Ahogy azt korábban megírtuk, csapatunk túl van az első teljes szezonján. Második évünkben nem lehet más a célunk, mint hogy csapatunk filozófiájának megfelelően lépcsőfokról lépcsőfokra egyre közelebb kerüljünk a csúcshoz. Az új évadra kitűzött célunk a budapesti háromnegyed-pályás bajnokságban való – minél sikeresebb – szereplés. Ehhez azonban komoly felkészülésre van szükségünk, így lányaink és az edzők sem süttethetik sokáig a hasukat a verőfényes júliusi napon. A csapat a hónap végén edzőtáborba vonul, az augusztust pedig háromnegyed-pályás edzőmeccsekkel tölti, azonban nem feledkezünk meg a jó emlékű kispályás tornákról sem, pláne, hogy ezek remekül illeszthetőek be a későbbiekben is a felkészülési és edzéstervbe. Egy ilyen nyári tornára kaptunk meghívást Gödről július 12-e vasárnapra, amelynek a május elsejei kupa pozitív élményei – és az ott megszerzett ezüstérem – után örömmel tettünk eleget. A nagy kérdés az volt, hogy az 1992-es, végül csodálatos módon Eb-győztes, a "strandról összerántott" dán válogatott mintájára, Dunakiliti óta közös edzésen és meccsen nem szereplő lányok milyen formát mutatnak majd. Nos, mind a mutatott játék, mind az eredmény büszkeséggel töltött el minket, edzőpárost, nem beszélve arról, hogy a két megszerzett egyéni díj, valamint az ezüstérem mellé a csapat elért egy újabb mérföldkövet: bejutott története első döntőjébe kilenc csapat közül, egy nem csak körmérkőzéses, hanem helyosztós tornán. Per Aspera Ad Astra!