Túl a Kelen elleni tavaszi szezonnyitó győzelmen, tehát pozitív energiákkal feltöltődve, és már közel egy hónapnyi kinti, nagypályás edzéssel a hátunk mögött érkeztünk meg Komáromba április 7-én, a 11. fordulóból elhalasztott mérkőzésre. A húsvéti fordulót a teljes mezőny kihagyta, mi viszont négy másik csapattal ellentétben nem júniusi pótlást választottunk, hanem minél hamarabb szerettünk volna túl lenni ezen a találkozón, így egy csütörtöki délutánon indultunk útnak a Duna-parti városba. A csapat nagy része vonattal, két különítmény azonban autóval - ennek a későbbiekben még lesz szerepe... A kissé szedett-vedett körülmények, és a kapkodás ellenére viszont nagyon jó meccset láttunk, vereségünk ellenére a játék képét elnézve abszolút pozitív kicsengéssel.

Az első forduló halasztása után a bajnokságban az első utunk Kelenvölgybe vezetett. Nagyon szeretek ide jönni játszani, mert a szép környezet mellett egy mindig barátságos, jó közösség fogadja az ide látogatót. A Kelen csapata szépen fejlődik, így egyre nehezebb itt győztesen elhagyni a pályát, azonban nekünk nem titkolt célunk volt ez! Mikor legutóbb itt jártunk sajnos kikaptunk, noha számtalan helyzetünk adódott. Szerettük volna ezt elkerülni, hiszen a bajnokságban a képzeletbeli alsóházban még van esélyünk feljebb lépni, de ehhez nem hibázhattunk!

A meccset nagy elánnal kezdtük, mindenki szeretett volna bizonyítani az első mérkőzésen, ráadásul remek napsütéses idő fogadott minket, ami mindig jobb hangulatot eredményez. Ahogy vártuk mi domináltunk a találkozón, nálunk volt többet a labda és jöttek is a helyzetek. Az első gólra a 33. percig kellett várni amikor Horváth Dóri volt eredményes. A félidőben maradt is az 1:0. Kicsit bosszankodtam, mert számos helyzetünk kínálkozott, de nem sikerült élni vele. Féltem, hogy ne ismétlődjön meg a múltkori eset amikor is szintén vezettünk, de a második félidőben az ellenfél megfordította a meccset, a számtalan kihagyott helyezettünk mellett. Kértem a lányokat, hogy maximálisan koncentráljanak, mert egy gól az nem előny, és nem eshetünk ismét abba a hibába mint a múltkor.

A második félidőben folytattuk az aktív támadójátékot sok helyzettel. Sajnos a helyzetkihasználásunkba, a támadásbefejezésünkbe rendre hibák csúsztak így csak nem jött a második gól. Erre 12 percet kellett várni, amikor is Orosz Kata szerezte meg élete első gólját a bajnokságban! Nagy volt az örömünk és én is egy kicsit megkönnyebbültem a két gólos vezetést látván. A gól után folytattuk a rohamokat, de rengeteg helyzetet ami előttünk adódott nem tudtuk már gólra váltani, így maradt a 2:0-ás végeredmény. Legutóbb "hazai" pályán 6:0-ra tudtuk verni a Kelent, úgy érzem most is ez lett volna nagyjából a reális eredmény. Lehetséges, hogy a végén nagyon is fontos szerepe lesz a gólkülönbségnek a helyezések eldöntésében. A rengeteg ziccer kihagyása még megbosszulhatja magát, de igyekszünk ezen is javítani.

A szezon első összecsapásán, gyönyörű időben így győzelemnek örülhettünk, és a 3 pontot amiért jöttünk, sikerült elhozni. Remélem ez a jó hangulat, és az egyre javuló játék kitart a bajnokság végéig, és akkor biztos vagyok benne, hogy meglepetéseket is okozhatunk!

