A kispályás és futsal tornák és kupák után idei első edzőmérkőzésünket nagyobb pályaméreten vasárnap játszottuk a Fáy utcában. Ellenfelünk a Pest megyei ¾ pályás bajnokságban szereplő Zsámboki SE gárdája volt. 2*40 perces játékidőben állapodtunk meg és 8+1-es létszámban. Sajnos már az első percben megsérült egyik játékosunk, Simon Csilla, akinek csúnyán aláfordult a bokája. Ezúton is kívánunk neki gyors felépülést, ahogyan az ellenfelünk több játékosának is, ahol szintén sérülések miatt kényszerültek kiállni, ezért a második félidőt már 7+1-es felállásban kezdte meg mindkét csapat. A találkozó elején sok hibával játszott mindkét gárda, nagy volt a kapkodás és sok a céltalanul elrúgott labda. Ezután egyre jobban belelendült mindkét alakulat, és jöttek a szép megoldások. A találkozó nagy részében nálunk volt többet a labda és sikerült sok szép egyenes támadást vezetnünk hosszú kiugratásokkal. Több ügyes passzkombinációt is meg tudtuk csinálni aminek külön örülök. Ellenfelünk gyors kontrákkal tudott veszélyeztetni és mindig sikerült rést találni a védekezésünkben. Az első játékrész legvégén a 40. percben aztán egy les gyanús kiugratásnál Gál Ancsi tudott elfutni a szélen és befejezni góllal az akciót. Az első félidő nagy részét emberelőnyben játszottuk, mert nem vettem észre, hogy az ellenfélnél az egyik megsérült játékos végül nem állt vissza, így ez is hozzá járult a mezőnyfölényükhöz. A szünetben a fair play jegyében mi is eggyel kevesebben mentünk fel, így a továbbiakban azonos létszámban folytatódott a küzdelem. Ezáltal kiegyenlítettebbé vált a játék, de nagyobb területek is nyíltak, így bizony sok futással kellett azt bejátszani, és a mérkőzés végére alapos el is fáradtunk. Ellenfelünk gyorsan egyenlíteni tudott a félidő elején. Egy oldalról jövő labdát saját emberbe rúgtuk, akiről vissza pattant a saját kapunkba. Ezután próbáltunk nagyobb fokozatra kapcsolni és a nyílt sisakos harcban sok lehetőség adódott itt is, ott is, aztán végül Vasadi Annának sikerült jobb szélről bevenni a kaput.
Köszönjük a Zsámbok csapatának, hogy ellátogattak hozzánk és, hogy egy jó meccset sikerült játszanunk velük, ahol alaposan megizzadtunk! Nagyon szimpatikus a gárda, sok sikert kívánunk nekik a bajnokságban! Mi pedig szombaton 10:00-től a Piliscsaba ellen folytatjuk a felkészülést, szintén a Fáy utcában!
Csapatunk túl van az első nagypályás szezonján. Azt szokták mondani, hogy az első év az mindig tanulóév, és az eredmények, helyezés nem számít. Eme bölcsesség igazságtartalmát nem kívánom csorbítani, ugyanakkor azt is ki kell mondani, jobb eredményekre számítottunk!
Tavaly nyáron 35 fős kerettel vágtunk neki a szezonnak, és a nagyobb létszám miatt úgy határoztunk, hogy két bajnoki sorozatba is nevezünk, hogy mindenkinek jusson elég játéklehetőség! Utólag be kell látni ez hiba volt. Hiba volt, hiszen a tavalyi ¾ pályás szezon után csak egy lépcsőfokot kellett volna lépnünk! Az erőforrásokat tekintve bele is férhetett volna a két bajnokság, amivel egyébként azon kevés amatőr Budapesti csapat közé tartoztunk, akik ezzel az építkezéssel igen rövid idő alatt a komolyan vehető gárdák közé léptünk, másokkal szemben, akik 6-7 év alatt sem tudtak még a nagypályáig sem eljutni. A mennyiség és a minőség azonban nem mindig jár kéz a kézben. No, nem a játéktudásra gondolok itt elsősorban, hanem inkább az elhivatottságra, sikeréhségre, céltudatosságra. Hamar szembesülni kellett, hogy ebből a keretből nagyon sokan nem alkalmasak a versenysportra. Nem tudták vagy akarták komolyan beépíteni az életükbe azt, ami egy ilyen hagyományú klubnál alapvető elvárás kell, hogy legyen, és amely az én elvárásaimmal is találkozik. Mélységesen csalódtam sok emberben, hogy nem volt bennük annyi előrelátás és egyenesség, hogy tavaly nyáron elém álljanak azzal, hogy ne nevezzünk két bajnokságba, mert ők ezzel csak ímmel-ámmal tudnak foglalkozni. Mélységesen elítélem őket, amiért sok társukat cserben hagyták, és csak egy szórakozásnak fogták fel azt az egészet. Pláne, hogy az egészet ő értük csináltuk, hogy ők is játszathassanak, amiért nem dolgoztak meg és visszaéltek azzal a jóindulattal, amit a legtöbb csapatnál meg sem kaptak volna eleve.
A személyes célkitűzésem erre a szezonra az volt, hogy elváljon az ocsú a búzától. A fent leírt sorokból talán kiderülhetett, hogy ez sikerült is, így végeredményben a cél teljesült, de az aktív tagok ezért talán túl sok kudarcot kellett elviseljenek. Ekkora lemorzsolódásra én sem számítottam. Kb 15 fő tűnt el a szezon során. Természetesen én is követtem el hibákat, ami pontokba került a csapatnak, ezért én a személyes felelősségemet levontam és sokat tanultam belőle.
