Az első fordulóban 3:0 arányban szenvedtünk vereséget a Komárom csapatától, így a Kelen ellen duplán szerettünk volna bizonyítani. A mérkőzésre Kelenföldön került sor, ahol is ez a csapat nagyon jó körülmények között készülhet, nem is csoda, hogy idén már két csapatot is ki tudtak állítani. A mérkőzésen nem titkolt célunk volt, hogy megszerezzük a bajnokságban az első győzelmünket.

A mérkőzés jól is indult számunkra, mert a 11. percben egy levágódó labda Gál Ancsi elé pattant, aki biztosan értékesített is azt! 0:1.

Sajnos az első félidő végén egy nagyon buta hibából szabadrúgást ajándékoztunk az ellenfélnek a kapu előtt, majd a rúgás megpattant a sorfalon és a kapusunk már nem tudott odaérni a sarokra így az ellenfél a fordulás előtt egyenlíteni tudott. A második félidőben aztán nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltunk, de a sok helyzet csak nem akarta meghozni a második gólt, nem úgy az ellenfélnek, aki egy - szintén többszörös védekezési hiba után - szögletből beadott labdára jól érkező játékosukról bepattant.

Azután még több gólhelyzetünk is akadt, de egyiket sem sikerült sajnos gólra váltani így az ellenfelünk 2:1-e győzött. Nagy volt a szomorúság, hiszen a meccset mi irányítottuk, több nagy ziccerünk is volt, de a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, így hiába akartuk nagyon a győzelmet, végül nulla ponttal kellett távoznunk. 

Ebből a meccsből is tanultunk, és az utunk elején a tapasztalatszerzés a legfontosabb. A rendkívül szimpatikus ellenfélnek pedig gratulálunk a győzelemhez!

Szeptember 12-én hivatalosak voltunk Kunszentmiklósra, ahol minden évben a városi napokkal egybekötve tartanak egy női kis pályás foci kupát is.A házigazda mellett a Nagykőrös csapata volt meghíva rajtunk kívül. Ebben a felállásban korábban, már összecsaptunk szintén itt a tavasszal, ahol a második helyet sikerült megszereznünk. Most nyerni szerettünk volna, mert bár a nyáron egy felkészülési mérkőzésen sikerült győznünk 3:1-e, még élt bennünk a korábbi kupán elszenvedett súlyos 8:0-s vereség is. Első mérkőzésünk rögtön a házigazdák ellen következett, ahol is sok hazai szurkoló is összegyűlt, aminek én nagyon örültem, mert szeretem, ha a lányok hozzászoknak az ilyesmihez. Nagy küzdelem volt a pályán, de ebből nekünk sikerült jól kijönnünk. A végeredmény 2:0 lett, amivel sikerült nagy lépést tennünk a kupagyőzelem felé. Második mérkőzésünkön a Nagykőrös csapata előzetesen könnyebbnek ígérkezett, azonban a 0:0-s eredmény jelzi, még sem így lett. Nagyon szívósan védekeztek, nem sikerült föléjük kerülni, ezzel pedig izgalmassá tettük a harmadik mérkőzést is. Itt a házigazdák várták a mérkőzést pihentebb állapotban. Hazai siker és döntetlen esetén mi örülhettünk, míg ha a Nagykőrös három vagy nagyobb gólos különbséggel nyer akkor övék lett volna a kupa. A Kék-fehérek csere híján igen elfáradtak, így a szentmiklósiak könnyedén verték őket, ami persze számunkra megfelelő eredmény volt, így mi lettünk a  torna első helyezettje! Külön öröm volt, hogy Móczik Alexandra lett a torna legjobb kapusa, így egy különdíjjal is gazdagabbak lettünk. Köszönjük szépen a meghívást és a játékot a többi csapatnak!

Tegnap túlestünk a debütáláson a 3/4 pályás bajnokságban is. Szerettünk volna meglepetéssel indítani, de ez most nem jött össze. BEAC Hiúzok - Komáromi Fortuna SE = 0:3.

