Az utolsó meccsünk a lágymányosi bajnokságban! Így készültünk erre a találkozóra! Méltóképpen szerettük volna befejezni a sorozatot, ezért nagyon megörültünk, amikor az ellenfél felajánlotta, hogy a számukra is már tét nélküli utolsó mérkőzésre a szurkolói lányaikból állítanak ki egy csapatot ellenünk! A mérkőzés első félidejében az Etil girls ellen léptünk pályára, míg a második félidőben a normál férfi csapat ellen játszottunk. A mérkőzésen az Etil Ultras varázsolt fergeteges hangulatot, amelyet a legtöbb mennyei budapesti és megyei csapat is megirigyelt volna! Lányaink nagyon megörültek, és a felfokozott hangulat átragadt rájuk, nagyon hajtottak, hogy az első félidőben minél több gólt rúgjanak! Én magam titokban tartottam előttük azt, hogy lányok ellen kell majd játszani az első félidőben, amolyan elő mikulási meglepetésnek szántam! Az ellenfél hősiesen küzdött, és végül a számláló 12 gólnál állt meg a mi javunkra! A második félidőben aztán a fiuk alaposan rákapcsoltak, hogy behozzák a lemaradást! Nagyon nagy küzdelem volt, talán ezen a meccsen volt a legnagyobb az iram mind közül. A reteszünk jól zárt, és csak 5 gólt engedett át a második játékrészben! A végeredmény 12:5! Köszönjük ezt a nagy élményt az ellenfélnek, és nagy gratuláció a lányoknak, hogy ilyen jó eredményt értek el. Nem zártuk pont nélkül a bajnokságot! Sikerült szépen búcsúzni ettől a sorozattól, és a nagy aranyú vereségek ellenére hiányozni fog!

Az utolsó előtti forduló a férfi bajnokságban kicsit megint megszaladt. A játék nem volt olyan rossz, mint ahogyan az eredmény mutatta. (0:20). Belülről sem volt olyan vészes, és végül is sajnálom a sok bekapott gólt, de ezen ellenfelünk jól kihasználta az emberelőnyös helyzeteket, amiket a kapunk előtt ki tudott alakítani. Túl közel engedtük őket. Sok esetben előbb fel kellett volna venni az embereket, és végig követni őket. A lányok sokszor vétettek védekezési hibákat, amiket lányok ellen sem lehet megengedni, mégis akkor ott a meccsen nem tűnt olyan vészesnek. Csak a meccs után tudtuk meg a végeredményt, mert ezeken a meccseken nem szoktuk a gólokat számolni. Akkor meg is lepődtem, mert én magam kevesebbre számítottam. Azt hiszem így a végéhez közelítve tudjuk csak a tanulságokat levonni, hogy összességében ártott vagy használt e ez a bajnokság. Én meg vagyok róla győződve, hogy használt, persze voltak lányok, akiket lehangoltak a nagyarányú vereségek. Azt hiszem jó tanuló pénz volt ez, mert, hogy magamat idézzem: „Ha meg tanultál veszíteni, készen állsz a győzelemre!” Az utolsó mérkőzésen remélem sikerül egy szép gálával búcsúzni ettől a bajnokságtól.

