Január második vasárnapján újévi kupára voltunk hivatalosak az Ercsi Sportcsarnokba. Mind a helyszín, mind szimpatikus házigazdáink jó ismerősként köszöntek vissza csapatunk számára. Az eredmények ezúttal korántsem jöttek úgy, ahogy a korábbi itteni fellépésünkön, viszont újra tanúbizonyságát vehettük annak, hogy a miénk az egyik legkitartóbb, legelszántabb csapat a mezőnyben!

Annak ellenére, hogy a csapat december közepe óta nem vett részt közös edzésen, mégis volt benne annyi erő, hogy igazi focimaratont hozzon össze január második hétvégéjén. A szombati napon a Kamino kupán volt jelenésünk, míg vasárnap előbb korán reggel autókkal utaztunk Ercsibe, hogy eleget tegyünk az Újévi Kupára való meghívásnak, majd rögtön innen utaztunk tovább Kőbányára, ahol kemény cageball-ütközet várt a mieinkre. Meg kell hagyni, ha a hétvége eredményei nem is sikerültek úgy, ahogy szerettük volna, kevés olyan csapat van, amelyiknek van ereje arra, hogy az ünnepek után, a téli holtszezon kellős közepén ilyen sorozatot végigcsináljon!

Az Újévi Kupán elért eredményeinkben az is közrejátszott, hogy közel sem tudtunk teljes csapattal leutazni a tornára, a novemberihez képest jóval rövidebb kispaddal vetettük bele magunkat a küzdelmekbe. Több jelenlévő játékosunknak is a rutinszerzés volt az elsődleges, ugyanis sok új volt velünk ezen a vasárnapon. Ennek ellenére rögtön egy bravúrral indítottuk be az eseményeket, a Metis második csapatával gól nélküli döntetlent hoztunk össze! Azonban intő jel lehetett, hogy az eredmény inkább a mi védelmünk jó teljesítményének volt köszönhető, mint az ellenfélének...

Második mérkőzésünket a számunkra ismeretlen Fejér megyei Ikarus-Maroshegy csapata ellen vívtuk meg. A rutinos, ügyes játékosokból álló csapat végig irányította a találkozót, a végére pedig sajnos el is fáradtunk egy kicsit, így csúnya, 5-0-s vereséggel jöttünk le a pályáról. Ezzel eldőlt, hogy nem a kilenccsapatos torna dobogójáért fogunk ezúttal küzdeni. 

Azonban ha a harmadik meccsünkön sikerült volna szép eredményt elérnünk, még előrébb kerülhettünk volna a négyfős csoportunkban, ám ahogy egy évvel korábban a lajosmizsei tornán, úgy ezúttal sem sikerült feltörnünk a masszív, rutinos Dabast, akik ellen a történelem végül ismételte önmagát, és négyet gurítottak nekünk.

Csoportunk negyedik, utolsó helyén végezve várhattuk ellenfelünket a 7. helyért vívott helyosztóra, amely végül az udvarias házigazdának bizonyuló, a másik, ötfős csoport negyedik helyén végzett Ercsi csapata lett. Novemberben legyőztük őket az ezüstéremért vívott meccsen, ezúttal azonban fordult a kocka, és bár az ő mozgásukon is érezhető volt az ünnepek okozta leállás, ezúttal jobban jött ki nekik a lépés, és 1-0-ra győzni tudtak.

Ezzel a kilenccsapatos torna 8. helyén végeztünk, ami, legyünk őszinték magunkhoz, nem túl fényes eredmény, pláne a csapat elmúlt időszakban kispályán elért eredményeit figyelembe véve. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a csapat több hét kihagyás után végigfutballozta a hétvégét, egy fontos kispályás bajnokság két meccse után másnap hajnalban elmegy vidékre egy félnapos tornára, majd utána még hazafele elmegy cageballozni is, nos, akkor máris tisztes helytállásról van szó. Ráadásul ez a mi csapatunk számára nem egyedi eset, hanem lényegében heti rutin! Hisszük, hogy ez a rengeteg lejátszott meccs, a megszerzett tapasztalat és meccsgyakorlat fog elvezetni odáig, hogy a nagy és fontos találkozón is a mi javunkra dőljenek el a centiméterek és a másodpercek! Per Aspera Ad Astra, hajrá Hiúzok!