Az összkép nem ennyire lehangoló, mert bár kikaptunk, egy tapasztaltabb, erősebb csapattal szemben játszottuk le az első mérkőzésünket! A találkozó elején már érezhető volt, hogy ellenfelünk győzni jött ide, és nekünk szokni kellett a mérkőzés iramát és stílusát, hiszen csak néhány edzőmeccsen voltunk túl ebben a műfajban. Sajnos már az elején vezetést szerzett az ellenfél a 6. percben. 15-20 perc is eltelt mire sikerült felvennünk a ritmus. Miután megéreztük a mérkőzés ízét egyre jobban feljöttünk, helyzetek is adódtak, helyenként szép megoldásokkal, ami bizakodásra adott okot, hiszen az összecsapás elején a félpályát is alig léptük át. Aztán sajnos jött a félidő vége, és megint kieresztettünk, amit a Komárom két góllal is büntetett, előbb a 30. majd a 35. percben, lefújás előtt. A végeredmény így már az első félidőben kialakult. A második félidő már sokkal jobb képet mutatott, több helyzettel, egyenrangú játékkal. A mérkőzés nem volt mentes a kemény belemenésektől és szabálytalanságoktól, amihez szintén még hozzá kell szoknunk, de a második félidőben keménységben is sikerült felvenni a versenyt.

Nagyon szerettünk volna ponttal, pontokkal távozni első mérkőzésünkből, azonban ebben a meccsben ez nem volt benne, ellenfelünk jobb volt, megérdemelten győzött. Gratulálunk nekik!

Mi még nagyon az út elején járunk, de hiszem és tudom, hogy minden mérkőzéssel egyre jobbak leszünk. Összehasonlításképpen álljon itt néhány számadat! Az MLSZ adatbankból megnéztem az ellenfelünk játékosait ,adatait, és a következőt lehetett kiolvasni. Ha minden nem kispályás és futsal mérkőzést figyelembe veszünk minden korosztályban, akkor a mi csapatunkban két játékosnak volt nb1-s vagy nb2-s tapasztalata az ellenfélnél 5 játékosnak. Nálunk 9 játékosnak ez volt az első meccse, az ellenfélnél ez a szám csak 2. Az összes nevezett játékos összes lejátszott mérkőzését összeadva nekünk 46 mérkőzés, míg ellenfelünknél 617 találkozó szerepelt. Ebből is látszik a különbség ami a pályán azonban nem volt ekkora, ezért is lehetek bizakodó! Nagy lelkesedéssel várjuk a további találkozókat!

Holnap csapatunk történetében egy olyan mérföldkőhöz érkezik, amelyre majdnem másfél éve várunk. Már az is hihetetlen, hogy már eltelt másfél év, és mégis olyan mintha csak tegnap kezdtünk volna el edzeni. Fantasztikus érzés futballt csinálni és megalkotni a semmiből egy csapatot ami már közel 130 mérkőzést játszott le eddig. Látni ahogy szépen lassan, de hónapról hónapra fejlődik és jönnek az egyre jobb eredmények. Büszke vagyok a lányaimra és a munka minden pillanatát élvezem! Holnap pedig rálépünk egy útra ami csupa nehézséggel, kudarccal  és szenvedéssel lesz kikövezve! Mégis édesebb mint a méz és jobban várjuk bárminél. Hiszem és tudom, hogy a kemény munka és elhivatottság meghozza majd a gyümölcsét, a sikert és a pontokat is!

Papiron ebben a bajnokságban mi vagyunk a leggyengébb csapat. Reálisan nem is érdemes számszerű eredményt kitűzni, hiszen most fogunk először ilyen körülmények között megméretni. Eszerint a hat csapatos bajnokságban a 6-4. hely közé érkezhetünk oda. Az ellenfelek közül mindenki már rendelkezik bajnoki rutinnal (velünk ellentétben), vannak kifejezetten erős csapatok is. Nekünk elvileg minden pontnak örülni kéne, és szó se róla, örülni is fogunk. Azonban ezt a bizonyos papírt amire az volt írva, hogy mi vagyunk itt a leggyengébb csapat, nos ... összetéptem és kidobtam!