A ¾ pályás bajnokság eléggé hektikusra sikerült. Két csapat is visszalépett a tavasszal így 5 gárda fejezte be a küzdelmeket. A két gárdát így nem tudtuk megelőzni, ezért az utolsó helyre szorultunk. Mivel eleve a kezdőbb játékosaink fejlődését céloztuk meg ebben a sorozatban így itt nem az eredmények számítottak. Ha azonban teljesen létszámban sikerül lejátszani a bajnokságot, úgy ez egy jó eredmény lehetett volna. A tavasz folyamán azonban ugyanannak a keretnek kellett két fronton is helyt állnia, így kevéssé reális ez, ugyanakkor nagy bravúr, hogy a tavasszal lecsökkent kerettel is minden mérkőzést le tudtunk játszani. Nem kevés szervezéssel, halasztással tudtuk ezt megoldani (köszönet érte ezúton is a többi csapatnak, akik ebben partnerek voltak). Öröm az ürömben, hogy ezáltal több u18-as játékos is lehetőséget kapott a felnőttek között, amivel ki jobban ki kevésbé jól tudott élni.
A nagypályás bajnokságban előzetesen 4-6. helyezés volt kitűzve, ami első szezon ide vagy oda reálisnak mondható, és ha figyelembe vesszük, hogy nálunk papíron is gyengébb ellenfelek ellen 4 vereséget szedtünk össze, ha mást nem is csak ezt behúzzuk lazán lehettünk volna ötödikek. De sajnos nem így történt, ezért a nyolcadik hely mindenképpen csalódás. A következő szezonban ezt a csorbát kell kiköszörülnünk.
A csapatjátékban sikerült fejlődést produkálni, de ez igazán csak akkor volt tetten érhető, amikor ugyanazzal a kerettel tudtunk pályára lépni egymás útán többször is. Voltak kulcs emberek is, akiknek a hiányát nehéz volt pótolni, ilyenkor a játék színvonala is visszább esett. A jó hír azonban az, hogy sok olyan kezdő játékosunk van, akik egyénileg sokat fejlődtek, javult a játékuk és sikerült sok tapasztalatot szerezniük ebben az évben.
Számos kupán, tornán vettünk részt, amelyek közül szerencsére többet is ki lehet emelni. Januárban a BLSZ teremtornán sikerült szintet lépnünk a tavalyhoz képest, akkor a csoportból nem jutottunk tovább, most igen és egyből a 6. helyen sikerült zárnunk. Gödön májusban egy olyan tornán győztünk ahova már esélyesként érkeztünk, és veretlenül sikerült lehozni a 6 mérkőzést. A szezont végül jól tudtuk zárni Dunakilitin ahol a kétnapos tornán az 5. helyet sikerült megszereznünk, amivel a tavalyi 7. után ismét előreléptünk.
A fejlődés és előrelépés jelei egyértelműen látszanak, persze mi magunk nem vagyunk elégedettek igazán. Ítélje meg mindenki ki-ki maga, hogy ez jó vagy rossz. Szerintem nem baj, ha maximalisták vagyunk, és nem baj, ha merünk nagyot álmodni! Innen lehet nagyot esni is, de ahhoz, hogy megtanulj nyerni előbb meg kell tanulnod veszteni! Mi ezen már túl vagyunk, most már jöhetnek a győzelmek!
A magyar amatőr női foci egyik nagy seregszemléje minden évben a Dunakiliti két napos torna. Egyedülálló a maga nemében hiszen 20 csapatos, kétnapos kispályás torna talán nincs máshol az országban. (Ha mégis, úgy annak szervezői valamit nagyon rosszul csinálnak, hogy nem tudunk róla). Az ország minden szegletéből érkeznek ide csapatok, míg sok olyan gárda is akad, amelyek erre az eseményre állnak össze amolyan kirakatcsapattá! Mindig erős mezőny jön össze, így a győzelemnek valódi presztízs értéke van! A Hiúzok most vettek részt rajta harmadszor.
2015-ben, első alkalommal a 10. helyen végeztünk. 2016-ban két csapattal is indultunk, a jobbik eredményünk a 7. hely lett. Idén a célunk az volt, hogy tovább javítsunk, és bekerüljünk az első hatba!
Most is, mint mindig péntek este utaztunk le, hogy kellőképpen tudjunk akklimatizálódni a megmérettetésre. Ellentétben 2016-tal most a pálya mellett sátoroztunk. Tudtuk, hogy a pihenés ezúttal sem lesz garantálva, ugyanakkor a közelség, és a csapat együtt tartása most fontosabb szempont volt. Tavaly a nagy létszám és a kemping távolsága miatt ez a cél csak részben teljesült.
Szombat reggel 10-kor megkezdtük első mérkőzésünket a Komárom ellen! A Budapesti ¾ pályás bajnokság bronzérmese, a tavalyi kiliti torna ezüstérmese, nem ígérkezett könnyű ellenfélnek. Eddig még mindig kikaptunk tőlük, mind ¾ pályán, mind kispályán. Most azonban a mérkőzés első pillanatától kezdve élesek voltunk! Remekül sikerült felpörögni a meccsre, és mindenki alig várta, hogy elkezdődjön a torna. Szép és látványos játékkal sikerült előrukkolni, ami termelte a helyzetteket. Ebből sajnos csak egyet sikerült értékesíteni. A nálunk papíron erősebb csapatot sikerült megszorongatni és bár hiába érdemeltünk volna győzelmet, egy kontrából jött egy válasz. Búslakodtunk az 1:1 után, hiszen nekünk állt a zászló, de ez ellen a csapat ellen eddig még a döntetlen sem jött össze, így megtaláltuk a pozitívumokat is a találkozó után.