Amikor csak tehetjük edzőmérkőzéseket játszunk, hiszen nemrég alakult kis csapatunk célja, hogy minék jobban felzárkózzunk a budapesti amatőr női csapatok középmezőnyébe és ez máshogy nem megy, csak ha minél gyorsabban ledolgozzuk a lemaradásunkat. A mérkőzésrutin megszerzése fontos és ezek azok a szituációk amelyeket edzésen nem lehet szimulálni, így minél többet játszunk annál jobb.

Tavaly ősszel két héttel a bajnokság őszi szezonjának befejezése után, november utolsó előtti napján a Metis gárdája hívott minket egy 3/4 pályás edzőmeccsre. A Siketek pályán csapot össze a két alakulat. Örültem a lehetőségnek, mert több új játékos is csatlakozott a kerethez akiket korábban még nem tudtam kipróbálni. A régebbi tagok közül is tudtam variálni és más posztokon is kipróbálhattam néhány játékost! A mérkőzésen egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet. A Metis többet birtokolta a labdát és irányította a mérkőzést, de a 3:1-es végeredmény egyáltalán nem rossz, pláne ha figyelembe veszem, hogy több új játékos is volt nálunk akinek ez volt élete első 3/4 pályás mérkőzése, illetve voltak akik először léptek pályára a színeinkben. Gólunkat Tóth Kriszti rúgta. Egy ilyen eredmény a Metis ellen még a rutinos csapatoknak is vállalható.

Egy nagyot ugorva az időben már idén február 10-én a Csepel csapatával sikerült lebeszélni egy edzőmeccset. Köszönjük nekik utólag is a lehetőséget, hogy fogadni tudtak minket. Itt már normál nagy pályás mérkőzést játszottunk ami nekünk remek felkészüléssel szolgált a hét végi Budapest kupa küzdelmeihez. A kétszer 35 perces mérkőzésen szintén nem vallottunk szégyent, hiszen a Csepel egy erős csapat, a tavalyi nagypályás bajnokság bronzérmese. 2:1-es eredmény hízelgő ránk nézve, bár itt is többet birtokolta a csepeli csapat a játékszert, többet kezdeményezett de remekül sikerült elhárítani a támadásokat. A végére igazi angolos időjárás mellett fejezhettük be a találkozót, a leszálló köd éppen kezdte elfedni a kaput! A gólunkat Németi Szilvi szerezte.

Múlt hétvégén újra egy 3/4 pályás mérkőzésé volt a főszerep. Vácra utaztunk ahol igazi élőfüves pályán sikerült játszanunk, és az egész heti barátságtalan idő is elmúlt, igazi napsütéses mérkőzés várt ránk. Sikerült ismét nagy számban megjelennünk a találkozón és megint sok újoncot tudtunk avatni ami nagy öröm számunkra. Itt ismét a gyakorlásé volt a főszerep, hogy a sok új és kezdő játékosunk is belekóstolhasson a nagypálya rejtelmeibe. A játékunkon nagyon látszott, hogy nincsenek összeszokva a lányok, illetve akik még csak ismerkedtek a nagypályával, ők is bátortalanul mozogtak. A 6:0-s eredmény ennek volt köszönhető, és bár nem számított az eredmény azért ezt mégis kicsit sokalltam, pláne, hogy 2-3 burleszkbe illő gólt is kaptunk amiket ha leszámítok akkor az eredménnyel is elégedett lehettem volna. A 3*30 perces mérkőzés végére azért azt mondhattuk, hogy a célját elérte ez a találkozó is. Köszönjük vendéglátóinknak a lehetőséget.

