A budapesti háromnegyed-pályás bajnokság 15. fordulójában április 23-án szombaton a budapesti női labdarúgás meghatározó csapatát, a Metis gárdáját fogadtuk a hazai pályánknak számító Szőnyi úti BVSC-sporttelepen. A remek időjárás mellett jó előjelekkel is várhattuk a találkozót. Nem hátráltatott létszámgond, teljes kerettel tudtunk kiállni, és bár volt még egy-két sérültünk, de nagyon sok játékos a rendelkezésünkre állt.

A bajnoki címért harcoló Metisnek ráadásul már sikerült rögtön bemutatkozó évünkben borsot törni az orra alá: az októberi 5. fordulóban, bár mint újonc ellen, sokkal simább és nagyobb arányú győzelemre számítottak, de egy remek játékkal előrukkoló Hiúzokkal találták szembe magukat, és a 3-1-es vereségünk is teljesen vállalható volt, míg csapatunk az első igazi nagy berobbanást is ellenük érte el, a 10. játéknapon, tavaly november 8-án, amikor is Gál Ancsi szép beadás utáni remekbe szabott fejesével az első félidő közepén megszereztük a vezetést, és bár a második játékrész hatalmas hazai nyomása góllá érett, 1-1-re végeztünk, és egy meglepetéspontot elcsentünk a Siketek-pályáról. A célunk pedig, sokszoros bajnok ellenfél ide vagy oda, most sem lehetett más, mint a tisztes helytállás, és lehetőség szerint a meglepetés! Ebből ezúttal csak az előbbi jött össze, de így sincs semmi szégyenkeznivalónk!

Ahogy arra számítani lehetett, a megszerzett nagyon értékes egy ponton kívül az előző két meccs arra is jó volt, hogy a Metis egyáltalán nem vett minket félvállról soron következő találkozónkon sem. Ezt abból is hamar leszűrhettük, hogy már a bemelegítésnél látszott, bizony komoly, a nagypályás bajnokságból több ponton is megerősített kerettel érkeztek a mérkőzésre. Arra számítottunk, hogy többségében rutinos, képzett ellenfelünk fogja birtokolni a labdát, és megpróbál az első perctől kezdve nagy nyomást helyezni a kapunkra, így ezen a mérkőzésen kissé visszahúzódtunk, és a legnagyobb hangsúlyt a sokemberes, stabil védekezésre fektettük. Ezzel némileg feladtuk a gólszerzés lehetőségét, csak egy-egy villámgyors kontrában bízhattunk, viszont így nehezíthettük meg leginkább a Metis dolgát. Nos, a számításaink bejöttek, a vendégek az első perctől kezdve nekünk estek, sokat járatták a labdát a mi térfelünkön is, sokat lőttek kapura, és pontrúgásokból is folyamatosan riogattak, de védelmünk és kapusunk, Kalácska Sziszi jól, szervezetten, remekül, hősiesen állta a sarat. Mindössze két nagyobb hibát követtünk el az első félidőben, viszont ne hallgassuk el, hogy ebben a két esetben az egész csapatunk köszönetet mondhatott a Metis támadóinak, amiért - talán egy kicsit azért is, mert már kezdtek egy kicsit türelmetlenek lenni a harapós, nagyot harcoló, megtörni nem akaró játékunk miatt - kihagyták az ordító, ajtó-ablak helyzetet. Így viszont gól nélküli döntetlennel zártuk az első játékrészt. Ugyan a mi csapatunk alapvető filozófiájától igencsak távol áll a bekkelő kontrajáték, az idő ölése, és a betonvédekezéses stílus, ezúttal viszont ez mégis hatékonynak bizonyult, és nem is lettünk volna elégedetlenek az egy ponttal.

A második félidőre aztán sajnos kijött a tapasztalatbeli különbség, és nem bírtuk a nyomást. A 42. percben a Metis harmadik nagyobb védelmi hibánkat már kihasználta, és megszerezte a vezetést. Látszott rajtuk, hogy nagyon megnyugodtak, nekünk viszont sajnos nem volt erőnk válaszolni erre a találatra. Sőt, bő tíz perccel később megduplázták előnyüket, ezt követően pedig rutinosan lehozták a találkozó hátralévő részét, a vége így 2-0-s vendégsiker lett.

Összességében elmondható, hogy bár nem szereztünk pontot, ismét több mint egy félidőn át hatalmas csatára kényszerítettük a bajnokság jelenleg egyik legjobb, legképzettebb csapatát, és megmutattuk, amit előtte már Tatabányán és Ercsiben is, hogy többé nincs csapat, aki biztonságban érezhetné magát ellenünk! A tudatos, lépésről lépésre való építkezésünk folytatódott, ennek pedig megvan, és még inkább meglesz az eredménye! És ugyan a Kelent legyőző Ercsivel szemben hat pontra és egymeccsnyire nőtt a hátrányunk, nem tettünk le az utolérésükről, tovább üldözzük őket a tabellán! Per Aspera Ad Astra!