Második összecsapásunk a MITEx gárdája ellen következett. Tavaly is összekerültünk a mosonmagyaróvári lányokkal, akkor döntetlen lett, és sajnos most is (tavaly előtt büntetőkkel sikerült megverni őket)… Itt már egyértelműen mi képviseltünk nagyobb játékerőt, és a vezető gól után talán páran el is hitték, hogy megvan a meccs. Sajnos egy szép egyéni akció után egy bődületesen eltalált távoli lövéssel egyenlíteni tudtak. Az első meccs után ez már egyértelműen csalódás volt.
Harmadik találkozónk a Kalafa nb2-es futsal csapata ellen vezetett. Tudtuk, hogy ez lesz az egyik legnehezebb meccsünk, mivel osztálykülönbség van a két gárda között. A mérkőzésen ebből szerencsére semmi nem látszott. Nagyon keményen próbáltunk játszani, amihez a futsalos lányok kevéssé lehettek hozzászokva, mert igen vékony volt a cérnájuk, amely hamar elszakadt. Egy szép kombináció után ők szerezték meg a vezetést, amire sajnos nem tudtunk válaszolni, így elszenvedtük első vereségünket a tornán.
Negyedik mérkőzésünk a csoportban az ÉCS, Győr-Moson-Sopron megyei kispályás csapata ellen következett. Végig dominálva, sok helyzetet kidolgozva végül magabiztosan 2:0-ra hoztuk a találkozót, amely számunkra élet-halál kérdés volt, mert ezen múlt a felsőházba jutásunk.
Végül 5 ponttal a csoportunk 3. helyén jutottunk tovább a felsőházba ahova sajnos csak egy pontot vittünk magunkkal a lebonyolításnak köszönhetően!
A hat csapatos felsőház erős alaklulatokat tartogatott nekünk. Komárom 1 pontot, míg a Kalafa 6 pontot vitt tovább, akikkel már nem játszottunk, de mellettük a Győrszentiván csapata 6 ponttal, a Bakonynána csapata 3 ponttal és a Fiktív KFC csapata 0 ponttal csatlakozott.
Itt kellett csak igazán nagyot dobbantani, hiszen az első 6-ba kerüléshez több előttünk álló csapatot is meg kellett, hogy előzzünk. A szombat délutánunk még jobbra sikeredett, mert nagyon akartuk a győzelmeket!
Első áldozat a Győrszentiván csapata, akik a megyei kispályás bajnokság második helyezettjei, tavalyi bajnokai. 2015-ben már találkoztunk velük akkor 2:1-re ők nyertek, így volt miért visszavágni. Erős ellenfél ide-vagy oda, a műfüves pályán látványos és szép akciókkal és helyzetekkel tettük élvezetessé a meccset a nézőknek is, és 2:0-s magabiztos győzelmet arattunk.
Következett a Bakonynána elleni találkozó, akikkel úgyszintén találkoztunk már 2015-ben. Akkor 1:0-ra ők nyertek. Sajnos most sem jött ki jól a lépés. A nap végére már fáradtak voltunk és hiába igyekeztem rotálni a csapatot, itt most sajnos az első félidőn játszott, hogy elérkezett a holtpont. Itt ellenfelünk játszott jobban. Második játékrészben sokat cseréltem, és itt már partiban voltunk, helyzeteket is sikerült kialakítani, de sajnos maradt a 0:0. Itt ellenfelünk játszott jobban a mérkőzés egész képe alapján. A döntetlen sajnos nagyon kevés pontot hoz, így féltünk, hogy ez a helyezésünkbe kerülhet.
Szerencsére a többi mérkőzés eredménye úgy alakult, hogy nagyon is sok értelme volt lejátszani másnap a felsőházi utolsó mérkőzést! Nem sikerült azonban sérülés nélkül megúszni a tornát… Egy ártatlan helyzet után két saját játékosunk találkozott, ami után S.Csilla már nem tudott saját lábon lejönni, és kórházba is kellett szállítani Mosonmagyaróvárra, és este a részleges bokaszalag szakadás diagnózisával tért vissza.
Az este jutott idő a csapatépítésre is, és pihenésre is kinek kevesebb, kinek több. Az idő pénteken és szombaton sem kedvezett igazán, hűvös, felhős, szeles napok voltak, amik persze a futballt segítették, de az esti szórakozást kevésbé. Persze számomra inkább ez a felállás tetszett, mint a fordítottja.
Másnap reggel magabiztosan, elszántan vágtunk neki az utolsó felsőházi csoportmeccsünknek, ahol a Fíktív KFC várt ránk először. Ellenfelünk nagyon álmosan kezdte a találkozót, mígnem ezt ki is használtuk, egy gyorsan elvégzett szöglet után Ancsi maradt üresen kapu előtt és nem hibázott. A bekapott gól láthatóan nagyon felpaprikázta ellenfelünket, és sikerült is nekik felébredni, egyre másra vezették a veszélyes támadásokat, de remekül védekeztünk, és a második játékrészben egy pazar összjáték után meg is pecsételtük a meccset, amivel 2:0 lett a végeredmény. Tavaly éppen ellenük játszottuk a helyosztót, ami után a 7. helyet sikerült megszerezni, a vereség után, így sikerült egy kicsit nekik is visszavágni.
