A Kaminokupa az ország legnagyobb kispályás bajnokság és kupa sorozata amely behálózza az egész országot. Nagyon sok csapat és helyszín, mondhatjuk már már egy intézménnyé nőtte ki magát, amely talán a legtöbb amatőr focistát mozgatja meg hétről hétre. Eddig csak a férfiaké volt a terep, de immár a téli holt szezonban a nőknek is szerveztek bajnokságot! Természetesen mi sem hiányozhattunk a nevezők közül. Összefoglaló féltávnál!

Az első fordulóban egy régi ismerőssel találkozhattunk a PWC személyében. Korábban egy félbe maradt női ligában már találkoztunk velük, ahol 3:1-re sikerült nyerni ellenük, így most is bíztunk a sikerben hiszen azóta jelentősen erősödött a csapatunk. A mérkőzésen kellemetlenül tapasztaltuk, hogy nem csak mi, hanem ők is erősödtek. A mérkőzés végig nagyon nyögvenyelősen, szenvedősen ment és sokáig úgy tűnt döntetlen lesz a találkozó. A helyzeteinket nem sikerült kihasználni, és bár Gál Ancsi beköszönt, volt válasza rá az ellenfélnek, és kihasználták a gyenge védekezésünket. Már csak 2-3 perc volt hátra amikor egy szögletre csapatkapitányunk Zágonyi Csilla robbant be és elemi erővel a léc alá bombázta kapásból a begurított labdát! Nagyon el lett találva a zsuga és a lehető legjobbkor jött a találat, így a végén behúztuk a találkozót. Sajnos a győzelmen kívül más pozitívumot nem lehet elmondani a mérkőzésről, mert nem szabad tagadni, rosszul, körülményesen játszottunk. 

A második fordulóban a bajnokság egyik nagy esélyesével a Police csapatával mérkőztünk meg. Mivel a két csapatban van árfedés és ismertség, a hangulat baráti, de felfokozott volt! A két csapat eddig három összecsapást vívott és eddig győzelem nélkül állunk. Legutóbb 2015. június 27-én mérkőztünk meg a HBF kupán, akkor 2:0 arányban szenvedtünk vereséget. A történelem ismételte önmagát, az eredmény most is ennyi lett, de azt mondom így ki lehet kapni. Nagyon intenzív, izgalmas mérkőzés volt, állíthatom, hogy mindenki élvezte, és ha minden meccsen ennyire fel tudunk pörögni, akkor nem lehet probléma!

A harmadik fordulót halasztani kellett egyéb elfoglaltságaink miatt, így a negyedikben a Betolakodók és a Magyar Telekom gárdája várt ránk. Az első meccsen a Kaminokupa helyi, szombati férfi bajnokságában aranyérmes csapat barátnői felállásával játszhattunk. Sajnos visszaköszönt a PWC ellen nyújtott rossz játék. Itt is kőkeményen vért izzadva tudtuk lehozni a meccset és itt is 2:1 lett a vége, Metykó Vivi és Lóczi Dorka góljaival. Az ellenfelünk a kezdeti nagy gólarányú vereségek után "beújított" egy-két játékost, így már mindjárt más volt a játék is. A Telekom ellen már nem volt elég az ami egy gyengébb csapat ellen elég volt. Ettől függetlenül a sima 4:0-ás zakó eléggé fájt. Talán ha nem hagyjuk otthon az Ákos posztereket akkor jobban is kijöhetett volna a lépés...A dobogóért folytatott küzdelemben nagy ellenfelünk lesz ez a csapat, így ezek az elhullajtott pontok nagyon fognak hiányozni.
Az ötödik forduló hozta a várva várt ELTE-s el clásicot! A NapkELTE csapatával játszottuk a legtöbb mérkőzést történetünk során, és minden alkalommal amikor győzni tudtunk, nagyon meg kellett érte szenvedni. Most sem volt ez másképp. A szerencse is kellett az 1:0-as győzelemhez, hiszen a találatunk öngólból született. A döntetlen lett volna az igazságos eredmény, ám most mi voltunk nagyobb barátságban Fortunával, (szó sincs a Komárom csapatáról!). A lányok mentségére legyen mondva, hogy ezen a napon délelőtt a BLSZ női teremtornáján voltunk, ahol 4 mérkőzéssel a hátunk mögött lóhalálában érkeztünk át erre a meccsre.
Hatodik forduló és Csepel. Ezt a meccset vártam a legjobban, hiszen szeretem amikor erős csapatok ellen bizonyíthatunk! Az első félidőben egyenrangú küzdelem folyt a  pályán, de egy hibát mégis büntetett az ellenfél. Ez az ami sajnos még a nagy különbség. A második félidőben viszont olyasmi történt amire kevesen számíthattak, mert felborult a pálya. Szinte végig egy kapuztunk, és odaszögeltük az ellenfelet a saját térfelére. Azonban hiába a rengeteg helyzet és kapura lövés, remekül tartották magukat. Nagy kár érte, mert ebben a meccsben bőven benne volt a három pont is, még úgy is, hogy ellenfelünk nem bízott semmit a véletlenre, hiányzó sorait más csapatokból töltötte fel erős játékosokkal. A vége 1:0-ás vereség. A SIFT csapata sajnos nem jött el, így mérkőzés nélkül kaptuk meg az eredményt, amit mindig nagyon sajnálok. Mivel nem ez volt az első eset, így ezt a csapatot kizárták a bajnokságból, ami nagy kár hiszen igen szimpatikus volt a főleg norvég erasmusos lányokból álló gárda. 

Féltávnál a negyedik helyen állunk egy pontra a dobogótól, és mi kaptuk a második legkevesebb gólt a mezőnyben a listavezető Police mögött. A célunk egyértelmű: a dobogón akarunk végezni!

