbosszulhatja magát, de igyekszünk ezen is javítani.

A szezon első összecsapásán, gyönyörű időben így győzelemnek örülhettünk, és a 3 pontot amiért jöttünk, sikerült elhozni. Remélem ez a jó hangulat, és az egyre javuló játék kitart a bajnokság végéig, és akkor biztos vagyok benne, hogy meglepetéseket is okozhatunk!