Vasárnap már az Ac Villám által szervezett női tornán volt jelenésünk, az utolsó odavágók következtek. Első ellenfelünk a PWC Hungary volt. A szombati kispályás 5+1-ről itt a 4+1-re kellett átállnunk, és a pálya is kisebb volt. Az eredmény 3:1 lett, azonban volt néhány lányunk, aki be volt oltva góllövés ellen. Mind a két meccsen nagyon sok helyzetet sikerült kialakítani, de a befejezés még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A győzelem itt nem forgott veszélyben, azonban ennél jóval összeszedettebb játék fog kelleni a visszavágókra, mert ott már mindenki szeretne revánsot venni. Ac Villámmal a megismételt mérkőzésen 3:2-es arányban végeztünk. Az elmaradt találkozót pótoltuk, és ez már nagyon izgalmas mérkőzést hozott! Nagy számban voltunk jelen, nekik nem volt cseréjük mégis a mérkőzés végéig jól tartották magukat, sőt nyerésre álltak. A végén azonban a fáradság kijött és az utolsó 5 percben már szinte egy kapuztunk, és sikerült is megfordítani a meccset. Az odavágók után vezetjük a tabellát, de az ellenfeleknek ehhez lesz még egy két szavuk, igazán nehéz visszavágókra számítunk!

További örömteli hír, hogy az Ac Villám tornáról lóhalálában igyekeztünk át kocsival, a női BLSZ I. bajnoki mérkőzésére, ahol az RKSK színeiben nagypályán élete első meccsén lépett pályára kölcsönben az egyik játékosunk, Zágonyi Csilla. Gratulálunk neki is!

További összefoglalók és beharangozók itt és itt!

Szombaton az úgynevezett ex Tanuló utcai női téli bajnokságban léptünk pályára. Könnyed szombat esti szórakozásnak nem lehetett várni azt a két összecsapást, ami ránk várt. Első meccsünket a BRSE ellen játszottuk. Beharangozták már számunkra, hogy erős csapat, állítólag volt válogatott játékosokkal. Az összecsapáson látszott mind a rutin mind a technikai különbség, a győzelmükhöz nem is igazán férhetett kétség. A mérkőzést nagyon sajnáltam, mert attól függetlenül, hogy jók voltak, látszódott, hogy a sebességük már erősen megkopott, illett volna megforgatni őket. A lányok határozottan léptek oda rájuk, amihez látszott, hogy nincsenek hozzászokva, és ezt a mérkőzésen és utána is szóvá tették, sőt elég ingerülten adták ezt a tudtunkra. Kevéssé értettem ezt, mert egyáltalán nem voltunk agresszívek, ha úgy játszottunk volna, az egy kicsit más lett volna. Én sok esetben a játékunkból éppen a még több agresszivitást hiányolom. Ha volt válogatott játékosok voltak náluk, akkor pláne nem értem ezt a nyafogást, ott hozzá kellett szokni a kőkemény csontzenéhez. A mérkőzés után minden esetre gratuláltam a győzelmükhöz, hiszen jobbak voltak. A mérkőzés 7:1-es végeredménye mellett számunkra a másik negatívum az volt, hogy az összecsapás játékvezetője finoman szólva, nem volt játékvezetésre alkalmas állapotban.

A másik mérkőzésen az FC Barka csapata ellen elszenvedett 3:0-s vereség már sokkal fájóbb volt, mert elég sok helyzetet sikerült kialakítani, de egyet sem sikerült gólra váltani. A csapatot szintén erősnek mondták, de azt hiszem itt reális lett volna tőlünk több gól.

