Komoly megmérettetés várt csapatunkra 2016 január 16-án, ugyanis a hagyományos téli BLSZ női teremtornán volt jelenésünk a Budafok Promontor utcai csarnokában. Csapatunk történetében első ízben indultunk ezen a rangos tornán, amely minden évben felvonultatja a budapesti amatőr női labdarúgás krémjét, így bátran kijelenthetjük, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Azzal a nem titkolt szándékkal vágtunk neki a hétvégének, hogy meglepetést okozunk ellenfeleinknek, és bebizonyítjuk, ha a legjobbunkat hozzuk, fel tudjuk venni a versenyt a mezőny bármelyik tagjával! Nos, ez sajnos nem igazán sikerült, viszont ha összességében nézzük az eseményeket és az eredményeket, nem nevezhető egyértelműen csalódásnak, inkább hiányérzetünk van. Ha az egész tornát két szóval kellene leírni, azt mondhatnánk: elszalasztott lehetőség!

Talán a reggel 8 órai első meccskezdés okozta korai kelés, talán az év eleji hangulat (január elején körülményeink miatt még nem volt közös edzésünk) okozta, de kissé szedett-vedetten, késésekkel kezdtünk bele a nagyon fontos torna nagyon fontos első találkozójába, a Kelen ellen. (Egyébként is jellemző csapatunkra, hogy a délelőtti meccsek első néhány percét "átaludjuk" , természetesen ennek orvoslása, kiküszöbölése edzői stábunk feladata is a jövőben). Ráadásul az egyetemi bázisú csapatokra jellemző "átok" is utolért minket, vizsgaidőszak kellős közepén nem tudtuk feltölteni a 12 fős keretet, ám a 11 ember az 5+1 fős játékhoz így is bőven elég kellett, hogy legyen. Erőnléttel nem is volt baj, viszont a lányoknak szokatlan volt a palánkos játék, ahol sem oldalt, sem a kapu mögött nem volt kinn a labda, csak ha a palánk fölött hagyta el a játékteret, valamint a standard kézilabda/futsal méretűnél csak kicsit nagyobb pályához használt háromnegyedes kapu. Az 1*20 perces meccseken ráadásul nem sok javítási lehetőség adódott, ha az ellenfél megszerezte a vezetést. Így, bár főleg a második tíz perc alapján rászolgáltunk volna legalább az egyik pontra a Kelen elleni nyitómeccsen, két góljukra részünkről csak Gál Ancsi tudott válaszolni, így fájó, 2-1-es vereséggel kezdtük a tornát. Ez pedig egyben azt is jelentette, hogy ha tovább akartunk jutni az ötfős csoportból a nyolcas döntőbe (az első két helyezett automatikus továbbjutása mellett a három csoport két legjobb harmadikja is kvalifikálhatta magát a fináléba), nem nagyon hibázhattunk többet!

Ezzel a lányok is tisztában voltak, ugyanis következő meccsünkön egészen más intenzitással léptünk pályára! Ehhez persze nagy segítségünkre volt az is, hogy soros ellenfelünk, a Kormányőr közvetlenül az ellenünk vívott meccs előtt játszott végig egy igen kiélezett találkozót a Komáromi Fortunával, amelyet el is vesztettek szoros csatában 3-2-re, így a hangulatuk sem volt a legjobb. Mi viszont remekül éltünk a kínálkozó lehetőséggel, egy-két helyzetet leszámítva végig irányítottuk a mérkőzést a végére el is fáradó narancsmezesekkel szemben, és Balogh Kármen góljával, valamint Gál Ancsi duplájával magabiztos, 3-0-s győzelmet arattunk. Ezzel egyrészt a gólkülönbségünket is helyreállítottuk, másrészt önbizalmat is meríthettünk a hátralévő két kőkemény összecsapás előtt, ugyanis csapatunk története során először győzte le hivatalos meccsen a Kormányőrt!

