A BLSZ női háromnegyed-pályás bajnokság soron következő, 14. fordulójában közvetlen riválisunkhoz, a tabellán a negyedik helyet elfoglaló Ercsi otthonába látogattunk. Még élénken élt a fejekben a Tatabánya elleni, előző heti remek bravúr emléke, így igencsak feltüzelve, motiváltan vártuk a találkozót. Tudatában voltunk annak, hogy a felsőházi ellenfél elleni szép győzelem csak akkor ér igazán sokat, ha az Ercsit is sikerül legyőznünk. Ez azonban egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak. Korábban háromszor találkoztunk 3/4 pályán velük, ebből nyáron egy edzőmeccsen, ahol alaposan megvertek minket, majd jött a szeptemberi első bajnoki, ahol bár vezettünk, majd kétgólos hátrányból is egyenlíteni tudtunk, végül mégis 4-3-as vereség lett a vége, novemberben pedig egy elhalasztott meccs pótlásaként hazai pályánkon fagyasztották az arcunkra a mosolyt egy laza négyessel, a csípős hidegben, tartalékosan felállt csapatunk ellen lejátszott meccsen. Ezúttal azonban mögöttünk volt egy remek téli felkészülés, és a tavasszal addig megszerzett hat pont, így egyáltalán nem volt hiú ábránd az első győzelmünk megszerzése. Ezt azonban végül, ha a meccset nem is (bár majdnem), de elfújta a szél...

Szép, bárányfelhős kék ég, de orkánerejű szél várt ránk az Ercsi Kinizsi jó hangulatú, zöld-fehér lelátós pályáján. Miközben ívelgettünk egy pár labdát a hatalmas szélben, azon gondolkodtunk, vajon a játékvezető ilyen körülmények között engedélyt ad-e a meccs lejátszására. Nos, végül engedélyt adott, ráadásul az első félidőben nem minket segített a szélirány, így nehéz dolgunk volt a kirúgásoknál és felíveléseknél. Ennek ellenére egészen jól vettük fel a mérkőzés ritmusát, pedig nem volt könnyű dolgunk. Arra számítottunk, hogy ellenfelünknél lesz többet a labda, mi pedig élhetünk a Komárom és a Tatabánya ellen már látott kontráinkkal, ehhez képest teljesen visszahúzódtak a saját térfelükre, és hazai pálya ide vagy oda, kevés labdából gyors ellentámadásokkal próbálkoztak. Emellett nem vetették meg a "dirty footballt" sem, kemény belépőkkel, belemenésekkel, kisebb-nagyobb szurkálásokkal és odaszólásokkal próbálták meg kizökkenteni játékosainkat. Ez az első félidőben valamelyest sikerült is. Egy-két gól mindkét oldalon születhetett volna, és bár játékban mi domináltunk, nem tudtunk ennek góllal is nyomatékot adni. De kifejezetten jól nézett ki, amit csináltunk a pályán, a kevés helyzet ellenére is. A lelátón egészen szép számban összegyűlt hazai szurkolótábor aggódhatott inkább a végkimenetel miatt.

Olyannyira, hogy a második félidőben még az eddigieknél is jobban visszahúzódott az Ercsi, sőt, nem sokkal később már azt éreztük, ők a gólnélküli döntetlennel is teljesen elégedettek. Hogy ne legyen ez a végeredmény, arról Balogh Kármi gondoskodott, aki sokadik elmenetelünk végén negyed órával a vége előtt végre megtörte a jeget és betalált! A következő öt percben bár nyomás alá helyeztük a góltól kissé megrogyott hazaiakat, nem jött a megnyugtató második. Tíz perccel a vége előtt talán visszaállhattunk volna védekezni, megerősíteni a nagyot küzdő, de foghíjas és fáradó védelmünket, már csak azért is, mert volt két akció, aminek a végén megköszönhettük az ellenfél támadójának, hogy nem volt még góljuk. Ezt sajnos nem tettük meg, az Ercsi pedig büntetett. Három perccel a lefújás előtt egy indításnál csúnyán elváltotta magát a védelmünk, ők pedig köszönték szépen, és egy az egyben a kapussal szemben nem hibáztak. A kapuba a félidőben beállt Móczi nem tehetett a gólról, ziccerben vitték rá a labdát. 

Ezzel sajnos a negyedik helyért vívott csatában nagyon fontos két pontot hagytunk a legfőbb riválisunkká előlépett Ercsi otthonában, és a hátralévő fordulókra lépéshátrányba kerültünk velük szemben. De nem mi lennénk a Hiúzok, ha feladnánk, és nem mennénk tovább a szokásos hatalmas szívvel, akarattal és küzdelemmel, akár a felsőházi csapatok ellen is pontokra vadászva!