A mérkőzés előtt azt gondoltam, hogy a liga leggyengébb ellenfelével fogunk játszani, ezért a legnagyobb esély mutatkozik egy jó eredmény elérésére. Félig lett csak igazam. Az eredmény 10:0 lett, ami valóban a legjobb eredményünk ebben a sorozatban, azonban az ellenfél nem a leggyengébb volt, akivel játszottunk. Nekünk azonban sikerült sokkal összeszedettebb játékot mutatni, mint az elmúlt időszakban. Ebben a bajnokságban most először próbáltuk ki a sorcserét, nem tudom ennek mennyi szerepe volt a jobb játékban, ehhez még kell több meccs, hogy kiderüljön. Ami tény, hogy több gólhelyzetünk volt ezen a meccsen. Sajnos egyet sem sikerült berúgni ezekből, ami azt mutatja, a támadás befejezést még sokat kell gyakorolni. Az viszont biztató tény, hogy talán most volt a legtöbb helyzetünk, és akadt szép számmal kapura rúgásunk is. Sajnálom, hogy nem készült videofelvétel a mérkőzésről, mert szívesen összehasonlítottam volna az előző meccsekkel, hogy a számok is alátámasszák azt, amit belülről láttunk. Ez a mérkőzés szemre is tetszetős volt, már a fiuk ellen. A lányok azt csinálták, amit kértünk tőlük. A típushibák persze megvoltak, mint például: sok gólt kaptunk távoli rúgásokból. Még mindig nem tudunk ezekre odaérni. Sokszor feleslegesen mélyen behátrálunk a kapu elé, amivel vészesen közel engedjük az ellenfeleinket a kapuhoz. A védekezés megszervezése időt vesz igénybe, és számunkra remek gyakorló terep a fiuk elleni bajnokság. Egyre jobb és jobb lesz ez!

Nagy érdeklődéssel vártam ezt a fordulót, mivel most pedagógiai okokból sem Marci sem én nem léptünk pályára, csak és kizárólag színtisztán a lányok. Érdekes kísérlet volt amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy mire mennek egyedül a lányok. Összességében azt mondhatom, hogy megállták a helyüket. 21:0 soknak tűnhet, de kaptunk már ki ennél nagyobb különbséggel is úgy, hogy mi is (fiuk) a pályán voltunk. Az pedig felettébb örömteli, hogy talán most volt a legtöbb kapura lövésünk, most jutottunk el legtöbbször helyzetig. Ez azt mutatja, hogy a lányok fejlődnek. Sok típus hiba volt, ami minden meccsen kijön. Amit most a legjobban hiányoltam az az agresszivitás, a határozott odalépések. Ezt csak egy-két lánynál láttam, és sajnos ez az amit a legkevésbé lehet tanítani vagy gyakorolni. A helyezkedési hibák olykor ijesztőek voltak, de mentségül legyen mondva, hogy ezeket még kevesebbet gyakoroltuk az edzéseken. Egyelőre a technikai készségek javítására helyeztem a fő hangsúlyt és a passzok gyakorlására. Ez volt eddig a lányok legnehezebb meccse. Nem vallottak szégyent, így bátran várjuk a következő megmérettetést!

Nagy kedvel érkeztünk erre a mérkőzésre, szerettünk volna ismét egy jó eredménnyel előrukkolni, azonban ez ma nem jött össze. A SZAC csapata a mérkőzés előtt pont nélkül állt az utolsó helyen, nem szerettük volna, ha megtörik ez a sorozat, ezért nem bíztunk semmit a véletlenre, nagy számban érkeztünk meg a mérkőzésre, egészen pontosan 10 fővel. Ellenfelünknek egy cseréje volt. Sajnos a mérkőzés képében a létszámfölény abszolút nem mutatkozott meg. A mai meccsünkön azt kell mondani, hogy csak az ellenfelünk játszott. Értetlenül álltam a teljesítményünk felett. Gyakorlatilag alig volt helyzetünk, azokat sem sikerült jól befejezni. A támadásépítés nagyon gyatra volt, sok céltalanul elrúgott labda, és kevés pontos passz. Az egyetlen értékelhető teljesítmény a párharcok megnyerése volt, mert a lányok keményen odaléptek, azonban az így megszerzett labdákkal nem tudtunk mit kezdeni. Hiányoltam a távoli kapura rúgásokat is! Ellenfelünk előszeretettel élt evvel, mi sokszor lemaradtunk erről, pedig kiemeltem a meccs előtt, hogy nem szabad hagyni, lőni őket. Nem sikerült bejátszanunk a pályát. Úgy éreztem ma nagyon dekoncentrált volt a társaság. Voltak új játékosaink is, biztosan számított, hogy még nem vagyunk összeszokva, a sok csere lehet olykor inkább visszavett a teljesítményből, azonban még sem vagyok elégedetlen, mert bár pocsékul játszottunk, de a lányok nem adták fel és nagyot küzdöttek, igazi harcosok módjára, és azért sikerült egy szépítő gólt is rúgnunk Enikő révén. Van az úgy, hogy egy nap semmi nem jön össze és rosszul játszol, de amíg a meccset le nem fújják, addig nem lehet feladni, és a lányok nem adták fel. Végeredmény: ELTE-BEAC – Szentlőrinci AC = 1:3.