Így nagy meglepetésre a felsőházi csoport harmadik helyére sikerült felkúsznunk a Kalafa és a Komárom mögé, és két gárdát is megelőztünk, akik több pontot hoztak magukkal, mint mi!
Jöhettek a helyosztó mérkőzések az 5-8. helyekért. Elsőként a Légiósok csapatával kellett megmérkőznünk! Láttuk őket előző nap és tudtuk rutinos, erős gárdával kell szembenéznünk, de azt is tudtuk, hogy az előző két éjszakát nem a mérkőzésekre való felkészüléssel töltötték. Ez ki is jött a pályán. Fáradtak, enerváltak voltak, roppant kevés harci kedvvel, ugyanakkor életveszélyes lett volna lebecsülni őket. Végig uraltuk a mérkőzést és a vezetést is sikerült megszerezni, azonban egy nagy hiba folytán egyenlítettek. Oldalról bedobás következett, ami kapusunk feje felett a kapuba köthetett volna ki, ami után mi jöhettünk volna kirúgással, mert nem ért bele senki, de az utolsó pillanatban mégis újheggyel beleért kapusunk, ezzel 1:1 lett és büntetők következtek. Roppant pech, mert végig mi voltunk jobbak a mérkőzésen, de az orosz rulettnek kellett döntenie. A pénzfeldobást nem mi nyertük így ők kezdték a rúgást! Első rúgójuk magabiztosan értékesítette, nálunk Dóri jött, aki szintén. Második rúgójuk azonban hibázott, nálunk Tami következett, aki sajnos szintén hibázott. Az utolsó körben a harmadik rúgójuk újra elvétette, így a döntő rúgást Ancsi értékesíthette, és meg is tette! Büntetőkkel 2:1 nekünk!
Ezzel eldőlt, hogy az utolsó helyosztó eredményétől függetlenül már benne vagyunk az első 6-ban!
Az utolsó találkozón a Baki Fc csapatával játszottunk, akik tavaly harmadik helyen végeztek a tornán, és szintén egy erős gárdáról beszélhetünk. Itt ki is jött már a tudás különbség, bár nem játszottunk alárendelt szerepet érezhető volt némi fölény. Több játékosunk már elfáradt, de szerencsére a bő keret miatt tovább tudtam rotálni, így maradt még tartalékunk, és remekül védekeztünk! Bár nehéz volt, a végén maradt a 0:0-s állás, így itt is a büntetők döntöttek. Nálunk ugyanaz a három ember állt oda és becsületére legyen mondva, hogy Tami első körben kihagyta a büntetőjét, amiért nagyon odavolt, de meg tudta magát acélozni, és oda mert állni újra rúgni! Most mi nyertük a pénzfeldobást, és kezdődhetett minden elölről. Dóri berúgta, válaszként ellenfelünk is. Jött Tami aki ezúttal nem hibázott, pechünkre az ellenfél sem. Újra a harmadik kör dönthetett! Ancsi berúgta, majd ellenfelünk harmadik rúgója nem bírta a nyomást. Középre lőtte és Sziszi védett! Ezzel 3:2, és az 5. hely a miénk!
Nagyon nagy ünneplés vette kezdetét, mert a kitűzött célt sikerült teljesíteni és végig remek játékkal, látványos szép akciókkal, kombinációkkal, és magabiztos védekezéssel értük el ezt az eredményt, kitűnő kapusteljesítménnyel! Mindössze egy vereség született a későbbi győztes Kalafa ellen! Továbbá gratulálni kell a szombat esti hetes rúgó versenyen részt vett Dórinak és Taminak akik bejutottak az első három rúgó közé, de sajnos egy Kalafás lány nyert végül, azonban a dobogón két Hiúz is ott volt!
Nagyon büszke vagyok a lányokra, mert végig szervezett és szép játékkal hozták le ezt a 9 meccset (csak 4 kapott góllal), a kitűzött célokat figyelembe véve és elérve, emellett jutott idő a szórakozásra is. Nagy büszkeség, hogy az idei u18-as korosztályunk három meghatározó tagja is kivette a részét a csapat sikeréből, és két új játékos is velünk volt, akik ebben a hónapban érkeztek! Ez így mind együtt nagyon értékessé teszi ezt az eredményt, és a sikert csak tovább emeli, hogy több nálunk papíron erősebb gárdát is sikerült magunk mögé utasítanunk, ráadásul remek játékkal. A tavalyi tornán mutatott játék képéhez képest látványos fejlődésen mentünk keresztül, és számomra ez az, ami igazán nagy örömet okoz.
A keret: Banka Ottília, Gál Anna, Horváth Dóra, Kalácska Szilvia, Lóczi Dorottya, Simon Csilla, Sütő Eszter, Tóth Tamara, Töreky Dorottya, Vasadi Anna, Zágonyi Csilla.
U.i: Igazán jó érzés volt, hogy a tornán Fighters Club néven zömében korábbi játékosaink által alkotott gárda is részt vett, akik a csapatunk hangulatát biztosan csak emelték, így nagy köszönet nekik a támogatásért és a szurkolásért!
Az elmúlt hétvégén Budafokon az évente megrendezésre kerülő BLSZ női teremtornán vettünk részt. Csapatunk újabb szintet lépett, hiszen tavaly nem sikerült a csoportból továbbjutni, most azonban igen, és a felsőházban nagyon szoros és izgalmas mérkőzéseket tudtunk játszani, amely végül a 6. helyre volt elég!
