Csapatunk túl van az első nagypályás szezonján. Azt szokták mondani, hogy az első év az mindig tanulóév, és az eredmények, helyezés nem számít. Eme bölcsesség igazságtartalmát nem kívánom csorbítani, ugyanakkor azt is ki kell mondani, jobb eredményekre számítottunk!

Tavaly nyáron 35 fős kerettel vágtunk neki a szezonnak, és a nagyobb létszám miatt úgy határoztunk, hogy két bajnoki sorozatba is nevezünk, hogy mindenkinek jusson elég játéklehetőség! Utólag be kell látni ez hiba volt. Hiba volt, hiszen a tavalyi ¾ pályás szezon után csak egy lépcsőfokot kellett volna lépnünk! Az erőforrásokat tekintve bele is férhetett volna a két bajnokság, amivel egyébként azon kevés amatőr Budapesti csapat közé tartoztunk, akik ezzel az építkezéssel igen rövid idő alatt a komolyan vehető gárdák közé léptünk, másokkal szemben, akik 6-7 év alatt sem tudtak még a nagypályáig sem eljutni. A mennyiség és a minőség azonban nem mindig jár kéz a kézben. No, nem a játéktudásra gondolok itt elsősorban, hanem inkább az elhivatottságra, sikeréhségre, céltudatosságra. Hamar szembesülni kellett, hogy ebből a keretből nagyon sokan nem alkalmasak a versenysportra. Nem tudták vagy akarták komolyan beépíteni az életükbe azt, ami egy ilyen hagyományú klubnál alapvető elvárás kell, hogy legyen, és amely az én elvárásaimmal is találkozik. Mélységesen csalódtam sok emberben, hogy nem volt bennük annyi előrelátás és egyenesség, hogy tavaly nyáron elém álljanak azzal, hogy ne nevezzünk két bajnokságba, mert ők ezzel csak ímmel-ámmal tudnak foglalkozni. Mélységesen elítélem őket, amiért sok társukat cserben hagyták, és csak egy szórakozásnak fogták fel azt az egészet. Pláne, hogy az egészet ő értük csináltuk, hogy ők is játszathassanak, amiért nem dolgoztak meg és visszaéltek azzal a jóindulattal, amit a legtöbb csapatnál meg sem kaptak volna eleve.

A személyes célkitűzésem erre a szezonra az volt, hogy elváljon az ocsú a búzától. A fent leírt sorokból talán kiderülhetett, hogy ez sikerült is, így végeredményben a cél teljesült, de az aktív tagok ezért talán túl sok kudarcot kellett elviseljenek. Ekkora lemorzsolódásra én sem számítottam. Kb 15 fő tűnt el a szezon során. Természetesen én is követtem el hibákat, ami pontokba került a csapatnak, ezért én a személyes felelősségemet levontam és sokat tanultam belőle.

A ¾ pályás bajnokság eléggé hektikusra sikerült. Két csapat is visszalépett a tavasszal így 5 gárda fejezte be a küzdelmeket.  A két gárdát így nem tudtuk megelőzni, ezért az utolsó helyre szorultunk. Mivel eleve a kezdőbb játékosaink fejlődését céloztuk meg ebben a sorozatban így itt nem az eredmények számítottak. Ha azonban teljesen létszámban sikerül lejátszani a bajnokságot, úgy ez egy jó eredmény lehetett volna. A tavasz folyamán azonban ugyanannak a keretnek kellett két fronton is helyt állnia, így kevéssé reális ez, ugyanakkor nagy bravúr, hogy a tavasszal lecsökkent kerettel is minden mérkőzést le tudtunk játszani. Nem kevés szervezéssel, halasztással tudtuk ezt megoldani (köszönet érte ezúton is a többi csapatnak, akik ebben partnerek voltak). Öröm az ürömben, hogy ezáltal több u18-as játékos is lehetőséget kapott a felnőttek között, amivel ki jobban ki kevésbé  jól tudott élni.

A nagypályás bajnokságban előzetesen 4-6. helyezés volt kitűzve, ami első szezon ide vagy oda reálisnak mondható, és ha figyelembe vesszük, hogy nálunk papíron is gyengébb ellenfelek ellen 4 vereséget szedtünk össze, ha mást nem is csak ezt behúzzuk lazán lehettünk volna ötödikek. De sajnos nem így történt, ezért a nyolcadik hely mindenképpen csalódás. A következő szezonban ezt a csorbát kell kiköszörülnünk.

A csapatjátékban sikerült fejlődést produkálni, de ez igazán csak akkor volt tetten érhető, amikor ugyanazzal a kerettel tudtunk pályára lépni egymás útán többször is. Voltak kulcs emberek is, akiknek a hiányát nehéz volt pótolni, ilyenkor a játék színvonala is visszább esett. A jó hír azonban az, hogy sok olyan kezdő játékosunk van, akik egyénileg sokat fejlődtek, javult a játékuk és sikerült sok tapasztalatot szerezniük ebben az évben.

Számos kupán, tornán vettünk részt, amelyek közül szerencsére többet is ki lehet emelni. Januárban a BLSZ teremtornán sikerült szintet lépnünk a tavalyhoz képest, akkor a csoportból nem jutottunk tovább, most igen és egyből a 6. helyen sikerült zárnunk. Gödön májusban egy olyan tornán győztünk ahova már esélyesként érkeztünk, és veretlenül sikerült lehozni a 6 mérkőzést. A szezont végül jól tudtuk zárni Dunakilitin ahol a kétnapos tornán az 5. helyet sikerült megszereznünk, amivel a tavalyi 7. után ismét előreléptünk.

A fejlődés és előrelépés jelei egyértelműen látszanak, persze mi magunk nem vagyunk elégedettek igazán. Ítélje meg mindenki ki-ki maga, hogy ez jó vagy rossz. Szerintem nem baj, ha maximalisták vagyunk, és nem baj, ha merünk nagyot álmodni! Innen lehet nagyot esni is, de ahhoz, hogy megtanulj nyerni előbb meg kell tanulnod veszteni! Mi ezen már túl vagyunk, most már jöhetnek a győzelmek!