További beszámoló itt!

Nagyon vártam már ezt a mérkőzést, mivel az őszi szünetben lefedték a pályákat és ez egy különleges atmoszférát kölcsönöz a mérkőzéseknek.  Sikerült erre a meccsre nagy létszámban megjelenni, ami jó előjel volt a múltkori kis létszámú mérkőzésünkhöz képest. Az ellenfél a tabella harmadik helyezett csapata volt, ezért elég nehéz mérkőzésre számítottam. Valóban nem volt könnyű, mivel eddigi ellenfeleinkkel szemben ez a csapat már a saját kapunk előtt keményen letámadott, és ez elég nehézkessé tette a labdakihozatalt és a támadásépítést. Sajnos a mérkőzés során nagyon kevés helyzetet sikerült kialakítanunk, és azt sem sikerült jól befejezni. Az összjátékban láttam előrelépést, de az agresszivitást még mindig hiányolom. Taktikailag még szintén sok fejlődnivaló van, bár most sok új játékos lépett pályára, akiknek még nincs annyi tapasztalatuk. A végeredmény 14:0, ami ezen csapat ellen (meg úgy általánosságban fiuk ellen), nagyon jó! Nem csak a játék képe, de a számszerű eredmények is azt mutatják, hogy fejlődünk.

Hideg borongós időben és későn 21:15-kor vártuk a mérkőzésünket. Ez a létszámra is rányomta a bélyegét, azt hiszem most voltunk a legkevesebben. Ekkor tartottam a mérkőzéstől, hiszen el szoktunk fáradni amúgy is, nemhogy ha ilyen kevés csere áll rendelkezésre. A mérkőzés azonban sokkal jobban alakult a vártnál. Rögtön a meccs elején egy szögletből Fruzsi szerzett vezetést nekünk! Aztán nem sokkal rá Marci gurította el a labdát egy kiugratást követően a kapus mellett. 2:0. A fiú bajnokságban még soha nem fordult elő, hogy vezettünk, pláne nem, hogy kettővel. Az ellenfél meg is zavarodott egy kicsit. El kezdtek kapkodni és elrugdosni a labdát. Sokáig tartottuk magunkat, aztán a folyamatos rohamai az ellenfélnek végül góllá és gólokká értek. A félidőben még „csak” 4:2 volt az állás. Ez volt az eddigi legjobb félidőnk. Sajnos mivel „2” cserénk állt rendelkezésre ezért várható volt, hogy a fáradság előbb utóbb megmutatkozik és sajnos a második félidőben elkezdtük kapni a gólokat. A fegyelmezett vonalban védekezést jobban oldottuk meg, mint a múlt héten, és az meg is látszott, hogy a góljaink többsége távoli rúgásokból született, azaz ritkán tudtak tiszta kapu előtti gólhelyzetet kijátszani (legalábbis, az előző meccsekhez képest).  Sajnos a lövéseikre egyre kevésbé tudtunk a fáradság miatt odaérni, és végül ez vezetett a gólok többségéhez. Azonban bátran állíthatom, hogy ez volt a legjobb meccsünk ideáig a fiúk ellen. Akik ott voltak nagyon nagyot hajtottak és küzdöttek. Fontos még kiemelni, hogy egyre szebb összjátékokat és egyéni megoldásokat, cseleket lehetett látni a lányoktól. Ha nagyobb lesz az önbizalmuk még szebb megoldásokat is láthatunk majd tőlük, ebben biztos vagyok. A harcosság is megvolt ezen a meccsen, bátran álltak bele a távoli lövésekbe, ami nagyon nagy szó lányoknál. Összefoglalva az ilyen teljesítmények azok, amik példát mutathatnak nekünk, hogy milyen utat kell követnünk. A végeredmény 13:2 lett az ellenfélnek. Ha kellő létszámban lettünk volna jelen, ennél sokkal kisebb lett volna a gólarány! A jelenlevőknek azonban nincs szégyenkeznivalója, fiúk ellen ez nagyon is szép munka volt!