Első nap
Szombaton a csoportmeccsekkel kezdődött a torna, ahol 11 csapat két csoportban mérte össze erejét, és az első 4-4 került be a másnapi egyenes kieséses szakaszba. Mi az "A" jelű csoportba kerültünk, ahol négy másik gárdával kellett megküzdeni a továbbjutásért. Első összecsapásunk a Kelen SC csapata ellen kezdődött. Déja vu érzésem volt, hiszem tavaly ugyanitt, a legelső meccsen szintén velük találkoztunk, és akkor az álmos kezdésnek egy vereség lett a vége, ahol számos helyzetünk mellett másképpen is alakulhatott volna az a meccs. A Mostani felkészültebben ért minket, azonban a győzelem elmaradt, a végeredmény 3:3 lett. Sajnos az ellenfél góljait a kapu előtti tehetetlenkedésünk hozta össze, így futnunk kellett az eredmény után, amelyet végül sikerült egalizálni, de a játék képe alapján talán mi álltunk közelebb a győzelemhez, így rossz szájízzel vonultunk le a pályáról. Góljainkat Horváth Dóri, Tóth Kriszti és Zágonyi Csilla szerezték.
Második összecsapásunk a Kormányőr gárdája ellen következett, ahol mindenképpen győznünk kellett, hogy egy nagy lépést tegyünk a továbbjutás felé. A mérkőzés nagy részében egyenlő felek küzdelme zajlott, de mivel a Kormányőr két meccset játszott egymás után így a végére előjött a fáradság, és egyre jobban föléjük tudtunk kerekedni, de a helyzetek kimaradtak. Végül a szó szoros értelmében az utolsó pillanatban sikerült a döntő gólt berúgnia Tóth Krisztinek. A középkezdésre már nem volt idő. Első gólunkat Tomasovszky Anna jegyezte.
Ezzel meg nem volt biztos a továbbjutás, de igen közel kerültünk hozzá. Ezek után két sima vereséget szenvedtünk, előbbi meccsen a Metis első csapata ellen 3:0-ra míg utóbbin a Komárom gárdája ellen maradtunk alul 4:0 arányban. A másik csapatok találkozói számunkra kedvezően alakultak, így a csoport negyedik helyén mentünk tovább négy ponttal. A torna előtt a minimális cél a továbbjutás volt amit sikerült teljesíteni.
Második nap
A másik csoport meccseinek alakulása a Metis II. gárdáját sodorta az utunkba az egyenes kiesés szakasz első találkozóján. A mérkőzésen végig jól és élesen játszottunk. Nagyon izgalmas, pörgős meccs volt, rengeteg helyzettel. Sajnos a Metis egy nagyon okos góllal vezetést szerzett. Egy kapura tartó labdát a kapunak háttal álló támadó csak finoman megpöccintett és a hirtelen irányt váltó labdát már a kapusunk nem tudta lereagálni. Ezek után nagyobb fordulatszámra kapcsoltunk, de nem sikerült a helyzeteinket gólra váltani, így ez maradt a végeredmény. Nagyon bosszantó volt, és csalódottan jöttünk le, hiszen éreztük, hogy ez meg lehetett volna egy jóval erősebb gárda ellen.
A vereségünkkel az 5-8. hely közötti helyosztók ágára kerültünk, ahol első párharcunk a BVSC csapat ellen következett. A találkozót remekül kezdtünk, uralni tudtuk a játékot, sok helyzetünk volt. Türelmesen dolgoztuk ki a helyzeteket, amelyek szépen lassan gólokká értek. Horváth Dóri, Tomasovszky Anna és Tóth Kriszti góljaira csak eggyel tudott az ellenfél válaszolni, így ezt a találkozót magabiztosan húztuk be.
A 5. helyért vívott csatában a Kelen SC-vel kerültünk ismét szembe akikkel tegnap már játszottunk. A cél egyértelműen a győzelem volt, nem akartuk a tegnapi nap döntetlenjét megismételni, ekkor ugyanis orosz rulett következett volna a büntetőkkel. Az összecsapás hasonlón alakult mint tegnap, két hasonló erősségű gárda ki-ki meccse. Szerencsére nem adtuk meg azt a luxust ellenfelünknek mint előző nap, így sokkal jobban védekeztünk. A mérkőzés vége felé azonban az ellenfél egyik játékosa egy remek egyéni megmozdulás után szépen fordult le a védőnkről, majd a kapus mellett higgadtan húzta el a labdát, és az üres kapuba gurított. Hiába volt sok helyzetünk, nem tudtunk rá válaszolni. Olyan tiszta gólhelyzeteket is kihagytunk, amiket nem lehet büntetlenül.
A találkozó után nagyon csalódottak voltunk, hiszen győzelmet vártunk, és meg is tettünk érte mindent, de egy hiba elég volt az ellenfélnek. Az eredmény hirdetésre már azonban jobb kedvel álltunk fel, hiszen sikerült erősebb csapatokat is megelőzni, és a torna előtti kitűzött célunkat sikerült elérnünk! A serleget és az oklevelet Kiss László a Vasas korábbi válogatott labdarúgója adta át, a BLSZ szakmai bizottságának elnökeként.