Tegnap ismét a Siketek pályára látogattunk ahol is a Törökbálint csapatával találkoztunk. A Pest megyei 3/4 pályás bajnokságban játszó együttes egy visszalépés miatt szabadnapos volt, így ezt a lehetőséget használtuk ki, és "szerződtettük" őket egy mérkőzés erejéig. Ismét szép időben csaphatott össze a két gárda. 17 játékossal képviseltettük magunkat, így megint lehetőségem nyílt a rotációra a posztokon, és sok játékost próbálhattam ki, hogy megnézzem a bajnokság előtt ki milyen formában van. A mérkőzés végig kiegyenlített volt, nyílt sisakos küzdelem, helyzetekkel. Sikerült két 100 %-os ziccert is kialakítani amikor is játékosunk egy az egyben vezethette a kapusra a labdát, de sajnos egyiket sem követte gól, és ahogy már lenni szokott ez megbosszulta magát, mert már a "rendes játékidő" lejárta után néhány másodperccel egy beívelt labdát kapusunk kiejtett a kezéből és az éppen érkező támadó a hálóba pofozta azt, így a második játékrész 41. percben kicsikarta a győzelmet a Törökbálint csapata. Ettől függetlenül itt is elérte a célját a mérkőzés, hiszen véleményem szerint lett volna olyan sorunk amelyik megnyerni ezt az összecsapást de ezekkel a meccsekkel az a cél, hogy olyanok is szóhoz jussanak akik kevesebbet játszottak eddig, vagy még nincs tapasztalatuk ezen a pályaméreten.

A tél nagyon aktívan telt és nagyon várjuk már a bajnokság kezdetét. Reméljük eredményekben is meg fog mutatkozni!

A női nagypályás Budapest Kupa 2016-os kiírásának első fordulójában elért bravúros győzelmünkkel bejutottunk a legjobb nyolc közé, ahol a sors úgy hozta, lehetőséget kaptunk, hogy megmérkőzzünk az Újpest második csapatával. Ez az együttes ugyan jelenleg a női BLSZ nagypályás bajnokságban szerepel, tehát terveink szerint hamarosan bajnoki ellenfeleink lesznek, ám tavaly, amikor a negyedik kerületiek első csapata még az NB I-ben szerepelt, akkor mostani ellenfelünk keretének nagy része együtt állt helyt hétről hétre az NB II-ben. Ráadásul itt már két mérkőzésen dőltek el a dolgok, így kétszer kilencven perc lehetőségünk volt a bizonyításra. Ennek a két mérkőzésnek pedig minden egyes perce komoly tanulópénz volt a számunkra. Bár mentálisan nagyon erőssé tette a csapatot a hidegkúti siker, és nagyon jól sikerült a ráhangolódás a következő kihívásra, komolyan elhitték a játékosok és a stáb is, hogy meglephetjük jóval rutinosabb és magasabban jegyzett ellenfelünket, ennek tükrében az első meccs egy picit csalódást keltő lehetett (a mérkőzés képét és a körülményeket ismerve, valamint utólag a többi eredményt látva már egyáltalán nem az...). A visszavágón ellenben ismét nagyot mentünk, és megmutattuk, miért is vagyunk annyira jó és egységes csapat, tele lehetőséggel! A száraz tények: BEAC Hiúzok - Újpesti TE 0-8, 0-1, összesítésben 0-9. Nézzük azonban meg, mi van emögött a két meccs mögött, avagy zöldek a lilák ellen két felvonásban!

Az alcímmel ellentétben nem a posztban szereplő találkozó volt csapatunk történetének első nagypályás tétmérkőzése, hiszen 2015 nyarán már szerepeltünk a Hali Kupa nevű tornán, de az egynapos rendezvényen "mindössze" 28 perces villámtalálkozókat rendeztek. Így amikor úgy döntöttünk, első nagypályás bajnoki szezonunk előtt, háromnegyed-pályás és kispályás meccsek közepette benevezünk a frissen kiírt női Budapest Kupába, tudtuk, hogy első "igazi" , kétszer 45 perces, nagypályás tétmeccsünkre készülhetünk. Ennek megfelelő izgalommal és elszántsággal várta az egész csapat a mérkőzést, a játék és az eredmény pedig minden várakozásunkat felülmúlta!

