Véget ért számunkra egy újabb bajnokság, amellyel egy új műfaj terepére is sikerült feliratkoznunk! A Cageball egy nagyon jó dolog, amely nagyban fejleszti azokat a képességeket, amelyek a nagy pályán is hasznára válik a játékosoknak. Sajnos mivel mi még kezdő játékosokból állunk, azok a képességek amelyekben a többi csapat előttünk jár, a sokszorosára nőnek a cageball pályán. Számunkra így ez a sorozat nem sok sikert hozott, viszont remélem nem volt hiábavaló és fejlődtünk általa. A következő bajnokságra már minden bizonnyal nagyobb erővel tudunk nekimenni! Egyébként meg mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a műfajt, én nagyon megszerettem!

Részletes eredmények itt!

Legeredményesebb játékosunk Galló Rami lett, 16 góllal! Gratulálunk neki és az egész csapatnak a küzdelemért és a helytállásért!

Az utolsó fordulóban az MKB csapata ellen, már úgy léptünk pályára, hogy nem tudunk az utolsó előtti helyről feljebb lépni, azonban a mögöttünk lévő Rafinitnek még volt matematikai esélye megelőzni minket. Nehéz mérkőzésre számítottam, hiszen az ellenfelünknek még számíthatott a győzelem. Nagy meglepetésre eléggé sima lett a mérkőzés és Enikő hihetetlen teljesítménye 4 gólt hozott nekünk, amivel magabiztosan nyertünk. Sikerült győzelemmel zárni a sorozatot, ami nagyon jót tett a hangulatnak. A rájátszásban a Rafinit ellen már tét nélküli volt a mérkőzés, mert győzelem esetén sem sikerült volna nekik elénk kerülni, azonban a végeredmény 1:1-es döntetlen lett, amivel megismételtük az egy fordulóval ezelőtti kimenetelt.

Összességében felemás érzéseim vannak evvel a bajnoksággal kapcsolatban. Előzetesen azt a célt tűztem ki, hogy az első 10-be kerüljünk be, ez végül nem sikerült. Két olyan döntetlenünk volt, ami egy hajszálon múlott, és ha azok megvannak, akkor nagy meglepetést is elérhettünk volna. Azonban egy győzelem mellett három döntetlent sikerült elérni, ami nem rossz eredmény. Nem szabad elfelejteni, hogy mi egy kezdő csapat vagyunk, míg ebben a bajnokságban pedig már régóta együtt játszó rutinos csapatokkal szemben léptünk pályára. Mindezt figyelembe véve nem lehetünk elégedetlenek az eredményünkkel. Legeredményesebb játékosunk Meggyesfalvi Enikő lett 6 találattal.

Február 14-én az első vidéki tornánkra utaztunk! Nagy várakozásokkal és lelkesedéssel ültünk vonatra. Kapusunk beteg volt, ez némi aggodalomra adott okot, és a létszámunk is hagyott kívánni valót maga után, konkrétan egy cserénk volt. Azonban már alig vártuk, hogy vidéki csapatok ellen is megméressük magunkat. A tornán 8 résztvevő csapat volt, két négyes csoportban, ahol körmérkőzéses formában dőltek el a helyezések, majd a csoportok azonos helyezettjei egymással mérkőztek meg a helyosztókon. Zömében megyei bajnokságok ¾-ed pályás csapatai vettek részt a tornán, de jelen volt az NB II-es Gyulai Amazonok csapata is.

A mi csoportunkban a Városföld és a Táborfalva csapatával játszottuk az első két mérkőzésünket. Nem tudtuk igazából mire számítsunk, hiszen a csapatok egy-két kivétellel teljesen ismeretlenek voltak. Az említett két csapat ellen mind a két mérkőzésen 0:0-s döntetlent értünk el. Sajnos nem igazán sikerült helyzetet kialakítani, egyik oldalon se, ezért azt kell mondjam az eredmények igazságosak, azonban egy győzelemmel a bronzéremért is játszhattunk volna, ami így utólag kicsit szomorkodásra adhat okot. Az utolsó meccsünkön ugyanis a házigazda Dabas csapatával mérkőztünk meg, ami 4:0-s vereséget hozott nekünk! Vigasz, hogy ők lettek a később az első helyezettek! Mivel a Táborfalva legyőzte Városföldet, így mi a csoport harmadik helyén végeztünk, amivel az 5. helyért kellett játszanunk a Nagykőrös csapatával szemben. Ezt a mérkőzést sikerült 1:0-ra megnyernünk, amivel megszereztük az 5. helyet, ami ha belegondolunk nem is olyan rossz, hisz regnáló nagypályás bajnokságban játszó csapatokat is sikerült magunk mögé utasítanunk. Azt is elmondhatjuk magunkról, hogy csak a későbbi győztes tudott minket legyőzni. Kicsit szerencse is nekünk, hogy végül az egész tornán egy rúgott gól is elég volt az 5. helyhez.

Végül is jól sikerült ez a túránk, jól éreztük magunkat, és sok ember előtt is játszhattunk, ami szintén fontos rutint adhat a lányoknak.

A 9-10. fordulóban az utolsó helyezett Rafinit és a Metis ellen léptünk pályára. Nem titkoltan az volt a célunk, hogy megszerezzük első győzelmünket. Nem ígérkezett könnyűnek a mérkőzés, mert bár ellenfelünk utolsó helyen szerepelt, az erős ellenfelek ellen rendre helyt állt, és a kapott góljainak a száma mutatta, jól tudnak védekezni, nehéz nekik gól rúgni. Ránk sajnos jellemző, hogy a helyzetkihasználással vannak gondjaink, így tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz a győzelmet kicsikarni. Be is igazolódott a várakozásunk, mert bár sokkal több helyzetünk volt, mint amire számítottam végül csak egyet sikerült ebből gólra váltanunk. Az ellenfél pedig nagyon masszívan játszott, és sajnos egy szélen elhúzott kontrából sikerült gólt is szereznie, így meg kellett elégednünk az egy ponttal. Bizonyára ellenfelünk is bízott a három pontban ellenünk, így az eredmény talán igazságos is.

A Metis elleni mérkőzésre a tisztes helytállás reményében léptünk pályára. Mivel második meccsünk volt és kis létszámunk miatt a fáradság miatt eleve nem voltunk 100 %-os állapotban ezért reménykedtem, hogy mindezektől függetlenül is sikerül egy jó mérkőzést játszanunk. Nagy meglepetésre „csak” 4:0-ra kaptunk ki, ami nagyon jó eredménynek mondható. Ellenfelünk bár végig főlényben játszott, nem játszottunk alárendelt szerepet, és sikerült is meglepetést okoznunk. Nagyon elégedett voltam a látottakkal.

A 4. fordulóban nagy bizonyítási vággyal léptünk pályára, és ez az egész mérkőzésen érezhető volt. Ragyogóan küzdöttek a lányok! A szó szoros értelemben meghaltak a pályán, nekem annyira tetszett a mérkőzés, hogy noha ismét vereséget szenvedtünk, mégis csak méltatni tudtam a látottakat. Sajnos ismét vezettünk, de most sem sikerült az előnyt megtartani. Ettől függetlenül nagyon biztató volt amit láttam, ha továbbra is ilyen meccseket sikerül játszanunk, akkor a bajnokság végére odaérhetünk a dobogóra!