Február 14-én az első vidéki tornánkra utaztunk! Nagy várakozásokkal és lelkesedéssel ültünk vonatra. Kapusunk beteg volt, ez némi aggodalomra adott okot, és a létszámunk is hagyott kívánni valót maga után, konkrétan egy cserénk volt. Azonban már alig vártuk, hogy vidéki csapatok ellen is megméressük magunkat. A tornán 8 résztvevő csapat volt, két négyes csoportban, ahol körmérkőzéses formában dőltek el a helyezések, majd a csoportok azonos helyezettjei egymással mérkőztek meg a helyosztókon. Zömében megyei bajnokságok ¾-ed pályás csapatai vettek részt a tornán, de jelen volt az NB II-es Gyulai Amazonok csapata is.

A mi csoportunkban a Városföld és a Táborfalva csapatával játszottuk az első két mérkőzésünket. Nem tudtuk igazából mire számítsunk, hiszen a csapatok egy-két kivétellel teljesen ismeretlenek voltak. Az említett két csapat ellen mind a két mérkőzésen 0:0-s döntetlent értünk el. Sajnos nem igazán sikerült helyzetet kialakítani, egyik oldalon se, ezért azt kell mondjam az eredmények igazságosak, azonban egy győzelemmel a bronzéremért is játszhattunk volna, ami így utólag kicsit szomorkodásra adhat okot. Az utolsó meccsünkön ugyanis a házigazda Dabas csapatával mérkőztünk meg, ami 4:0-s vereséget hozott nekünk! Vigasz, hogy ők lettek a később az első helyezettek! Mivel a Táborfalva legyőzte Városföldet, így mi a csoport harmadik helyén végeztünk, amivel az 5. helyért kellett játszanunk a Nagykőrös csapatával szemben. Ezt a mérkőzést sikerült 1:0-ra megnyernünk, amivel megszereztük az 5. helyet, ami ha belegondolunk nem is olyan rossz, hisz regnáló nagypályás bajnokságban játszó csapatokat is sikerült magunk mögé utasítanunk. Azt is elmondhatjuk magunkról, hogy csak a későbbi győztes tudott minket legyőzni. Kicsit szerencse is nekünk, hogy végül az egész tornán egy rúgott gól is elég volt az 5. helyhez.

Végül is jól sikerült ez a túránk, jól éreztük magunkat, és sok ember előtt is játszhattunk, ami szintén fontos rutint adhat a lányoknak.