Február hetedikén már harmadszor jártunk Ercsiben kupán, ahova nagyon szívesen megyünk, mert a téli időszakban erős ellenfelek jönnek össze ezeken a tornákon, így jó felkészüléssel szolgál, és jó értékmérő is egyben.

A megszokottól eltérően nem érkeztünk meg olyan nagy létszámban (8), ráadásul egyik játékosunk eleve sérülten jött, nem is igazán tudott hozzátenni azon az egy meccsen amelyiken pályára lépett.

Első találkozónkon a Baracs SE ellen léptünk pályára, akikkel korábban az edzőtáborunkban már 3/4 pályán egy jó kis 1:1-s döntetlent sikerült játszani. Tudtuk, hogy ennél ők sokkal erősebbek, azonban az meglepett, hogy gyakorlatilag esélyünk sem volt ellenük. Olyan sebességkülönbség volt fizikailag és fejben is, hogy nem tudtunk a meccsbe beleszólni és csak jöttek a gólok. Hozzátehetjük, hogy ahogy már-már szinte lenni szokott az első meccsbe belealudtunk, de egy tornán ez mindig sokba kerülhet. A Baracs egy erős csapat, de most a saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy mekkora a különbség köztünk, és a tavalyi Fejér megyei kupagyőztes között! A vége 0:5, nem ide...

A második összecsapáson az Újpest U17-es csapatával mérkőztünk. Hát ez sem ígérkezett könnyűnek és nagyon sokáig egál is volt, de a végén egy kapusbakinak köszönhetően sikerült a győzelmet megszerezni. A találkozó végig kiegyenlített volt. Mentségükre legyen mondva egy mezőnyjátékos állt a kapuban.

Utolsó meccsünk a Vác-Deákvár ellen volt. Tudtuk, hogy jó kis csapat, a Pest megyei 3/4-ed pályás bajnokságban második helyen állnak, bizonyára nem véletlenül. Legalább egy pont kellett volna nekünk és akkor már biztosan továbbjutunk. Sajnos - nem tudom miért - teljesen leeresztettünk a végére és simán kikapunk 2:0-ra. Hajtottunk, de már semmi nem akar igazán összejönni.

Soha nem lehet tudni, hogy egy-egy gól mit eredményezhet. itt most azt, hogy akár ha kettővel kevesebb gólt kapunk a két vesztes meccsünkön akkor mi is továbbjuthattunk volna a körbeveréseknek köszönhetően. Sajnos mi húztuk a legrövidebbet ezért a helyosztókra már nem jutottunk tovább. Így a torna utolsó helyét szereztük meg.

A tornát amúgy a Baracs nyerte, a döntőben a Police csapatát intézték el simán 3:0-a, ami sokat elárul az erejükről, hiszen a Police is igen erős csapat.

Fotók: Kováts Veronika

A Kaminokupa az ország legnagyobb kispályás bajnokság és kupa sorozata amely behálózza az egész országot. Nagyon sok csapat és helyszín, mondhatjuk már már egy intézménnyé nőtte ki magát, amely talán a legtöbb amatőr focistát mozgatja meg hétről hétre. Eddig csak a férfiaké volt a terep, de immár a téli holt szezonban a nőknek is szerveztek bajnokságot! Természetesen mi sem hiányozhattunk a nevezők közül. Összefoglaló féltávnál!

