Az alcímmel ellentétben nem a posztban szereplő találkozó volt csapatunk történetének első nagypályás tétmérkőzése, hiszen 2015 nyarán már szerepeltünk a Hali Kupa nevű tornán, de az egynapos rendezvényen "mindössze" 28 perces villámtalálkozókat rendeztek. Így amikor úgy döntöttünk, első nagypályás bajnoki szezonunk előtt, háromnegyed-pályás és kispályás meccsek közepette benevezünk a frissen kiírt női Budapest Kupába, tudtuk, hogy első "igazi" , kétszer 45 perces, nagypályás tétmeccsünkre készülhetünk. Ennek megfelelő izgalommal és elszántsággal várta az egész csapat a mérkőzést, a játék és az eredmény pedig minden várakozásunkat felülmúlta!

A 2016-os női Budapest Kupába összesen 10 csapat adta le a nevezését. Ebből két-két csapat játszott az első fordulóban egy egymeccses "selejtezőt", a két továbbjutóhoz pedig a második körben csatlakozott a további hat klub. Mint az a sorsoláskor kiderült, csapatunk már ebben az első körben érdekelt volt, ellenfélül pedig a Hidegkúti Angyalokat kaptuk. Nem nagyon játszottunk ellenük még tétmeccset, találkoztunk már viszont velük több tornán is, főleg a Dunakilitin rendezett nyári kétnapos torna hagyott bennünk, és mindenkiben mély emlékeket... Viszont, tekintve rutintalanságunkat, és a hidegkútiak félszezonos nagypályás tapasztalatát, senki ellen, így ellenük sem mehettünk biztosra. Főleg nem úgy, hogy a mi oldalunkon volt, aki élete második nagypályás meccsére készült... Azt azonban bátran kimondhattuk, a lehetséges ellenfelek közül a legkedvezőbbet kaptuk a sorsolásnál (a másik ágon Kormányőr-Metis találkozót rendeztek), hiszen az Angyalok ellen, ha elég hitünk és bátorságunk van a pályán (ezzel pedig nálunk nem szokott gond lenni), akkor tudtuk, hogy reális továbbjutási esélyekkel lépünk pályára.

A nagy meccsre egy Csepel elleni edzőmérkőzéssel készültünk, a patinás csepeli stadion tőszomszédságában található edzőpályán. Már innen nagyon jó szájízzel távozhattunk, ugyanis a rutinos, utánpótlásban is erős, komoly nagypályás múlttal bíró kék-pirosaktól egy 2x35 perces találkozón mindössze 2-1-es vereséget szenvedtünk, de sokáig remekül tartottuk a döntetlent is. Az itt megszerzett tapasztalatokkal felvértezve készültünk a Hidegkút ellen. Szerencsére mindenki időben, motiváltan, testben és lélekben is felkészülve érkezett az impozáns létesítménybe, így ezúttal nem lehettek olyan gondjaink, hogy "belealszunk" az amúgy kora délutáni meccs elejébe. Ráadásul legrutinosabb játékosainkkal, és hosszú kispaddal felvértezve, a lehetséges nevezhető keretet maradéktalanul kihasználva játszhattunk.

Csapatunk pedig nem hogy nem okozott csalódást, minden várakozást felülmúlt! Még néhány fős szurkolótábor is elkísért minket, a szemközti lelátóról időről időre felhangzott a "Hajrá, BEAC!" Lányaink pedig meghálálták a bizalmat. Hamar megtalálták a helyüket a nagypályán is, és már az első félidőt is végig dominálták, egy nagyjából ötperces periódust leszámítva. A Hidegkútnak egyetlen komolyabb helyzete volt, egy szögletet követően flipperezett a kapunk előtt a labda, de a védőink végül tisztázni tudtak. Ezután viszont újra a mi perceink következtek, már csak a gól hiányzott. Az a gól, ami lélektanilag a legjobb pillanatban, közvetlenül az első félidő lefújása előtt érkezett, a jobbszélről betörő Németi Szilvi már maga is befejezhette volna az akciót, remek kapu elé tett labdájából viszont a bevetődő Gál Ancsi szerezte meg a vezetést.

Mi tagadás, jobb érzés volt így szünetre vonulni, az viszont látszott, hogy nem nyugodhatunk meg, amíg nincs meg a második gólunk, ugyanis nálunk is elkezdtek a fáradtság jelei mutatkozni – hiába, kétszer 45 perc nagypályán, nem könnyű műfaj. Viszont legalább bőséges variációs lehetőség állt rendelkezésünkre, cseréink új színt vittek a játékunkba. Ennek köszönhetően alig tíz perc telt el a második játékrészből, amikor megérkezett a megnyugtató második gólunk. Igaz, kellett ehhez a hazaiak kapusának bődületes hibája, gyakorlatilag beejtette saját kapujába a labdát – a gólt a hivatalos jegyzőkönyv Tomasovszky Annának adta. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a télen játékoskerete gerincét elvesztő, és újjáformálódás közepén lévő Hidegkútnak a meccs idején nem volt egyetlen kapusa sem, így egy mezőnyjátékosuk vállalta a védést).

Az Angyalok ekkor már kezdték némileg elveszteni a fonalat, de szerencsére ez nem mutatkozott meg velünk szemben durvaságban vagy egyéb sportszerűtlenségben, szimpatikusan, méltósággal viselték a helyzetet, és próbáltak a végsőkig küzdeni. Ha veszekedtek is, azt egymással tették. A 66. percben aztán eldöntöttük a találkozót, egy remekbe szabott Balogh Kármen-Horváth Dóri összjáték végén Meggyesfalvi Enikő lépett ki centerposztról középen ziccerben, és nem is hibázott. Ezután végleg felszabadultunk, és maradék cserelehetőségeinket is kihasználtuk, az utolsó húsz percre beálló Metykó Vivi még közel járt hozzá, hogy megrúgja a negyediket is, de a végeredmény már nem változott. 

Budapest Kupa 2016, első forduló: Hidegkúti Angyalok - BEAC Hiúzok 0-3! Ennél szebb bemutatkozásról álmodni sem mertünk!

Egyúttal ismét bebizonyítottuk, hogy ha hittel, erővel, akarattal, egymásért a végsőkig harcolva, koncentráltan lépünk pályára, bármire képesek vagyunk! A rutin hiányát a lenyűgöző, mindent átható csapatszellem pótolta! Ezért, az ilyen élményekért érdemes a futballal foglalkozni! Ráadásul ezzel a remek debütáló győzelemmel tovább is jutottunk, és kiharcoltuk a lehetőségét, hogy a budapesti női labdarúgás "elit klubjában", a legjobb nyolc között mérettethessük meg magunkat, ugyanis már ekkor tudtuk, a következő fordulóban lányainkra eddigi életük legkomolyabb kihívása vár: az Újpest második csapata. De ez már egy másik történet...