A budapesti háromnegyed-pályás bajnokság 15. fordulójában április 23-án szombaton a budapesti női labdarúgás meghatározó csapatát, a Metis gárdáját fogadtuk a hazai pályánknak számító Szőnyi úti BVSC-sporttelepen. A remek időjárás mellett jó előjelekkel is várhattuk a találkozót. Nem hátráltatott létszámgond, teljes kerettel tudtunk kiállni, és bár volt még egy-két sérültünk, de nagyon sok játékos a rendelkezésünkre állt.

A bajnoki címért harcoló Metisnek ráadásul már sikerült rögtön bemutatkozó évünkben borsot törni az orra alá: az októberi 5. fordulóban, bár mint újonc ellen, sokkal simább és nagyobb arányú győzelemre számítottak, de egy remek játékkal előrukkoló Hiúzokkal találták szembe magukat, és a 3-1-es vereségünk is teljesen vállalható volt, míg csapatunk az első igazi nagy berobbanást is ellenük érte el, a 10. játéknapon, tavaly november 8-án, amikor is Gál Ancsi szép beadás utáni remekbe szabott fejesével az első félidő közepén megszereztük a vezetést, és bár a második játékrész hatalmas hazai nyomása góllá érett, 1-1-re végeztünk, és egy meglepetéspontot elcsentünk a Siketek-pályáról. A célunk pedig, sokszoros bajnok ellenfél ide vagy oda, most sem lehetett más, mint a tisztes helytállás, és lehetőség szerint a meglepetés! Ebből ezúttal csak az előbbi jött össze, de így sincs semmi szégyenkeznivalónk!

A BLSZ női háromnegyed-pályás bajnokság soron következő, 14. fordulójában közvetlen riválisunkhoz, a tabellán a negyedik helyet elfoglaló Ercsi otthonába látogattunk. Még élénken élt a fejekben a Tatabánya elleni, előző heti remek bravúr emléke, így igencsak feltüzelve, motiváltan vártuk a találkozót. Tudatában voltunk annak, hogy a felsőházi ellenfél elleni szép győzelem csak akkor ér igazán sokat, ha az Ercsit is sikerül legyőznünk. Ez azonban egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak. Korábban háromszor találkoztunk 3/4 pályán velük, ebből nyáron egy edzőmeccsen, ahol alaposan megvertek minket, majd jött a szeptemberi első bajnoki, ahol bár vezettünk, majd kétgólos hátrányból is egyenlíteni tudtunk, végül mégis 4-3-as vereség lett a vége, novemberben pedig egy elhalasztott meccs pótlásaként hazai pályánkon fagyasztották az arcunkra a mosolyt egy laza négyessel, a csípős hidegben, tartalékosan felállt csapatunk ellen lejátszott meccsen. Ezúttal azonban mögöttünk volt egy remek téli felkészülés, és a tavasszal addig megszerzett hat pont, így egyáltalán nem volt hiú ábránd az első győzelmünk megszerzése. Ezt azonban végül, ha a meccset nem is (bár majdnem), de elfújta a szél...