Fotók: Kaminokupa.hu

Ahogyan tavaly, úgy idén is beneveztünk a női téli cageball bajnokságba. A téli időszakban ez nagyon jó minden szempontból. Jól szinten tart: erős, agresszív, megterhelő, jó technikát igénylő de emellett szórakoztató is. Tavaly nem sok babér termett nekünk ebben a sorozatban! Nem sikerült pontot szereznünk és utolsók lettünk a hat csapatos bajnokságban. Idén már vérmesebb reményekkel vágtunk neki a megmérettetésnek! Sokat fejlődtünk egy év alatt, sok új játékossal bővültünk így már bátrabban várhattuk ezt a kiírást. Idén a létszám is növekedett, a 8 csapatos mezőnyben új gárdákkal is találkozhattunk!

Az első mérkőzésünk az Összejöttek csapata ellen volt. Ezen együttes a Kelen lányaiból állt, azonban ezen a néven nem tudtam indulni. Erős csapat, a név elődjük már a tavalyi bajnokságban is lerakta a névjegyét egy bronzérem formájában. Ellenük a 13:3-as végeredmény kezdésnek nem volt olyan rossz, hiszen a keretünkből is sokan hiányoztak.
A második mérkőzésünkön a Galaxis együttesével csaptunk össze akiket nyugodtan ki lehet kiáltani a fő bajnokesélyesnek. Csapatuk nb1-es és nb2-es futsal játékosokból áll. Itt is hiányosabb kerettel álltunk ki, beugrókkal, azonban a 32:2-es végeredmény így is soknak mondható, no persze nem csak minket szórtak meg nagyon.

A harmadik forduló elhozta végre a várva várt győzelmet! Az Ac Villám csapatával már a tavalyi bajnokságban is nagyon szoros meccseket vívtunk, igaz akkor más néven, részben más játékosokkal vettek részt a bajnokságban. A 13-7-es győzelem jó önbizalom növelő volt, hiszen egy rendkívül izgalmas mérkőzésen, de végig kontrollálva a meccset sikerült megszereznünk az első győzelmet a csapatunk cageball történetében.
A negyedik fordulóban a Csepel gárdája következett, amely erős csapat, szintén rutinos cageball résztvevőkkel, de az előző forduló győzelme megadta az önbizalmat. A találkozót sajnos elveszítettük, de a 5:7-es eredmény jól mutatja mennyire kis különbség volt a két csapat között. Két gól cageballban az szinte semmi, persze a három pont elvesztéséhez elég. Ellenfelünk a mérkőzés végén már nagyon látványosan húzta az időt, és sikerült megtartania az előnyt.
Az ötödik fordulóban a cageball specialistának mondható Familie csapatával kerültünk szembe. Ha őszinte akarok lenni számomra ők a legnagyobb kakuktojások, hiszen a keretükben lévő játékosok egyéni képzettségét nézve simán vernie kéne őket a csapatok többségének, de ennek ellenére többségében ők kerülnek ki győztesen. Persze az is igaz, hogy már a tavalyi bajnokságban is sikerült "innen-onnan" magukhoz csábítani erős játékosokat, így már egyérteleműen dobogó esélyesek. Ezen a mérkőzésen azonban a lépés nekünk jött ki jobban és végre mi nyertünk 9:7-re. Az alattomos agresszivitás ki is jött a meccs végére belőlük.
A hatodik fordulóban a Pinkbull csapatával mérkőztünk meg és joggal reménykedhettünk a tavalyi ezüstérmes elleni sikerben. A végig nagyon szoros meccsen ez sajnos nem jött össze. hiába vezettünk sokáig, sikerült megfordítaniuk a meccset és 9:7-re végül ők nyertek. Nagy lehetőséget szalasztottunk el, és az egész odavágókban ez a legfájóbb vereség.
Az utolsó odavágó mérkőzésének ellenfele az RTK csapata volt. A Pinkbull elleni szomorú vereséget egyértelműen csak egy győzelemmel lehetett volna feledtetni,azonban az elmaradt. A cageball műfajában a döntetlen viszonylag ritka eredménynek számít, itt most 8:8 formájában ez következett be. Sajnos az alattomos agresszivitás is se hiányzott, különösen a második félidőben. Egy nagyon csúnya palánkra való szándékos fellökést semmilyen bírói szankció nem követett, így játékosunk súlyosnak valószínűsíthető térdsérülést szenvedett így a kihagyás mértéke sem megjósolható. Sajnos már a sokadik bírói hiba volt ez, így meggondolandó, hogy ha a bírók nem képesek a játékosok testi épségét megvédeni akkor érdemes e ebbe a bajnokságba benevezni a jövőben.

Összességében elmondható, hogy a 7 pont amit megszereztük nem nevezhető rossznak, azonban mindenképpen nagyon hiányzik az az öt amit elveszítettünk (Pinkbull, RTK). Persze nem vagyunk telhetetlenek, de nem lennénk sportemberek, ha nem mindig győzni szeretnénk. A csapatunk rengeteget fejlődött tavaly óta összességében is, és cageballban is, jól mutatja, hogy a Galaxist leszámítva a vereségeink nagyon kis különbséggel történtek, partiban voltunk az ellenfelekkel. A visszavágók jönnek és remélem, hogy a 7 megszerzett pontnál többet gyűjtünk be a második körben. 9-10 pont körül jó lenne szerezni. Hogy ez mire lesz elég az a többi mérkőzéstől is függ, mert sok körbeverésre lehet számítani! Kíváncsian várjuk a folytatást!

Fotók: Cageball Szövetség