Nem a legjobb előjelekkel vártuk a budapesti 3/4 pályás bajnokság 9. fordulójából elhalasztott, Ercsi Kinizsi elleni találkozónkat. Ugyan egészen friss élmény volt a Metis elleni bravúros pontszerzés, viszont november közepén, az őszi szezon végébe belecsúszva, vizsgaidőszak kezdetén igencsak foghíjas keret állt rendelkezésünkre, amelyik bár nagyot küzdve meg tudta nehezíteni rutinos ellenfelünk dolgát, a pontszerzésre viszont sajnos nem volt esélyünk.

November 15-én a hazai pályánknak számító Szőnyi úton fogadtuk az Ercsi Kinizsi együttesét. Rutinos ellenfelünknek a találkozó előtt 9 pontja volt, szemben a mi 4 megszerzett egységünkkel. Szeptember végén Ercsiben fordulatos, eddigi 3/4 pályás karrierünk egyik legjobb meccsén 4-3-ra győztek le minket, így joggal reménykedhettünk itthon a jó eredményben, pláne a Metis elleni fantasztikus pontszerzés után egy héttel.

A körülmények azonban nem mellettünk szóltak, a lassan beköszönő zh és vizsgaidőszak, valamint több sérülés is hátráltatta a mérkőzésre való felkészülésünket. Keretünk foghíjas volt, ráadásul harmadik számú kapusunknak, az eredetileg mezőnyjátékos Tomasovszky Annának kellett vállalnia a védést, miközben a kezdő sípszó előtt derült ki, adminisztrációs gondok miatt csapatkapitányunk, Zágonyi Csilla sem léphet pályára, így kénytelen volt az edzőpáros mellől, az oldalvonalról végignézni a találkozót a csípős hidegben.

A mérkőzés végül igazolta előzetes aggodalmaink jogosságát. Az Ercsi ugyan játékban, technikailag vagy taktikailag nem kerekedett kiemelkedően fölénk, mégis az első percektől magabiztosan kontrollálta az eseményeket. Néhány gyorsabb ritmusváltással megrángatta a védelmünket, és hamar helyzetbe került, amivel 13 perc elteltével élni is tudott. A bekapott gól után sikerült rendezni sorainkat, azonban még a félidő előtt jött a második, így kétgólos hátrányban vonultunk szünetre. Egyetlen cserénk állt rendelkezésre, így frissülni sem nagyon tudtak lányaink a pályán, akik küzdöttek becsülettel, a karmester Horváth Dóri és Lóczi Dorka vezetésével még néhány helyzetecskét is kialakítottak, azonban ezúttal ez kevésnek bizonyult.

Sőt, jött még két újabb vendéggól a második játékrész első 15 percében, ami végleg megpecsételte a találkozó sorsát. Nagyot küzdöttünk az utolsó sípszóig, de ezúttal ez ennyire volt elég. A vereségben sok tényező közrejátszott, azonban kifogásokat keresni nem szabad, és nem is érdemes. Az őszi idényt így egy győzelemmel, egy döntetlennel és nyolc vereséggel, négy ponttal, az ötödik helyen zártuk. Tavasszal rengeteg lehetőségünk lesz a javításra, előrelépésre, és el fog jönni az idő, amikor a szoros meccsek a mi javunkra billennek el! Soha rosszabb debütálást egy bajnoki évadban! 

Pozitívum, hogy Horváth Dóri ezen a találkozón játszotta 50. mérkőzését a Hiúzok színeiben, amihez utólag is gratulálunk neki! 

Valamint még egy dologról emlékezetes marad ez a november 15-i nap. A magyar felnőtt férfi labdarúgó válogatott ugyanis sohasem feledhető, fantasztikus találkozón, a pótselejtező során három napon belül másodszor is legyőzte Norvégiát, ezúttal 2-1-re, ezzel pedig 30 év után jutott ki világversenyre, és 44 és után kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra!!! Ezen a csodálatos estén tehát mégis volt mire koccintania csapatunk tagjainak több ezer honfitársunkkal és barátunkkal együtt, az utcákon ünnepelve, vagy otthon, ez a hatalmas siker pedig ahogy az egész magyar labdarúgásnak, úgy nekünk is példát és lökést adhat. Hosszú évek nyári tornái után végre nem outsiderként megyünk be a stadionba, vagy ülünk le a tévé elé nyáron, hanem tiszta szívből, könnyezve szoríthatunk a mieinkért! Ahogy pedig ők nem tántorodtak vissza a feladatoktól, és mentek végig az utukon, lett légyen az bármilyen nehéz is, úgy fogjuk mi is végigjárni rögös, kátyúkkal és bukkanókkal teli utunkat, verejtékkel és nehézségekkel, néha csalódásokkal kikövezve, a nagy sikerekig! Hajrá, Hiúzok!