Augusztus 30-án kihasználva még a lehetőséget a bajnokság előtt sikerült egy edzőmeccset megbeszélni az Újpesti Haladás csapatával. Korábban már kétszer találkoztunk velük, először kis pályán nyáron egy tornán, majd a Hali kupán nagy pályán egy héttel korábban. Mindkétszer 1:0 arányban szenvedtünk vereséget.

Most a keresztpályás mérkőzés mellett döntöttünk a létszámok miatt és a nagy melegre való tekintettel. Ilyen műfajban sem játszottunk még mérkőzést, így örültünk, hogy ezt is kipróbálhattuk. 4*20 perces játékrészekben egyeztünk meg. Az első negyedben egyértelműen az ellenfél dominált, nekünk szokni kellett még a pályát is és egymást is, most is sok új játékos vett részt velünk a meccsen. A második negyedben azonban már sok helyzetünk volt amiket azonban nem sikerült gólokra váltanunk. A támadás befejezés nagy probléma nálunk, így a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat! A harmadik és negyedik negyedben aztán hullámzó játék következett, itt már mindkét csapatnak oda-vissza voltak helyzetei, a nagy meleg rányomta a bélyegét az iramra is, és a koncentrációra is. Ahogy mondtam a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat és ellenfelünk két gól is értékesített a lehetőségeiből. Mi ugyanezt nem tudtuk megtenni, pedig ha berúgjuk a ziccereinket nyerhettünk is volna. Természetesen egy edzőmeccsen a gyakorlás a lényeg és ezt a célt remekül szolgálta ez a találkozó, köszönjük a lehetőséget és a meghívást a Újpesti Haladás csapatának, és gratulálunk a győzelemhez! Minden bizonnyal fogunk még velük találkozni, és akkor lesz esély a visszavágóra! :-)

Augusztus utolsó szombatján a hazai rendezésű már-már hagyományos ELTE-s futsal tornán vettünk részt a BEAC sporttelepen! Ugyan mi nem vagyunk futsal csapat, azonban én nagyon szeretem ezt a műfajt és egyben a nagy pályás labdarúgó képzésben is kiemelt szerepe kellene, hogy legyen ezért különösen szeretem az ilyen lehetőségeket megragadni. A mezőny nagyon erősre sikeredett! Két csoportban zajlottak a küzdelmek, a mi csoportunkban az nb2-es Veresgyháza, az nb1-es Tolna-MÖZS és a kassai Grizzlyk csapata került! A másik csoportban a FC St. Mihály, az nb1-es HTE és az idén nb2-ben induló hazai futsalos lányaink kaptak helyet! Mondanom sem kell ebből a névsorból is látszik, hogy igen nagy fába vágtuk a fejszénket, de mi szeretjük az ilyesmit!

Fotó: Nagy Ádám Zoltán

Az eredmények:

Hiúzok - VSK = 0:5

Hiúzok - Tolna-MÖZS = 0:6

Hiúzok - Grizzly Kosice = 0:4

Bár három verességgel és a torna utolsó helyével búcsúztunk a kupától, de én mégis elégedett vagyok. Egyedüli nem futsal csapatként, ráadásul új gárdaként olyan eredményeket értünk el, aminél sokkal nagyobb gólkülönbségű győzelmek akadnak még az nb1-es futsal bajnokságban is. Nem beszélve a tapasztalatbeli és képzettségbeli különbségekről (a tornán válogatottak sora vett részt). Nagyon jó tanulópénz minden ilyen esemény, ezért igazán megérte ezen részt venni, nem is beszélve a lelkes közönségről, ami szintén egy olyan tényező, amit jó ha szoknak a lányok.

Külön öröm, hogy a Kassa csapata ellen lejátszottuk életünk első nemzetközi mérkőzését is. Egy szép csapatzászlót is kaptunk tőlük! Köszönjük szépen!

(megjegyzés: A Grizzly Kosice csapatában egy lány volt, aki beszélt magyarul, azaz egy echte szlovák csapatról beszélünk, így csak emiatt jegyezzük ezt nemzetközi mérkőzésként).