Az első fordulóban egy régi ismerőssel találkozhattunk a PWC személyében. Korábban egy félbe maradt női ligában már találkoztunk velük, ahol 3:1-re sikerült nyerni ellenük, így most is bíztunk a sikerben hiszen azóta jelentősen erősödött a csapatunk. A mérkőzésen kellemetlenül tapasztaltuk, hogy nem csak mi, hanem ők is erősödtek. A mérkőzés végig nagyon nyögvenyelősen, szenvedősen ment és sokáig úgy tűnt döntetlen lesz a találkozó. A helyzeteinket nem sikerült kihasználni, és bár Gál Ancsi beköszönt, volt válasza rá az ellenfélnek, és kihasználták a gyenge védekezésünket. Már csak 2-3 perc volt hátra amikor egy szögletre csapatkapitányunk Zágonyi Csilla robbant be és elemi erővel a léc alá bombázta kapásból a begurított labdát! Nagyon el lett találva a zsuga és a lehető legjobbkor jött a találat, így a végén behúztuk a találkozót. Sajnos a győzelmen kívül más pozitívumot nem lehet elmondani a mérkőzésről, mert nem szabad tagadni, rosszul, körülményesen játszottunk. 

A második fordulóban a bajnokság egyik nagy esélyesével a Police csapatával mérkőztünk meg. Mivel a két csapatban van árfedés és ismertség, a hangulat baráti, de felfokozott volt! A két csapat eddig három összecsapást vívott és eddig győzelem nélkül állunk. Legutóbb 2015. június 27-én mérkőztünk meg a HBF kupán, akkor 2:0 arányban szenvedtünk vereséget. A történelem ismételte önmagát, az eredmény most is ennyi lett, de azt mondom így ki lehet kapni. Nagyon intenzív, izgalmas mérkőzés volt, állíthatom, hogy mindenki élvezte, és ha minden meccsen ennyire fel tudunk pörögni, akkor nem lehet probléma!

A harmadik fordulót halasztani kellett egyéb elfoglaltságaink miatt, így a negyedikben a Betolakodók és a Magyar Telekom gárdája várt ránk. Az első meccsen a Kaminokupa helyi, szombati férfi bajnokságában aranyérmes csapat barátnői felállásával játszhattunk. Sajnos visszaköszönt a PWC ellen nyújtott rossz játék. Itt is kőkeményen vért izzadva tudtuk lehozni a meccset és itt is 2:1 lett a vége, Metykó Vivi és Lóczi Dorka góljaival. Az ellenfelünk a kezdeti nagy gólarányú vereségek után "beújított" egy-két játékost, így már mindjárt más volt a játék is. A Telekom ellen már nem volt elég az ami egy gyengébb csapat ellen elég volt. Ettől függetlenül a sima 4:0-ás zakó eléggé fájt. Talán ha nem hagyjuk otthon az Ákos posztereket akkor jobban is kijöhetett volna a lépés...A dobogóért folytatott küzdelemben nagy ellenfelünk lesz ez a csapat, így ezek az elhullajtott pontok nagyon fognak hiányozni.
Az ötödik forduló hozta a várva várt ELTE-s el clásicot! A NapkELTE csapatával játszottuk a legtöbb mérkőzést történetünk során, és minden alkalommal amikor győzni tudtunk, nagyon meg kellett érte szenvedni. Most sem volt ez másképp. A szerencse is kellett az 1:0-as győzelemhez, hiszen a találatunk öngólból született. A döntetlen lett volna az igazságos eredmény, ám most mi voltunk nagyobb barátságban Fortunával, (szó sincs a Komárom csapatáról!). A lányok mentségére legyen mondva, hogy ezen a napon délelőtt a BLSZ női teremtornáján voltunk, ahol 4 mérkőzéssel a hátunk mögött lóhalálában érkeztünk át erre a meccsre.
Hatodik forduló és Csepel. Ezt a meccset vártam a legjobban, hiszen szeretem amikor erős csapatok ellen bizonyíthatunk! Az első félidőben egyenrangú küzdelem folyt a  pályán, de egy hibát mégis büntetett az ellenfél. Ez az ami sajnos még a nagy különbség. A második félidőben viszont olyasmi történt amire kevesen számíthattak, mert felborult a pálya. Szinte végig egy kapuztunk, és odaszögeltük az ellenfelet a saját térfelére. Azonban hiába a rengeteg helyzet és kapura lövés, remekül tartották magukat. Nagy kár érte, mert ebben a meccsben bőven benne volt a három pont is, még úgy is, hogy ellenfelünk nem bízott semmit a véletlenre, hiányzó sorait más csapatokból töltötte fel erős játékosokkal. A vége 1:0-ás vereség. A SIFT csapata sajnos nem jött el, így mérkőzés nélkül kaptuk meg az eredményt, amit mindig nagyon sajnálok. Mivel nem ez volt az első eset, így ezt a csapatot kizárták a bajnokságból, ami nagy kár hiszen igen szimpatikus volt a főleg norvég erasmusos lányokból álló gárda. 