A mérkőzés előtt azt gondoltam, hogy a liga leggyengébb ellenfelével fogunk játszani, ezért a legnagyobb esély mutatkozik egy jó eredmény elérésére. Félig lett csak igazam. Az eredmény 10:0 lett, ami valóban a legjobb eredményünk ebben a sorozatban, azonban az ellenfél nem a leggyengébb volt, akivel játszottunk. Nekünk azonban sikerült sokkal összeszedettebb játékot mutatni, mint az elmúlt időszakban. Ebben a bajnokságban most először próbáltuk ki a sorcserét, nem tudom ennek mennyi szerepe volt a jobb játékban, ehhez még kell több meccs, hogy kiderüljön. Ami tény, hogy több gólhelyzetünk volt ezen a meccsen. Sajnos egyet sem sikerült berúgni ezekből, ami azt mutatja, a támadás befejezést még sokat kell gyakorolni. Az viszont biztató tény, hogy talán most volt a legtöbb helyzetünk, és akadt szép számmal kapura rúgásunk is. Sajnálom, hogy nem készült videofelvétel a mérkőzésről, mert szívesen összehasonlítottam volna az előző meccsekkel, hogy a számok is alátámasszák azt, amit belülről láttunk. Ez a mérkőzés szemre is tetszetős volt, már a fiuk ellen. A lányok azt csinálták, amit kértünk tőlük. A típushibák persze megvoltak, mint például: sok gólt kaptunk távoli rúgásokból. Még mindig nem tudunk ezekre odaérni. Sokszor feleslegesen mélyen behátrálunk a kapu elé, amivel vészesen közel engedjük az ellenfeleinket a kapuhoz. A védekezés megszervezése időt vesz igénybe, és számunkra remek gyakorló terep a fiuk elleni bajnokság. Egyre jobb és jobb lesz ez!

Nagy érdeklődéssel vártam ezt a fordulót, mivel most pedagógiai okokból sem Marci sem én nem léptünk pályára, csak és kizárólag színtisztán a lányok. Érdekes kísérlet volt amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy mire mennek egyedül a lányok. Összességében azt mondhatom, hogy megállták a helyüket. 21:0 soknak tűnhet, de kaptunk már ki ennél nagyobb különbséggel is úgy, hogy mi is (fiuk) a pályán voltunk. Az pedig felettébb örömteli, hogy talán most volt a legtöbb kapura lövésünk, most jutottunk el legtöbbször helyzetig. Ez azt mutatja, hogy a lányok fejlődnek. Sok típus hiba volt, ami minden meccsen kijön. Amit most a legjobban hiányoltam az az agresszivitás, a határozott odalépések. Ezt csak egy-két lánynál láttam, és sajnos ez az amit a legkevésbé lehet tanítani vagy gyakorolni. A helyezkedési hibák olykor ijesztőek voltak, de mentségül legyen mondva, hogy ezeket még kevesebbet gyakoroltuk az edzéseken. Egyelőre a technikai készségek javítására helyeztem a fő hangsúlyt és a passzok gyakorlására. Ez volt eddig a lányok legnehezebb meccse. Nem vallottak szégyent, így bátran várjuk a következő megmérettetést!

Nagyon vártam már ezt a mérkőzést, mivel az őszi szünetben lefedték a pályákat és ez egy különleges atmoszférát kölcsönöz a mérkőzéseknek.  Sikerült erre a meccsre nagy létszámban megjelenni, ami jó előjel volt a múltkori kis létszámú mérkőzésünkhöz képest. Az ellenfél a tabella harmadik helyezett csapata volt, ezért elég nehéz mérkőzésre számítottam. Valóban nem volt könnyű, mivel eddigi ellenfeleinkkel szemben ez a csapat már a saját kapunk előtt keményen letámadott, és ez elég nehézkessé tette a labdakihozatalt és a támadásépítést. Sajnos a mérkőzés során nagyon kevés helyzetet sikerült kialakítanunk, és azt sem sikerült jól befejezni. Az összjátékban láttam előrelépést, de az agresszivitást még mindig hiányolom. Taktikailag még szintén sok fejlődnivaló van, bár most sok új játékos lépett pályára, akiknek még nincs annyi tapasztalatuk. A végeredmény 14:0, ami ezen csapat ellen (meg úgy általánosságban fiuk ellen), nagyon jó! Nem csak a játék képe, de a számszerű eredmények is azt mutatják, hogy fejlődünk.