Ma lejátszottuk első női kis pályás bajnoki meccsünket az Ac Villám szervezésében induló női bajnokságban. Két mérkőzés két győzelem, mondhatni soha rosszabbat. A második mérkőzést kicsit beárnyékolja, hogy az ellenfél nem tudott megfelelő létszámban kiállni, ezért az első ellenfelünkből álltak be néhányan hozzájuk, és így egy barátságos meccset játszottunk velük. Az első meccs kicsit döcögősen kezdődött, amit ki is használt az ellenfél és megszerezte a vezetést még az első félidőben. A bekapott gól mintha felébresztette volna a lányokat, mert egyre inkább kezdték termelni a gólhelyzeteket, amit sikerült is gólra váltani, majd rátenni még egy lapáttal és a vezetést is átvenni. Az első bekapott gól után kicsit izgultam, de aztán láttam, hogy sok lehetőségünk lesz nekünk is. A mérkőzés kiegyenlített volt, a szerencse végül nekünk kedvezett, így meg lett a 3 pont. Örülök, hogy győzelemmel kezdtük ezt a ligát, remélem ez ad egy lökést a lányoknak! Fotók a képre kattintva elérhetőek!

ELTE-BEAC - Híd Unió SE = 2:1

Gólok: Bíró, Ivancsó

ELTE-BEAC - Ac Villám = 5:0

Játék nélkül

További infók itt!

A múlt heti mérkőzés eléggé jóra sikeredett, ezért a héten bizakodva vártuk az újabb mérkőzést, hogy tovább tudjuk csiszolni a taktikánkat. Minden mérkőzés más és más, ez sajnos most is beigazolódott. Noha jobban játszottunk, mint az első három meccsen, de sokkal rosszabbul, mint a múlt héten. A mérkőzés előtt látszottak jelek, például, hogy kevesebben vagyunk. Sokan betegek voltak, nem tudtak eljönni, így a kisebb létszám, nagyobb fizikai igénybevételt jelentett, hamarabb elfáradtak a játékosok. A kapus teljesítmény is rosszabb volt az átlagosnál. A taktika nem valósult meg csak részben, a fegyelem sokkal rosszabb volt, mint az előző meccsen. A korai kezdési időpont valószínűleg szintén nem kedvezett, kevesebb idő volt a mérkőzésre ráhangolódás képen. Gyakorlatilag az egész mérkőzésen dekoncentráltan, fásultan játszottunk. Egyik játékosunk, már az első percekben megsérült, ami szintén érzékenyen érintett minket. A múlt heti mérkőzés megmutatta, hogy mit tudunk és kell játszanunk! A mostani megmutatta, hogy mennyi mindent kell még tanulnunk. Remélem példa arra is, hogy nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is fel kell készülni egy-egy ilyen mérkőzésre. A végeredmény 17:0.

A mérkőzés előtt kicsit fáradtabbnak tűnt a társaság ez némi aggodalomra adott okot. A mérkőzés viszont egészen másképpen alakult. Egy új taktikát próbáltunk ki. Be kellett látni, hogy a fiukkal szemben akkora a sebességkülönbség, hogy nem lehet teljes pályás letámadással és emberfogással operálni. Ennek az első három meccsen az volt a következménye, hogy a gyors lefordulás után 2-3 ellenfél vezette rá a kapura a labdát, sokan elől ragadtak, nem tudtak visszaérni. Most a hatosunk előtt egy vonalban védekeztük végig a meccset amolyan olaszosan, és csak a saját térfelünkön vettük fel az embereket, nem hagytuk magunkat kicsalogatni az ellenfél térfelére. Nem rohangáltunk fel-alá a pályán mint pók a falon, ennek következménye, hogy a lányok kevésbé hamar fulladtak ki. Kidobásnál és középkezdésnél is a saját térfélre kellett helyezkedni, hogy legyen szabad ember és hátulról lassabban próbáltuk meg felépíteni a támadásokat. Meg is lett az eredménye a fegyelmezett védekezésnek. Az eredmény 12:1 lett. Gólunkat Marci rúgta. Ez az eredmény fiúk ellen, kispályán nagyon jónak mondaható. Emellett az összjátékban, passzokban is látszott, hogy fejlődtünk, sokkal olajozottabban ment. Persze még mindig nagyon sok az egyéni hiba, de csapatszinten sok előrelépést láttam, ami igazán örömmel tölt el. Már várjuk a következő meccset!