A budapesti háromnegyed-pályás bajnokság 15. fordulójában április 23-án szombaton a budapesti női labdarúgás meghatározó csapatát, a Metis gárdáját fogadtuk a hazai pályánknak számító Szőnyi úti BVSC-sporttelepen. A remek időjárás mellett jó előjelekkel is várhattuk a találkozót. Nem hátráltatott létszámgond, teljes kerettel tudtunk kiállni, és bár volt még egy-két sérültünk, de nagyon sok játékos a rendelkezésünkre állt.

A bajnoki címért harcoló Metisnek ráadásul már sikerült rögtön bemutatkozó évünkben borsot törni az orra alá: az októberi 5. fordulóban, bár mint újonc ellen, sokkal simább és nagyobb arányú győzelemre számítottak, de egy remek játékkal előrukkoló Hiúzokkal találták szembe magukat, és a 3-1-es vereségünk is teljesen vállalható volt, míg csapatunk az első igazi nagy berobbanást is ellenük érte el, a 10. játéknapon, tavaly november 8-án, amikor is Gál Ancsi szép beadás utáni remekbe szabott fejesével az első félidő közepén megszereztük a vezetést, és bár a második játékrész hatalmas hazai nyomása góllá érett, 1-1-re végeztünk, és egy meglepetéspontot elcsentünk a Siketek-pályáról. A célunk pedig, sokszoros bajnok ellenfél ide vagy oda, most sem lehetett más, mint a tisztes helytállás, és lehetőség szerint a meglepetés! Ebből ezúttal csak az előbbi jött össze, de így sincs semmi szégyenkeznivalónk!

A BLSZ női háromnegyed-pályás bajnokság soron következő, 14. fordulójában közvetlen riválisunkhoz, a tabellán a negyedik helyet elfoglaló Ercsi otthonába látogattunk. Még élénken élt a fejekben a Tatabánya elleni, előző heti remek bravúr emléke, így igencsak feltüzelve, motiváltan vártuk a találkozót. Tudatában voltunk annak, hogy a felsőházi ellenfél elleni szép győzelem csak akkor ér igazán sokat, ha az Ercsit is sikerül legyőznünk. Ez azonban egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak. Korábban háromszor találkoztunk 3/4 pályán velük, ebből nyáron egy edzőmeccsen, ahol alaposan megvertek minket, majd jött a szeptemberi első bajnoki, ahol bár vezettünk, majd kétgólos hátrányból is egyenlíteni tudtunk, végül mégis 4-3-as vereség lett a vége, novemberben pedig egy elhalasztott meccs pótlásaként hazai pályánkon fagyasztották az arcunkra a mosolyt egy laza négyessel, a csípős hidegben, tartalékosan felállt csapatunk ellen lejátszott meccsen. Ezúttal azonban mögöttünk volt egy remek téli felkészülés, és a tavasszal addig megszerzett hat pont, így egyáltalán nem volt hiú ábránd az első győzelmünk megszerzése. Ezt azonban végül, ha a meccset nem is (bár majdnem), de elfújta a szél...

Április 9-én Tatabányára utaztunk. Bár mi voltunk a pályaválasztók azonban saját pálya híján sikerült az ellenféllel megegyezni, hogy náluk lépünk pályára. A "hazai" mérkőzésünkön végül sikerült nagyon rossz vendégként viselkedni.

Az előjelek nem ígérkeztek túl jónak, hiszen nagyon sok hiányzónk volt, és mindössze két cserével tudtunk elutazni. A tatabányai pálya ráadásul a szokásosnál is nagyobb, így több futásra van szükség. Ezzel szemben jó hangulat uralkodott a csapaton. A mérkőzés előtt az ellenfélnél létszám problémák voltak, még kettő híja volt 30 perccel a meccs előtt. A gyors telefonálgatásoknak meglett az eredménye, mert a kezdésre csak felbukkant a megfelelő létszámú leányzó, így kis csúszással sikerült elkezdeni az összecsapást. Ellenfelünk csere nélkül kezdte el a találkozót, így a lányoknak elmondtam, nem muszáj az első félidőben nekiesni riválisunknak. Korábban itt 5:0-ra kaptunk ki, ahol is az első félidőben már 4:0-ra is vezetett az ellenfél, de ennek ezen a mérkőzésen nyoma sem volt. Egyenrangú küzdelem folyt a pályán, ahol bizony sok helyzetünk adódott. Már ekkor érződött, hogy itt bizony nagyon is van keresnivalónk. Az első játékrész végül 0:0-val zárult.