Hideg borongós időben és későn 21:15-kor vártuk a mérkőzésünket. Ez a létszámra is rányomta a bélyegét, azt hiszem most voltunk a legkevesebben. Ekkor tartottam a mérkőzéstől, hiszen el szoktunk fáradni amúgy is, nemhogy ha ilyen kevés csere áll rendelkezésre. A mérkőzés azonban sokkal jobban alakult a vártnál. Rögtön a meccs elején egy szögletből Fruzsi szerzett vezetést nekünk! Aztán nem sokkal rá Marci gurította el a labdát egy kiugratást követően a kapus mellett. 2:0. A fiú bajnokságban még soha nem fordult elő, hogy vezettünk, pláne nem, hogy kettővel. Az ellenfél meg is zavarodott egy kicsit. El kezdtek kapkodni és elrugdosni a labdát. Sokáig tartottuk magunkat, aztán a folyamatos rohamai az ellenfélnek végül góllá és gólokká értek. A félidőben még „csak” 4:2 volt az állás. Ez volt az eddigi legjobb félidőnk. Sajnos mivel „2” cserénk állt rendelkezésre ezért várható volt, hogy a fáradság előbb utóbb megmutatkozik és sajnos a második félidőben elkezdtük kapni a gólokat. A fegyelmezett vonalban védekezést jobban oldottuk meg, mint a múlt héten, és az meg is látszott, hogy a góljaink többsége távoli rúgásokból született, azaz ritkán tudtak tiszta kapu előtti gólhelyzetet kijátszani (legalábbis, az előző meccsekhez képest).  Sajnos a lövéseikre egyre kevésbé tudtunk a fáradság miatt odaérni, és végül ez vezetett a gólok többségéhez. Azonban bátran állíthatom, hogy ez volt a legjobb meccsünk ideáig a fiúk ellen. Akik ott voltak nagyon nagyot hajtottak és küzdöttek. Fontos még kiemelni, hogy egyre szebb összjátékokat és egyéni megoldásokat, cseleket lehetett látni a lányoktól. Ha nagyobb lesz az önbizalmuk még szebb megoldásokat is láthatunk majd tőlük, ebben biztos vagyok. A harcosság is megvolt ezen a meccsen, bátran álltak bele a távoli lövésekbe, ami nagyon nagy szó lányoknál. Összefoglalva az ilyen teljesítmények azok, amik példát mutathatnak nekünk, hogy milyen utat kell követnünk. A végeredmény 13:2 lett az ellenfélnek. Ha kellő létszámban lettünk volna jelen, ennél sokkal kisebb lett volna a gólarány! A jelenlevőknek azonban nincs szégyenkeznivalója, fiúk ellen ez nagyon is szép munka volt!

A múlt heti mérkőzés eléggé jóra sikeredett, ezért a héten bizakodva vártuk az újabb mérkőzést, hogy tovább tudjuk csiszolni a taktikánkat. Minden mérkőzés más és más, ez sajnos most is beigazolódott. Noha jobban játszottunk, mint az első három meccsen, de sokkal rosszabbul, mint a múlt héten. A mérkőzés előtt látszottak jelek, például, hogy kevesebben vagyunk. Sokan betegek voltak, nem tudtak eljönni, így a kisebb létszám, nagyobb fizikai igénybevételt jelentett, hamarabb elfáradtak a játékosok. A kapus teljesítmény is rosszabb volt az átlagosnál. A taktika nem valósult meg csak részben, a fegyelem sokkal rosszabb volt, mint az előző meccsen. A korai kezdési időpont valószínűleg szintén nem kedvezett, kevesebb idő volt a mérkőzésre ráhangolódás képen. Gyakorlatilag az egész mérkőzésen dekoncentráltan, fásultan játszottunk. Egyik játékosunk, már az első percekben megsérült, ami szintén érzékenyen érintett minket. A múlt heti mérkőzés megmutatta, hogy mit tudunk és kell játszanunk! A mostani megmutatta, hogy mennyi mindent kell még tanulnunk. Remélem példa arra is, hogy nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is fel kell készülni egy-egy ilyen mérkőzésre. A végeredmény 17:0.

