Túl a Kelen elleni tavaszi szezonnyitó győzelmen, tehát pozitív energiákkal feltöltődve, és már közel egy hónapnyi kinti, nagypályás edzéssel a hátunk mögött érkeztünk meg Komáromba április 7-én, a 11. fordulóból elhalasztott mérkőzésre. A húsvéti fordulót a teljes mezőny kihagyta, mi viszont négy másik csapattal ellentétben nem júniusi pótlást választottunk, hanem minél hamarabb szerettünk volna túl lenni ezen a találkozón, így egy csütörtöki délutánon indultunk útnak a Duna-parti városba. A csapat nagy része vonattal, két különítmény azonban autóval - ennek a későbbiekben még lesz szerepe... A kissé szedett-vedett körülmények, és a kapkodás ellenére viszont nagyon jó meccset láttunk, vereségünk ellenére a játék képét elnézve abszolút pozitív kicsengéssel.

Ahogy a bevezetőben elhangzott, az egyik ötfős különítmény autóval érkezett a komáromi Czibor Zoltán Városi Sporttelepre a meccs délutánján, a labdáinkkal, és a mezeink – nélkül... Így némi telefonálgatást követően sikerült elintézni, hogy ellenfelünktől kapjunk egy garnitúra dresszt. Emiatt fordulhatott elő az, hogy míg ellenfelünk, a Fortuna a tőle megszokott sárga-feketében lépett pályára, addig mi történetünk során először – tiszta kékben...

Bár várhatóan nem fogunk ilyen színű szettet vásárolni a jövőben, a kék mez kifejezetten jól állt lányainknak – a meccsek elején sajnos "megszokott" rozsdás kezdés viszont közel sem. Egy jó hazai indításnál ugyanis a védelmünk nagyon csúnyán elváltotta magát, így a labdát kapó komáromi, Mészáros Katalin a kapuig gyalogolhatott, és nem is hibázott. Tombolhatott az egyfős (!) (ne legyünk gonoszak, a második játékrészre ketten lettek) hazai tábor. Három perc után máris hátrányban voltunk...

Ezután viszont rendeztük a sorokat, és kifejezetten formásan kezdtünk el játszani. Tudtuk, hogy a Komáromnál lesz sokkal többet a labda, nekünk ezen a meccsen a szervezett védekezésre, és a szélen elfutásokból indított gyors kontrákra kell helyezni a hangsúlyt. Ezt pedig meg is tettük! A védelmünk és a szűrőink remekül zártak, és jó ütemben dobták játékba társaikat a széleken, 2-3 átadásból pedig már ott lehettünk volna a Fortuna kapuja előtt, ám a befejezésbe, a beadásba, vagy éppen a lövésbe mindig csúszott valami hiba. De kifejezetten biztató dolgokat láttunk a csapatunktól.

A második félidő a játék képét tekintve ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Tíz perc játék után egy szögletnél rosszul helyezkedtünk, és a védelmünkről bepattant a második komáromi gól. Ekkor azonban még mindig nem adtuk fel, egyre több labdát szereztünk, és egyre többször húztunk el jól a széleken. Most már ziccerekig is sikerült eljutni ezekből, ám sajnos futószalagon ki is hagytuk a lehetőségeket. A végére már tényleg úgy nézett ki, hogy ha reggelig játszunk, sem találunk be rutinos ellenfelünknek. Akik egy fújható büntetőből szűk negyed órával a vége előtt eldöntötték a találkozót. 3-0.

Gratulálunk ellenfelünknek, akik a tőlük megszokott stílusban játszottak: kőkeményen, de nem durván! Hozzá kell szokni, hogy ahogy haladunk előre, ilyen csapatok fognak szembe jönni! Ezt a keménységet kell megtanulni, és felvenni vele a harcot! Viszont nem voltak durvák, a játék végig sportszerű keretek között zajlott. Továbbra sem sikerült legyőznünk tehát a Fortuna SE-t, viszont ez volt az a mérkőzés, ahol a hazai mester csak az eredménnyel lehet elégedett, a játék képével egyáltalán nem, míg a "sajtó" a jóval rutintalanabb vendégcsapat játékától hangos... Nem domináns játékból és kidolgozott helyzetekből, hanem egyéni hibák után kaptuk a gólokat, ráadásul nagyon szépen és szervezetten hoztuk a meccset, látható tudatosság volt az egész csapat játékában csapatrészenként, és egyénileg is. Ez az, amiben nagyon sokat fejlődtünk, persze folyamatosan van hová, de tényleg, jó volt látni, ahogy mindenki tudta, és tette a dolgát. Egy biztos, ziccerek kihagyását a jövőben nem engedhetjük meg magunknak, gyengébb ellenféllel szemben sem, nemhogy egy ilyen meccsen. Ha csak helyzeteink egyharmadát értékesítjük, már egészen más a vége... De nincs ha, ezt a mérkőzést - még - elveszítettük, mégis dicséret illeti lányainkat, mert remekül, tudatosan, taktikusan, egyenrangú félként játszottak egy papíron jóval erősebb - és ezzel a sikerrel nem mellékesen a tabella élére ugró - Komárom ellen. Az átütő siker tehát még várat magára, de már nem sokáig...