Köszönjük a színvonalas rendezést, és gratulálunk a helyezett csapatoknak! Egy külön beszámolót olvashattok itt! Az alábbi pedig egy összefoglaló videó, amiben mi is sokat szerepelünk!

Augusztus végére meghívást kaptunk a Hali kupára, ami egy nagy pályás torna. Örömmel fogadtuk el az invitálást, hiszen nagyon jó felkészüléssel szolgált a bajnoki idény előtt. Nem először rendezik meg ezt a tornát, és a csapatok különösen szeretik ezt a kupát. Nagy szerencse, hogy most nekünk is lehetőségünk nyílt bekerülni a 8 csapat közé. Igaz mi 3/4 pályás bajnokságra készültünk, azonban örültem, hogy a lányok a nagy pályába is belekóstolhatnak. Igazán erős ellenfelek vártak ránk. Az "A" csoportban a rendező, hazai Újpesti Haladás mellett a tavalyi nagy pályás ezüstérmes III. kerület és a feltörekvő Kelen SC csapata szerepelt még. A másik csoportban a BLSZ nagy pályáról ismert Inter 04, Metis, Kormányőr SE és a Pest megyei 3/4 pályás Tatárszentgyörgy kvartettje kapott besorolást. Az esemény a csoporton belül körmérkőzések, majd a keresztbe játszott helyosztók rendjét követte, a meccsek 28 percesek voltak, normál nagy pályán.

Első mérkőzésünkön a Kelen SC csapatával csaptunk össze, akik igazán jó csapattá nőtték ki magukat az elmúlt két évben, így nem mi számítottunk a mérkőzés esélyesének, annál is inkább hiszen csapatunk történetének első nagy pályás mérkőzését vívtuk itt meg.  Ezen a találkozón - ahogyan a többin - sem vallottunk azonban szégyent, és helytálltunk, igaz a mérkőzés első részében nem igazán sikerült átlépni a félpályát, míg utána sem sokszor, de első meccsnek nem volt ez rossz. A végeredmény 2:0 a Kelen-nek.

A második összecsapásunk az előzetesen a csoport legerősebb csapatának kikiáltott III. kerület volt, amely nem mellesleg a torna címvédője is egyben. Itt szintén 2:0-a lett a végeredmény, de az elsőnél sokkal bátrabb és határozottabb játékkal. A vereség ellenére nagyon jónak mondanám ezt a meccset, úgy látszik kellett egy 28 perces mérkőzés elsőre, hogy belejöjjünk. Sajnos azt kell mondanom, hogy mint az később kiderült a óbudai csapatnak ez volt a hattyúdala, hiszen azóta visszaléptek a bajnokságtól, és úgy tűnik a csapat megszűnt! Az okokat nem tudom, de nagyon kár érte, egy igazán jó és erős csapat épült ott, biztosan sokkal szegényebb lesz a budapesti női foci nélkülük.

A harmadik mérkőzésünket a házigazda ellen vívtuk, itt már sikerült egy igazán izgalmas, kiélezett meccset játszani, ahol a hazaiak 1:0-a nyertek, de már teljesen partiban voltunk.

Ezzel a csoport utolsó helyét szereztük meg, azaz a másik csoport utolsó helyezettjével mérkőztünk, aki az Inter 04 lett. Papíron mi voltunk a leggyengébbek a tornán, azonban szerettünk volna szépen búcsúzni. A lányok mindent beleadtak és meg is lett az eredménye, mert Borbély Bea két góljának köszönhetően 2:1-e megvertük ellenfelünket, és ezzel 7. lettünk a  tornán. A meccs vége izgalmasra sikeredett, mert eléggé magunkra húztuk az Inter csapatát, de sikerült megúszni kapott gól nélkül, és így nagy meglepetésre nem mi lettünk az utolsók!

Mint kezdő csapat számunkra az ilyen apró sikerek jelentik a fogódzót, hogy szépen lassan egyre feljebb lépjünk! Első nagy pályás meccseink voltak ezek, nálunk jóval tapasztaltabb, jobb csapatok ellen, így csak azt tudom mondani, hogy remekül éreztünk magunkat, és sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Köszönjük, hogy részt vehettünk! Jövőre reméljük ismét lesz rá lehetőségünk!