Sajnálatos módon a szombati napon egyik játékosunk súlyos sérülést szenvedett. Térdszalag-szakadás miatt egy hosszabb pihenőre kell vonuljon Bujdosó Flóra. Kitartást és mielőbbi felépülést kívánunk neki!
Keret: Arleitner Flóra, Bányai Cseperke, Bujdosó Flóra, Horváth Dóra, Kalácska Szilvia, Kovács Borbála, Lóczi Dorottya, Metykó Vivien, Németi Szilvia, Tomasovszky Anna, Tóth Krisztina, Zágonyi Csilla
Gólok: Tóth Krisztina (3), Horváth Dóra (2), Tomasovszky Anna (2), Zágonyi Csilla
Nyáron megalakult a Vasas felnőtt női csapata is, így már minden korosztályban versenyeztetünk női csapatokat! Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy a zökkenőmentes átmenet megvalósuljon a nyáron és a felépített rendszer beálljon. A felkészülést még a Fáy utcában kezdtük meg nyáron, majd augusztus végén a Pasaréti bázisra költöztünk ahol a női csapatok működnek. Nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a munkába és a csapatunk első nagypályás szezonjába. Már első bajnokságunkban szerettünk volna a középmezőnybe tartozni, hiszen a legtöbb új csapat a tabella végén kezdi meg első szezonját.
A bajnokságot vereséggel kezdtük, de a játékunk jól nézett ki. A vereség ellenére számos helyzetünk volt, és nagyon szépen játszottunk helyenként, a helyzetkihasználás volt a gyenge pont. Ha a tiszta helyzeteinket berúgjuk az ősz folyamán, akkor nagyon nagy meglepetésére igen előkelő helyen szerepelnénk a tabellán. Persze nem vagyok elégedetlen, mert ha a játék rendben van, akkor hosszú távon az eredmények is jönni fognak. Az első meccsünk, amivel elégedetlen voltam az 5. fordulóban jött, ahol azonban ettől függetlenül megnyertük a párharcot. A Hidegkút elleni találkozón nem tudtunk mit kezdeni a kapuja elé betömörülő ellenféllel szemben, hiszen nem vagyunk hozzászokva, hogy mi birtokoljuk többet a labdát. Hiányzott a türelmes játék, és a kapu előtti higgadt befejezés, de ez most még pontokban nem bosszulta meg magát. Két fordulóval később a BVSC ellen azonban ugyanez már nem volt elég, és ott hasonló meccsen már az ellenfél jó kontráiból szerzett gólok kitartottak a találkozó végéig, és vereséget szenvedtünk. Az utolsó fordulóban szintén nagyon gyenge játékkal rukkoltunk ki a Kerepes csapata ellen. Ez volt az a három mérkőzés, amivel elégedetlen voltam. A Kormányőr ellen 2 gólos hátrányban, emberhátrányban sikerült megfordítani az összecsapást 4:3-ra így mindenképpen ez volt a legnagyobb sikerünk ősszel. A Kelen Sc ellen 7:3-ra megnyert találkozó pedig egy rendkívül izgalmas harc volt, ahol két hasonló erősségű csapat a második félidő feléig fej-fej mellett haladt, de a végén mi bírtuk jobban és kiszakadt a gólzsák, és a vége szépre sikeredett. Az ősz legjobb mérkőzése véleményem szerint az Újpest elleni találkozó volt, ahol már a 10. percben kiállították a kapusunkat, ennek ellenére 2:0-val fordultunk a szünetben és nagyon látványos szép játékkal sikerült előállnunk és meglepni erősebb ellenfelünket. Sajnos nem sikerült megtartani a végéig az előnyt, de a 3:2-es vereség ellenére sokak szerint az ősz legjobb összecsapása volt ez, és ha ezt a harcos, nagy iramú játékot tudjuk minél több meccsen hozni, akkor előbb-útóbb a győzelmek is párosulni fognak mellé. Ez volt az a három találkozó, amit a legjobbnak mondhatunk. Összességében nagyon bánt minket az a körülbelül elveszített 4 pont, amit hozhattunk volna, amivel nagyon jó helyen várhatnánk a tavaszt. Nem vagyok elégedetlen azonban, mert a meccseink többségében olyan játék valósult meg amit szeretnék, ami előremutató volt, és van fejlődés. Jelenleg a 7. helyen állunk, a tavaszra szeretnénk legalább két helyezést előrébb lépni, amivel már elégedettek lehetnénk. A dobogó sem elérhetetlen, de persze ehhez nagyon nagy bravúrok kellenének, azonban nem tartom a csoda kategóriának, és hiszek a lányokban, hogy képesek rá!
A ¾ pályás csapatunk egy győzelem mellett 7 vereséggel a 6. helyen áll a tabellán. Itt bár sok vereség jött össze, a fő lényeg a játéklehetőség, és a fejlődés volt, amely cél teljesült. Sőt a lányok több esetben felülmúlták a várakozásokat és rendkívül gyors, szellemes támadásokkal veszélyeztették a kaput, vagy olykor foggal-körömmel védekeztek! Több alkalommal mutattak bíztató játékot, így az a célunk, mely szerint két csapatot indítottunk, hogy mindenkinek jusson elég játék lehetőség, és fejlődési lehetőség, megvalósult, így elégedett vagyok. Remélem, tavasszal folytatódik a minél több játékos beépítése a csapatba és egyre több lehetőséget tudok adni azoknak, akik eddig kevesebbet játszottak.