A mérkőzés előtt kicsit fáradtabbnak tűnt a társaság ez némi aggodalomra adott okot. A mérkőzés viszont egészen másképpen alakult. Egy új taktikát próbáltunk ki. Be kellett látni, hogy a fiukkal szemben akkora a sebességkülönbség, hogy nem lehet teljes pályás letámadással és emberfogással operálni. Ennek az első három meccsen az volt a következménye, hogy a gyors lefordulás után 2-3 ellenfél vezette rá a kapura a labdát, sokan elől ragadtak, nem tudtak visszaérni. Most a hatosunk előtt egy vonalban védekeztük végig a meccset amolyan olaszosan, és csak a saját térfelünkön vettük fel az embereket, nem hagytuk magunkat kicsalogatni az ellenfél térfelére. Nem rohangáltunk fel-alá a pályán mint pók a falon, ennek következménye, hogy a lányok kevésbé hamar fulladtak ki. Kidobásnál és középkezdésnél is a saját térfélre kellett helyezkedni, hogy legyen szabad ember és hátulról lassabban próbáltuk meg felépíteni a támadásokat. Meg is lett az eredménye a fegyelmezett védekezésnek. Az eredmény 12:1 lett. Gólunkat Marci rúgta. Ez az eredmény fiúk ellen, kispályán nagyon jónak mondaható. Emellett az összjátékban, passzokban is látszott, hogy fejlődtünk, sokkal olajozottabban ment. Persze még mindig nagyon sok az egyéni hiba, de csapatszinten sok előrelépést láttam, ami igazán örömmel tölt el. Már várjuk a következő meccset!

Szerdai meccsünk minden tekintetben jobb játékot hozott az eddigieknél. A 18:0-s végeredmény a kapott gólok számában a legjobb eddig, azonban gólhelyzetek és kapura lövések tekintetében is ez volt az eddigi legjobb meccsünk. A bátor, határozott belépések és védő munka is egyre látványosabb lesz. Természetesen a helyezkedési hibák, a kondíció és a koncentráció csapatszinten, míg a labdakezelési hibák, kapkodás egyéni szinten még mindig megvannak, de az idő előrehaladtával ezek csökkeni fognak! Határozottan ez a mérkőzés tetszett eddig a legjobban. Ahogyan egyre jobban edzésbe kerülünk, fejlődik a technika, jobb lesz az erőnlét, úgy fog az eredmény is javulni. Remélem, a hibák egyre csökkeni fognak, az erények meg egyre markánsabban jelennek meg a meccseken! Köszönjük a videó felvételt és a szurkolást!

A 21:15-ös kezdő időpont nem volt számunkra a legideálisabb. Nem tudom, hogy ennek is betudható e, hogy egy kicsit tompábbak voltunk. A koncentráció hiányát véltem felfedezni. A mérkőzés rosszabbul sikerült, mint az előző, és nem csak az eredmény miatt. 24-1-es végeredményben annyi pozitívum volt, hogy legalább a becsületgólunk megvolt. Sok olyan hiba esett ami az első meccsen nem jött elő, vagy nem ennyire. A határozottság hiánya, az odalépések,  sokszor a félsz. Még mindig nem zárunk vissza rendesen labdavesztést követően, sokszor erőltetjük az előrefelé játékot, mikor nincs szabad játékos elől, miközben hátul van szabadon megjátszható ember. Kevés az elmozgás, az ellenfél könnyen lefordul rólunk. Sokszor kapkodunk, vaktában rúgjuk el a labdákat. Ezeknek a hibáknak egy része fakad abból, hogy fiúk ellen játszunk, de egy része a rossz koncentráció és a nem megfelelő kondíció számlájára írható. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy a vereségekből lehet igazából tanulni, (nem mintha örülnék neki). A mérkőzés után úgy láttam egy kicsit jobban le voltak törve a lányok, mint az elmúlt héten, azonban erre semmi okuk, mert láttam rajtuk, hogy akarnak és küzdenek, és ez jó, ez az, amit elvárok tőlük. Fotók a képre kattintva érhetőek el!