A második játékrészben fokoztuk a nyomást, aminek egyre több gólszerzési lehetőség lett az eredménye. A 3/4 pályás mérkőzéseken sajnos csak egy játékvezető van, ezért a lesek észrevétele igen nehézkes, sajnos több jó támadásunkat akasztottak meg emiatt. A második félidő 56. percében azonban az ellenfél beragadt és Németi Szilvi tudott kiugrani majd a végén higgadtan gurította el a hosszú sarokba a labdát a kapus mellett. A gól után tovább folytatódott a küzdelem, de valahogy azt éreztem, hogy meglesz ez a mérkőzés, mert bár ellenfelünk nagyobb játékerőt képvisel, és egy gól nem gól, de mégis ma nem volt benne a játékukban a találat. A párharc 1:0-s győzelmünkkel zárult, így sikerült egy igazán nagy skalpot begyűjteni a dobogós csapatok közül. A három pont az "alsóházi" versenyünkben is nagyon fontos lehet az végelszámolásnál. Gratulálok a csapatnak!

Túl a Kelen elleni tavaszi szezonnyitó győzelmen, tehát pozitív energiákkal feltöltődve, és már közel egy hónapnyi kinti, nagypályás edzéssel a hátunk mögött érkeztünk meg Komáromba április 7-én, a 11. fordulóból elhalasztott mérkőzésre. A húsvéti fordulót a teljes mezőny kihagyta, mi viszont négy másik csapattal ellentétben nem júniusi pótlást választottunk, hanem minél hamarabb szerettünk volna túl lenni ezen a találkozón, így egy csütörtöki délutánon indultunk útnak a Duna-parti városba. A csapat nagy része vonattal, két különítmény azonban autóval - ennek a későbbiekben még lesz szerepe... A kissé szedett-vedett körülmények, és a kapkodás ellenére viszont nagyon jó meccset láttunk, vereségünk ellenére a játék képét elnézve abszolút pozitív kicsengéssel.

Az első forduló halasztása után a bajnokságban az első utunk Kelenvölgybe vezetett. Nagyon szeretek ide jönni játszani, mert a szép környezet mellett egy mindig barátságos, jó közösség fogadja az ide látogatót. A Kelen csapata szépen fejlődik, így egyre nehezebb itt győztesen elhagyni a pályát, azonban nekünk nem titkolt célunk volt ez! Mikor legutóbb itt jártunk sajnos kikaptunk, noha számtalan helyzetünk adódott. Szerettük volna ezt elkerülni, hiszen a bajnokságban a képzeletbeli alsóházban még van esélyünk feljebb lépni, de ehhez nem hibázhattunk!

A meccset nagy elánnal kezdtük, mindenki szeretett volna bizonyítani az első mérkőzésen, ráadásul remek napsütéses idő fogadott minket, ami mindig jobb hangulatot eredményez. Ahogy vártuk mi domináltunk a találkozón, nálunk volt többet a labda és jöttek is a helyzetek. Az első gólra a 33. percig kellett várni amikor Horváth Dóri volt eredményes. A félidőben maradt is az 1:0. Kicsit bosszankodtam, mert számos helyzetünk kínálkozott, de nem sikerült élni vele. Féltem, hogy ne ismétlődjön meg a múltkori eset amikor is szintén vezettünk, de a második félidőben az ellenfél megfordította a meccset, a számtalan kihagyott helyezettünk mellett. Kértem a lányokat, hogy maximálisan koncentráljanak, mert egy gól az nem előny, és nem eshetünk ismét abba a hibába mint a múltkor.

A második félidőben folytattuk az aktív támadójátékot sok helyzettel. Sajnos a helyzetkihasználásunkba, a támadásbefejezésünkbe rendre hibák csúsztak így csak nem jött a második gól. Erre 12 percet kellett várni, amikor is Orosz Kata szerezte meg élete első gólját a bajnokságban! Nagy volt az örömünk és én is egy kicsit megkönnyebbültem a két gólos vezetést látván. A gól után folytattuk a rohamokat, de rengeteg helyzetet ami előttünk adódott nem tudtuk már gólra váltani, így maradt a 2:0-ás végeredmény. Legutóbb "hazai" pályán 6:0-ra tudtuk verni a Kelent, úgy érzem most is ez lett volna nagyjából a reális eredmény. Lehetséges, hogy a végén nagyon is fontos szerepe lesz a gólkülönbségnek a helyezések eldöntésében. A rengeteg ziccer kihagyása még megbosszulhatja magát, de igyekszünk ezen is javítani.

A szezon első összecsapásán, gyönyörű időben így győzelemnek örülhettünk, és a 3 pontot amiért jöttünk, sikerült elhozni. Remélem ez a jó hangulat, és az egyre javuló játék kitart a bajnokság végéig, és akkor biztos vagyok benne, hogy meglepetéseket is okozhatunk!