Fotók: Hamkó Beatrix és Újpesti Haladás

16-án Ercsibe látogattunk, hogy lejátsszuk második 3\4-ed pályás edzőmeccsünket. Ellenfelünkről nem volt információnk, illetve annyi infó innen-onnan, hogy jó csapat jött össze! Ezt aztán saját bőrünkön is tapasztaltuk. Számunkra különösen fontosak ezek az edzőmeccsek, mert ebből a műfajból igen keveset játszottunk, így a tapasztalat megszerzés nagyon fontos a bajnokság kezdete előtt!

Ercsiben jó pályán, barátságosan fogadtak minket a házigazdák. Mi kis létszámban érkeztünk meg, ami a kánikulai meleggel párosulva nem ígért jó előjeleket. Egy beugrós játékos mellett 3 új lányunk is bemutatkozhatott a színeinkben, ami nagy öröm volt nekünk. Igaz az összeszokottság hiánya meg is látszott.

A mérkőzést jól kezdtük, és sokáig remekül tartottunk magunkat, de ahogy az idő telt és fáradtunk a melegben úgy tudtunk egyre kevésbé odaérni a labdákra, kihagyott a koncentráció. Nagyon nagy területeket hagytunk középen az ellenfélnek, így szinte mindig érkezett üres ember a kapura. Ezekből el is kezdtek jönni a gólok, ami végül is 7-él állt meg. Pozitív volt, hogy a lányok a bekapott gólok ellenére sem álltak meg, hanem mentek tovább becsülettel. Ezt kérem mindig tőlük, és teljesítik is, így idővel amint a tapasztalat meg lesz, és a sok edzésen elvégzett munka, és gyakorlás, akkor szép eredmények várnak majd ránk.

Az Ercsi Kinizsi csapatával ősztől a bajnokságban is találkozni fogunk, így lesz alkalom a visszavágásra. Az Ercsi tv-be is bekerültünk, reméljük legközelebb már örömtelibb apropó során. Gratulálunk az ellenfélnek!

Elérkezett a nyár és a jól megérdemelt pihenés a legutóbbi hosszú és fárasztó szezon után a lányoknak! A pihenés bár rövid volt, remélem mindenkinek kellően üdítő és friss volt. Július végén azonban már nem tétlenkedhettünk sokáig, hiszen elkezdtük a felkészülést az őszi szezonra, és csapatunk történetének első hivatalos bajnokságára! Az augusztusi felkészülés első lépcsője egy 5 napos edzőtábor volt július 29 és augusztus 2 között. A helyszínválasztás Dömsödre esett, ahol közvetlen a Duna part mellett szép környezetben tudtunk készülni! Rögtön szerdán a leérkezés napjára már a közeli Kunszentmiklósra egy kispályás edzőmérkőzést sikerült leszervezni. Kisebb létszámunk csak kispályás mérkőzést tett lehetővé, hiszen a társaság fele hétvégén csatlakozott csak hozzánk. 

A meccs a helyi strandon kellemes környezetben volt, a mérkőzés hírére sok fiatal gyűlt össze, szép létszám fogadott minket! A Kunszentmiklós csapatával korábban már találkoztunk egy kupán, éppen ugyanitt, akkor egy súlyos zakóba futottunk bele, a végeredmény 8:0 lett nekik. Most fűtött minket a revans lehetősége! A mérkőzést a házigazdák kezdték jobban, sora vezették a szép akciókat és több meccsre való helyzetet hagytak ki. Utólag elmondható, már az első félidőben több góllal vezethettek volna. Azonban a sors úgy hozta, hogy az első félidő lefújása előtt mi szereztünk vezetést! A kapu előtt egyik játékosunk és az egyik ellenfél átesett egymás lábán a 6-on belül, majd a lecsorgó labdát kapura küldtük, amit ellenfelünk egyik mezőnyjátékosa kézzel hárított, azonban a büntető helyet előnyszabály következett, mert a kijövő labdát egyből kapura küldtük és gól lett. Az ellenfél játékosa még az előző szituáció reklamálásával voltak elfoglalva, de a labda már a hálójukban volt. Bori bebombázta! Aztán a második félidőben hamar egyenlítettek, azonban a mérkőzésén végén cserék híján elfáradtak és akkor már sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, és végül Ancsi két góljával bebiztosítottuk a győzelmet. Sikerült visszavágnunk a korábbi vereségért.