Féltávnál a negyedik helyen állunk egy pontra a dobogótól, és mi kaptuk a második legkevesebb gólt a mezőnyben a listavezető Police mögött. A célunk egyértelmű: a dobogón akarunk végezni!

Fotók: Kaminokupa.hu

Ahogyan tavaly, úgy idén is beneveztünk a női téli cageball bajnokságba. A téli időszakban ez nagyon jó minden szempontból. Jól szinten tart: erős, agresszív, megterhelő, jó technikát igénylő de emellett szórakoztató is. Tavaly nem sok babér termett nekünk ebben a sorozatban! Nem sikerült pontot szereznünk és utolsók lettünk a hat csapatos bajnokságban. Idén már vérmesebb reményekkel vágtunk neki a megmérettetésnek! Sokat fejlődtünk egy év alatt, sok új játékossal bővültünk így már bátrabban várhattuk ezt a kiírást. Idén a létszám is növekedett, a 8 csapatos mezőnyben új gárdákkal is találkozhattunk!

Az első mérkőzésünk az Összejöttek csapata ellen volt. Ezen együttes a Kelen lányaiból állt, azonban ezen a néven nem tudtam indulni. Erős csapat, a név elődjük már a tavalyi bajnokságban is lerakta a névjegyét egy bronzérem formájában. Ellenük a 13:3-as végeredmény kezdésnek nem volt olyan rossz, hiszen a keretünkből is sokan hiányoztak.
A második mérkőzésünkön a Galaxis együttesével csaptunk össze akiket nyugodtan ki lehet kiáltani a fő bajnokesélyesnek. Csapatuk nb1-es és nb2-es futsal játékosokból áll. Itt is hiányosabb kerettel álltunk ki, beugrókkal, azonban a 32:2-es végeredmény így is soknak mondható, no persze nem csak minket szórtak meg nagyon.