Természetesen vannak dolgok, amelyekben javulnunk kell. Ezek közül megemlíteném az edzéslátogatottság növelését, a pályán való utolsó pillanatig való küzdelmet és koncentrációt, illetve a pályán kívüli pontosságot és fegyelmezettséget. Ezekre nagy figyelmet fogok fordítani a tavasz folyamán, hogy kialakuljon az a keret akikre hosszú távon számítani lehet, és akik beleillenek abba a csapatfilozófiába amelyet vallunk és amit elképzeltünk.
Kezdő: Bányai Cs. – Tóth T., Horváth D., Németi Sz., Tomasovszky A., Lóczi D., Balogh K., Kovács B., Zágonyi Cs.
Csere: Haris V.
Mészáros Csaba:
Korai időpontban keltünk útra Várgesztesre, a találkozó helyszínére. Ha nem november lenne, azt mondhatnám igazi hamisítatlan brit időjárás fogadott minket. A mérkőzés közben voltak pillanatok, amikor úgy tűnt a meccs is veszélybe kerül a köd miatt, de végül „megmenekültünk”. A kezdő sípszó után azonban hamar még borúsabb pillanatok jöttek, mert sajnos megint elaludtunk, és ezt a tavalyi Pest megyei északi csoport bajnoka hamar ki is használta. Az első 10 percben el is dőlt a mérkőzés és ez egy jóval erősebb ellenfél ellen is megengedhetetlen! A védelmünk nem állt a helyzet magaslatán, és néhány perc alatt lerendezte a Környe a találkozót. Az első három gólunk a jobb szélről esett, majd aztán másik kettő a bel szélről. Ekkor már a teljes védelem át lett szervezve, ami pici stabilitást hozott, de ekkor már a lényegi kérdés eldőlt. A 31’ percben már 5:0 volt az állás. A labdakihozatalok nem működtek, nem tudtuk a támadásokat sem felépíteni, olyan volt mintha csak poroszkálnánk a pályán, tisztelet a kivételnek. Legalább a fél csapat teljesítményével nem vagyok elégedett és akkor finoman fogalmaztam! Voltak nehezítő körülmények, mint például a rendkívül mély pálya, ami alaposan fel volt ázva, a korai időpont, vagy az ellenfél néhány szurkolójának rendkívül sportszerűtlen bekiabálása. Játékosaink többsége ezekhez nincs hozzászokva, de ezek akkor sem lehetnek mentségek, hiszen játékban a legrosszabbak közé kell ezt az összecsapást tenni az ősz folyamán, ami minket illet. Az első félidőben 15 perc volt, amikor futballoztunk, de érthetetlen, hogy miért kellett 3 gól ahhoz, hogy felébredjünk?! A második félidőben már stabilabbak voltunk, de itt már a játék meddő volt, és továbbra is az ellenfél dominált, kapu közelében nagyon keveset jutottunk. A meccs számunkra katasztrofális volt, és nem elsősorban az eredmény miatt, hanem a mutatott játék végett, azonban mégsem erről marad emlékezetes a kirándulás, hanem az ellenfél néhány szurkolójának és játékosának kirívó sportszerűtlensége miatt, ami sajnos ennél a csapatnál már nem az első eset. Ezért tényleg kár volt ebbe a bajnokságba nevezniük...
Kezdő: Kalácska Sz. – Tóth K., Vágó K., Horváth D., Metykó V., Tóth T., Németi Sz., Arleitner F., Tomasovszky A., Lóczi D., Vasadi A.
Csere: Meggyesfalvi E., Hamkó B., Bató F., Bujdosó F.
Gól: Metykó V.
Mészáros Csaba:
A mérkőzést jól kezdtük, koncentráltan, ahogy kértem. A korai bekapott góljaink nagyon bosszantóak voltak, ezt most sikerült elkerülnünk a második helyezett ellen! Sőt mi kezdtünk jobban és ez a 16. percben góllá is érett. Metykó Vivi egy visszagurított labdát a tizenhatosról átemelt a kint álló kapus felett. Sajnos ezek után szépen feljött az ellenfél és a félidő utolsó 10 perce már róluk szólt és jöttek a gólok. A félidőben 3-1-gyel fordultunk. Nem volt különösebben óriási fölényük, de a kulcs pillanatokban mi rendre hibáztunk, míg ők higgadtan oldották meg a szituációkat. A második játékrészben reméltem, hogy vissza tudjuk hozni a meccset, ami ha a kihagyott helyzeteket nézem akkor meg is lehetett volna, de az utolsó passzokba, átvételekbe mindig hiba csúszott. Ellenfelünk nagyon rutinosan és nyugodtan játszott. Szépen megtartották a labdát, nem sietették a játékot, ami sajnos rá is nyomta a második félidőre a bélyegét, mert a játék sokkal lassabb, vontatottabb volt, amin mi sem tudtunk változtatni, mert ma hiányzott az élesség és a koncentráció. A találkozó egészére igaz volt, hogy mérhetetlen mennyiségű rossz passz, átvétel volt, pillanatokra sem tudtuk a labdát birtokolni, így a támadások felépítése sem működött rendesen, többnyire hosszú indításokkal sikerült kiugratnunk támadóinkat és ebből veszélyeztettünk. Sajnos nem játszottunk jól és a helyzeteinket sem használtuk ki, így a búcsú nem sikerült szépre, sem eredményben sem a játék képében. Az első 20 percben játszottunk jól, ami hát édes kevés. Tavasszal folytatjuk és remélem sokkal tudatosabb és pontosabb támadásépítéseket tudunk majd mutatni a mérkőzéseken. Gratulálok a Kerepesnek!