Jóleső érzéssel feküdtünk le szerda este. Másnap kezdődött a szoros program, melyet a lányok nagyon fegyelmezetten csináltak végig. Az időnk végig jó volt, bár néha esett egy kis eső, de nem volt nagyon zavaró. A pályával adódtak gondok, ez tanulság a jövőre nézve, hogy sokkal körültekintőbben és személyesen kell meggyőződni arról, hogy az edzés helyszínek megfelelnek e az igényeinknek.

Edzőként a szombati napot vártam a legjobban, mert a szintén közeli Baracs nevű településre látogattunk el, immáron a csapat első 3\4-ed pályás edzőmérkőzését lejátszani. Ellenfelünk a Fejér megyei bajnokság 4. helyezettje volt, és egyben a friss kupagyőztes. A lányok féltek is kicsit, én magam részéről meg voltam győződve, hogy nem lesz baj. Az eredmény 1:1 lett, Borbély Bea rúgta a gólunkat. A mérkőzésen teljesen partiban voltunk, nem játszottunk megilletődötten, és bár rendkívül meleg volt, mindenki jól bírta a strapát. Itt szintén hozzátartozik az igazsághoz, hogy ellenfelünk nagyon sok helyzetet dolgozott ki, és ha ezeket értékesíti, akkor több góllal is nyerhetett volna, de a szerencse ismét mellénk állt, és hát jó csapatnak van szerencséje, ahogy mondani szokás.

Első meccsünkön tehát nem vallottunk szégyent, sőt helyzeteket dolgoztunk ki, és gólt is rúgtunk, ami sok bizakodásra adhat okot, még akkor is, ha tudjuk a bajnoki meccsek más kávéház lesz! Remélem ez a lányoknak is önbizalmat ad, az előttünk álló szezonra!

A táborban meg voltam elégedve a lányok teljesítményével, és noha adódtak kisebb gondok, azt mondhatom sikerült azt a munkát elvégezni amit elterveztem. Sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak amiket jövőre már kamatoztatni tudunk az edzőtábor megszervezését illetően!

Ahogy azt korábban megírtuk, csapatunk túl van az első teljes szezonján. Második évünkben nem lehet más a célunk, mint hogy csapatunk filozófiájának megfelelően lépcsőfokról lépcsőfokra egyre közelebb kerüljünk a csúcshoz. Az új évadra kitűzött célunk a budapesti háromnegyed-pályás bajnokságban való – minél sikeresebb – szereplés. Ehhez azonban komoly felkészülésre van szükségünk, így lányaink és az edzők sem süttethetik sokáig a hasukat a verőfényes júliusi napon. A csapat a hónap végén edzőtáborba vonul, az augusztust pedig háromnegyed-pályás edzőmeccsekkel tölti, azonban nem feledkezünk meg a jó emlékű kispályás tornákról sem, pláne, hogy ezek remekül illeszthetőek be a későbbiekben is a felkészülési és edzéstervbe. Egy ilyen nyári tornára kaptunk meghívást Gödről július 12-e vasárnapra, amelynek a május elsejei kupa pozitív élményei – és az ott megszerzett ezüstérem – után örömmel tettünk eleget. A nagy kérdés az volt, hogy az 1992-es, végül csodálatos módon Eb-győztes, a "strandról összerántott" dán válogatott mintájára, Dunakiliti óta közös edzésen és meccsen nem szereplő lányok milyen formát mutatnak majd. Nos, mind a mutatott játék, mind az eredmény büszkeséggel töltött el minket, edzőpárost, nem beszélve arról, hogy a két megszerzett egyéni díj, valamint az ezüstérem mellé a csapat elért egy újabb mérföldkövet: bejutott története első döntőjébe kilenc csapat közül, egy nem csak körmérkőzéses, hanem helyosztós tornán. Per Aspera Ad Astra!