Öröm leírni, hogy első bajnoki szezonunk hajrájára eljutottunk odáig, hogy van a mezőnyben olyan ellenfél, aki ellen úgy várhatunk egy találkozót, hogy "kötelező" a győzelem. Még akkor is, ha ez a csapat a Kelen végtelenül szimpatikus gárdája, akikről köztudott, hogy a háromnegyed-pályás csapatukban rengeteg utánpótlás-korú játékosnak adnak lehetőséget, és nem is igazán az eredményen van itt a hangsúly, mint a minél több rutin megszerzésén, és a játékelemek éles helyzetben való gyakorlásán. Nekünk ellenben nagyon fontos volt a három pont begyűjtése, a negyedik helyért vívott ádáz, bár sajnos egyre kisebb eséllyel kecsegtető harcban.

Ráadásul a Kelennel volt némi "elszámolnivalónk" is, hiszen az őszel újoncként, mindössze második bajnoki meccsünkön otthagytuk mindhárom pontot a kelenvölgyi pályán. Utána pedig ugyan arattunk egy bajnoki klubrekordnak számító 6-0-s, valamint egy magabiztos 2-0-s győzelmet ellenük, ennek ellenére a tabellára nézve érzékelhető, mennyire is hiányzik nekünk ez a rutintalanul elvesztegetett siker. Most viszont már egészen más volt a helyzet, úgy is a győzelemért léptünk pályára május 7-én szombaton délután a Szőnyi úti hazai pályánkon, hogy egyetemi bázisú csapatként a zh-időszak hajrájában, és a vizsgaidőszak kezdetén számos lányunk nem tudott rendelkezésünkre állni, így igencsak foghíjas kerettel, mindössze egyetlen cserével vártuk az összecsapást. Bár ez a keret minőségileg rutinos játékosokból állt, az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy két kapusunk közül egyik sem tudott jelen lenni, így ahogy már korábban is volt rá példa, ezúttal is Tomasovszky Anna vállalta el, hogy beáll a "ketrecbe".

A bajt tetézi, hogy egészen indokolatlanul álmosan és dekoncentráltan kezdtük a találkozót, olyannyira, hogy némi meglepetésre a 8. percben a Kelen meg is szerezte a vezetést! Hatalmas volt az öröm a vendégek oldalán, ráadásul innentől kezdve bátran visszahúzódhattak védekezni és kontrázni, nekünk az eddigieknél is komolyabban a kezünkbe kellett venni a játék irányítását. Bár előzetesen azt terveztük, hogy keményen, már a saját térfelükön letámadjuk és zavarba hozzuk ellenfelünket, ez valamiért sokáig nem működött. Nagyon lassan ébredeztünk, míg a Kelen rendkívül kulturált, helyenként magabiztos játékot mutatott be. A félidő közepén kezdtük azt érezni, hogy örülünk, ha az első negyven perc után meglesz az egyenlítés. Ráadásul Horváth Dóri óriási ziccert puskázott el, Meggyesfalvi Enikő pedig háló helyett kapufát talált. Ezek azért is voltak bosszantó hibák, mert bár a korábbi meccseken is jellemző volt, hogy a Kelen ellen futószalagon puskáztuk el a ziccereket, ezúttal nem engedtek minket túl sok lehetőséghez jutni.

A jég aztán végül a 29. percben megtört, ekkor Horváth Dóri második ziccerét már értékesítette (1-1), majd nemcsak megtört, de majdnem a nyakunkba is szakadt, a félidő utolsó 6-8 percére ugyanis szinte elfeketedett a zuglói ég, és süvítő széllökésekkel kísért zivatar csapott le a pályára. Azonban a félidőt még be tudtuk fejezni, olyannyira, hogy az egyenlítő góltól láthatóan elfogódott Kelen még a vége előtt megkapta a másodikat is, ráadásul a hosszabb bajnoki kihagyás után visszatérő Tóth Anett a saját térfelünk közepéről (!) bombázott a jócskán kinn álló vendégkapus, Tary Dóri felett a hálóba. (2-1) Parádés gól volt! Így előnnyel menekülhettünk be a sátras kispálya védelmébe a szünetre lecsapó vihar elől.

A zivatar végül szerencsére ahogy jött, úgy tovább is száguldott, ahogy a mi játékunk is felpörgött végre a második félidőre. Teljes mértékben átvettük a játék irányítását, igaz, az oldalvonal mellett így is lerágtuk a körmünket, hiszen pontosan tudtuk, egyetlen jól végigvitt kontra elegendő ahhoz, hogy máris bajban legyünk. Szerencsére hamarosan ez a "gondunk" is megoldódott, nyugtató bevétele helyett ugyanis érkezett az egyetlen csereként pályára lépő Paragi Kitti, és kevesebb mint negyed órával a vége előtt a jobb szélen elhúzva értékesítette helyzetét. (3-1) Ezzel eldőlt a találkozó!

Összességében elmondható, hogy bár nagyon nehezen indult a meccs, és a lányok az első félidő elején alaposan ránk ijesztettek, végül ha lassan és döcögősen is, de sikerült megvalósítani az előre megbeszélt taktikát, és sikerült ha kisebb nehézségek árán is, de otthon tartani a három pontot. Azt pedig mindenképp jó leírni, hogy nemhogy első évünk végére lett "kötelező" győzelmünk, de ezzel az eséllyel élni is tudtunk. Még akkor is, ha a negyedik helyet úgy fest, továbbra is hiába üldözzük, a rivális Ercsi ugyanis velünk egy időben bombameglepetést végrehajtva 2-1-re legyőzte a bajnoki címért hajtó Komáromot, akiknek ez még nagyon sokba kerülhet a végelszámolásnál! Sebaj, megyünk tovább, hátravan még három forduló, közte az Ercsi elleni utolsó meccsünk, ahol ha úgy alakul, hogy más nem is, de az önbecsülésünk a tét!