Kalácska Sz. – Hamkó B., Hlavacska M., Arleitner F., Bujdosó F., Palczer Gy., Bató F., Weber A. B., Kovács B.
Csere: Horváth D., Terjék K.
Mészáros Csaba:
A tavalyi kiírás győztese ellen sosem könnyű pályára lépni, de jó hangulatban érkeztünk a Goldball Parkba. A találkozó előtt csak annyit mondtam a lányoknak, hogy egy jó meccset szeretnék látni. Így történt, és ennek roppantul örültem. Jóval erősebb ellenféllel szemben játszottunk, azonban egyáltalán nem látszott a pályán az a fölény aminek a papírforma alapján érződni kellett volna. ¾ pályás csapatunk a múlt heti jó játékot folytatva ismét szépen teljesített. Igaz az ellenfél már a 4. percben vezetést szerzett, amiért nagyon kár, mert utána már fel tudtuk venni a ritmust. A Metis dominált a mérkőzésen, de ez a fölény korántsem volt nyomasztó, mert mi is sokszor eljutottunk a kapujuk elé. Összességében egy nagyon jó kis meccset láttunk, helyzetekkel, szép megoldásokkal, és remek védelemmel. Külön ki kell emelnem a védő sorunkat, ahol többen új szerepkörben játszottak és remekül megállták a helyüket, ami nekem, mint edzőnek külön öröm.
Hlavacska M. – Bató F., Tóth T., Haris V. – Gál A., Metykó V. – Kovács B., Palczer Gy., Tóth K.
Csere: Arleitner F., Bujdosó F., Lóczi D.
Mészáros Csaba:
A korábban elszenvedett nagypályás vereségünk miatt nagyon szerettünk volna visszavágni ellenfelünknek. A mérkőzést nagyon elszántan kezdtük, és már az elején szerettük volna a kezdeményezést magunkhoz ragadni! Ez sikerült is, találkozó első félidejében nagyrészt mi birtokoltuk a labdát, a játék az ellenfél térfelén folyt, csak kontrákból sikerült nekik olykor veszélyeztetni. A félidőben 0:0 volt az állás, ami rájuk nézve hízelgő volt, hiszen jórészt egy kapuzás folyt. Tartottam tőle, hogy a sok kihagyott helyzet megint megbosszulhatja magát. A második félidőben folytatni akartuk ahol abbahagytuk, de a szünet ellenfelünknek tett jobbat! A félidőben leültünk és ezt a Future Stars csapata ki is használta, kiszabadulván a szorításból sikerült nekik helyzeteket kialakítani, amiből az 57. percben be is találtak! Ez kellett, hogy a lányaink felébredjenek, ami után nagyobb tempóra kapcsoltak és az első 15 perc kilengése után visszatért a fölényünk és kezdődött megint az egy kapuzás de a helyzet csak nem akartak bemenni. A 70. percig kellett várni, hogy Gál Ancsi megtörje a jeget, és egy kapu előtti kavarodás után bekotorta a labdát a hálóba. Öt perccel később Bujdosó Flóra érkezett, aki egy oldalról betett labdát testel sodort be a kapuba, és élete első tétmeccsén ezzel a góllal a mi javunkra döntötte el az összecsapást. A győzelem végül meglett, ámbár nagyon nyögvenyelősen. A mérkőzés nagy részében meddő fölényben voltunk, ám ezt nem sikerült gólokra váltani. A hat-hét gólos különbség is lehetett volna, de a helyzetek kimaradtak, ami most belefért, de a helyzetkihasználás továbbra is egy gyenge pont. Nagy pozitívum, hogy a lányok a bekapott gól után nem törtek össze ami ilyen fölény mellett sokszor bekövetkezik, ha mégis az ellenfél rúgja az első gólt. Egyre többször sikerül hátrányból felállni és fordítani, ami a csapat mentális erejét mutatja!
Kezdő: Kalácska Sz. – Haris V., Németi Sz., Zágonyi Cs. – Lóczi D., Tomasovszky A. – Gál A., Kovács B., Palczer Gy.
Csere: Horváth D.
Mészáros Csaba:
Az első fordulóban a bajnoki címvédővel találkoztunk, míg a másodikban pedig a tavalyi Pest megyei bajnok látogatott hozzánk. Az elején jobb túl lenni a nehezén szól a mondás. A kezdő sípszó után már más szemmel figyelhettük a találkozót, mert némileg meglepő módon a szó szoros értelmében lefociztuk ellenfelünket és sorban adódtak a gól helyezetek ellőttünk. Sajnos egyiket sem tudtuk értékesíteni, ami mint később kiderült a meccsünkbe került. A félidő végén ellenfelünk nagyon feszülten játszott, ha még 5 perc tart a félidő lehet nem is tudták volna teljes létszám befejezni a találkozót. Jött a szünet és hát szó mi szó őket nyugtatta meg jobban, mert a második félidőben már kiegyenlítettebbé vált a játék és a futball örök igazsága újra lesújtott miszerint a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat! Mi nem rúgtuk be a helyzeteinket, míg ők büntetek a hibákat. Bebizonyosodott, hogy túl jó csapat ahhoz, hogy a hibáinkat ne használja ki, így ami nálunk nem ment be az odaát igen. Nagyon bosszant az eredmény, mert közel sem volt ekkora különbség a két csapat között, azonban bizakodásra ad okot a játékunk összképe, és a sok kidolgozott helyzet, a szép összjátékok és labdakihozatalok.