A harmadik forduló elhozta végre a várva várt győzelmet! Az Ac Villám csapatával már a tavalyi bajnokságban is nagyon szoros meccseket vívtunk, igaz akkor más néven, részben más játékosokkal vettek részt a bajnokságban. A 13-7-es győzelem jó önbizalom növelő volt, hiszen egy rendkívül izgalmas mérkőzésen, de végig kontrollálva a meccset sikerült megszereznünk az első győzelmet a csapatunk cageball történetében.
A negyedik fordulóban a Csepel gárdája következett, amely erős csapat, szintén rutinos cageball résztvevőkkel, de az előző forduló győzelme megadta az önbizalmat. A találkozót sajnos elveszítettük, de a 5:7-es eredmény jól mutatja mennyire kis különbség volt a két csapat között. Két gól cageballban az szinte semmi, persze a három pont elvesztéséhez elég. Ellenfelünk a mérkőzés végén már nagyon látványosan húzta az időt, és sikerült megtartania az előnyt.
Az ötödik fordulóban a cageball specialistának mondható Familie csapatával kerültünk szembe. Ha őszinte akarok lenni számomra ők a legnagyobb kakuktojások, hiszen a keretükben lévő játékosok egyéni képzettségét nézve simán vernie kéne őket a csapatok többségének, de ennek ellenére többségében ők kerülnek ki győztesen. Persze az is igaz, hogy már a tavalyi bajnokságban is sikerült "innen-onnan" magukhoz csábítani erős játékosokat, így már egyérteleműen dobogó esélyesek. Ezen a mérkőzésen azonban a lépés nekünk jött ki jobban és végre mi nyertünk 9:7-re. Az alattomos agresszivitás ki is jött a meccs végére belőlük.
A hatodik fordulóban a Pinkbull csapatával mérkőztünk meg és joggal reménykedhettünk a tavalyi ezüstérmes elleni sikerben. A végig nagyon szoros meccsen ez sajnos nem jött össze. hiába vezettünk sokáig, sikerült megfordítaniuk a meccset és 9:7-re végül ők nyertek. Nagy lehetőséget szalasztottunk el, és az egész odavágókban ez a legfájóbb vereség.
Az utolsó odavágó mérkőzésének ellenfele az RTK csapata volt. A Pinkbull elleni szomorú vereséget egyértelműen csak egy győzelemmel lehetett volna feledtetni,azonban az elmaradt. A cageball műfajában a döntetlen viszonylag ritka eredménynek számít, itt most 8:8 formájában ez következett be. Sajnos az alattomos agresszivitás is se hiányzott, különösen a második félidőben. Egy nagyon csúnya palánkra való szándékos fellökést semmilyen bírói szankció nem követett, így játékosunk súlyosnak valószínűsíthető térdsérülést szenvedett így a kihagyás mértéke sem megjósolható. Sajnos már a sokadik bírói hiba volt ez, így meggondolandó, hogy ha a bírók nem képesek a játékosok testi épségét megvédeni akkor érdemes e ebbe a bajnokságba benevezni a jövőben.

Összességében elmondható, hogy a 7 pont amit megszereztük nem nevezhető rossznak, azonban mindenképpen nagyon hiányzik az az öt amit elveszítettünk (Pinkbull, RTK). Persze nem vagyunk telhetetlenek, de nem lennénk sportemberek, ha nem mindig győzni szeretnénk. A csapatunk rengeteget fejlődött tavaly óta összességében is, és cageballban is, jól mutatja, hogy a Galaxist leszámítva a vereségeink nagyon kis különbséggel történtek, partiban voltunk az ellenfelekkel. A visszavágók jönnek és remélem, hogy a 7 megszerzett pontnál többet gyűjtünk be a második körben. 9-10 pont körül jó lenne szerezni. Hogy ez mire lesz elég az a többi mérkőzéstől is függ, mert sok körbeverésre lehet számítani! Kíváncsian várjuk a folytatást!

Fotók: Cageball Szövetség

Komoly megmérettetés várt csapatunkra 2016 január 16-án, ugyanis a hagyományos téli BLSZ női teremtornán volt jelenésünk a Budafok Promontor utcai csarnokában. Csapatunk történetében első ízben indultunk ezen a rangos tornán, amely minden évben felvonultatja a budapesti amatőr női labdarúgás krémjét, így bátran kijelenthetjük, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Azzal a nem titkolt szándékkal vágtunk neki a hétvégének, hogy meglepetést okozunk ellenfeleinknek, és bebizonyítjuk, ha a legjobbunkat hozzuk, fel tudjuk venni a versenyt a mezőny bármelyik tagjával! Nos, ez sajnos nem igazán sikerült, viszont ha összességében nézzük az eseményeket és az eredményeket, nem nevezhető egyértelműen csalódásnak, inkább hiányérzetünk van. Ha az egész tornát két szóval kellene leírni, azt mondhatnánk: elszalasztott lehetőség!

Január második vasárnapján újévi kupára voltunk hivatalosak az Ercsi Sportcsarnokba. Mind a helyszín, mind szimpatikus házigazdáink jó ismerősként köszöntek vissza csapatunk számára. Az eredmények ezúttal korántsem jöttek úgy, ahogy a korábbi itteni fellépésünkön, viszont újra tanúbizonyságát vehettük annak, hogy a miénk az egyik legkitartóbb, legelszántabb csapat a mezőnyben!