Bár eddig sem voltak könnyű ellenfeleink, a java viszont csak ezután következett! Győzelmünknek köszönhetően visszaszálltunk a továbbjutásért vívott harcba, következő ellenfelünk viszont egymérkőzésnyi szünetet követően a budapesti női labdarúgás meghatározó csapata, a Metis volt. A háromnegyed-pályás bajnokságban már sikerült meglepnünk őket, most is ez volt a nem titkolt szándékunk. Hiába jöttek nekünk nagyon nagy lendülettel, nem is tudták ránk erőltetni az akaratukat, sőt! Helyzeteiket kapusunk, Móczik Alexandra és a védelem remekül hatástalanította, elöl pedig számos lehetőségünk volt a gólszerzésre, a döntő pillanatokban azonban mindig megremegtek a lábak, vagy hiányoztak azok a bizonyos centiméterek, amik eldöntenek egy ilyen kiélezett csatát. Nálunk pedig hátul érkezett az a hiba, ami talán minden ilyen tornán megérkezik, de ezúttal a legrosszabb pillanatban ért utol minket: a Metis sajnos burleszkbe illő góllal szerzett vezetést, ezt az egygólos előnyét pedig megtartotta a találkozó végéig. Így, bár elképesztően közel jártunk a létfontosságú negyedik pont megszerzéséhez, és a torna A csoportjának egyik legnagyobb meglepetéséhez, ez sajnos nem jött össze! 

Ezzel utolsó találkozónk előtt nagyon leegyszerűsödött a képlet. Ha legyőzzük a Komáromi Fortunát, hat ponttal szinte biztosan megvan az egyik a két legjobb harmadik helyből, de még akár másodikak is lehetünk. Egy döntetlen esetén megmarad az esélyünk a harmadik helyről való továbbjutásra, de itt már a többi csoport eredményeitől is függött volna a sorsunk. Vereség esetén pedig szinte borítékolható volt a búcsú. Ennek szellemében vetették bele magukat lányaink a küzdelembe, és bár nem vallottak szégyent, a szerencse megint nem velünk volt: bár 0-0-nál kapufánk is volt, és több ziccert is elpuskáztunk, gólt nem sikerült szerezni, a komáromiak viszont befejezték egyik akcióikat, így ezen a meccsen is centimétereken csúsztunk el, de elcsúsztunk, 1-0-ra kikaptunk... Szegény embert pedig még az ág is húzza, a hátralévő találkozókon a Kelen legyőzte a Komáromot, a Kormányőr pedig az utolsó meccsen ikszelt a már biztosan csoportelső Metisszel, így egy győzelemmel és három egygólos, szoros, fájó vereséggel, három ponttal a csoport utolsó helyén végeztünk, pedig utólag úgy alakult a többi csoport eredménye, hogy ha bármelyik vesztes meccsünkön akár csak egy döntetlent hozunk, ott vagyunk a nyolcas döntőben...

Így, bár az eredmény, és főleg a Kelen elleni, első találkozó (de a többi meccs is nüanszokon múlott!) óriási hiányérzetet hagyott bennünk, a pohár mégis inkább félig tele van. Hogy miért mondhatjuk ezt? Mert bár utólag, a játék és a meccsek képét látva nem lehetünk elégedettek, mégis, ez a torna egy hivatalos BLSZ esemény volt, ami hatalmas lehetőséget teremtett arra, hogy a budapesti és az egész magyar futball elöljáróinak megmutassuk magunkat. A torna előtt az volt a célunk, hogy felmérjük, hol is tartunk másfél év után. Nos, kijelenthetjük, hogy az összes BLSZ-csapat nyissa ki szemét-fülét, mert megérkeztünk a mezőnybe! Játékban egyik komolyabb ellenfelünkkel szemben sem maradtunk alul, bármelyik eldőlhetett volna könnyen a mi javunkra is, másfél év alatt tehát sikerült elérnünk azt, hogy ott vagyunk a tűz közelében, és ha így harcolunk együtt tovább a közös céljainkért, akkor bizony el fognak jönni azok a pillanatok, amikor ezek a bizonyos centiméterek és másodpercek a mi javunkra fognak eldőlni! Kifogásokat továbbra sem szabad, és nem is érdemes keresni, de amit a csapat a pályán letett az asztalra ezen a napon, az büszkeségre ad okot, és reményt ad a további közös munkához!

Végezetül álljon itt a csapat névsora, amelyik a színeinkért küzdött a 2016-os BLSZ Női Téli Teremtornán: Móczik Alexandra - Balogh Kármen, Gál Anna, Hamkó Beatrix, Horváth Dóra, Kugler Alexandra, Lóczi Dorottya, Meggyesfalvi Enikő, Tomasovszky Anna, Tóth Krisztina, Zágonyi Csilla (C).