Az alcímben szereplő szóösszetétel nem a tornáról való utolsó pillanatban történt távolmaradást jelenti, sokkal inkább az utóbbi időben elért eredményeinkhez és játékunkhoz képest való visszalépést. Nagy reményekkel vágtam neki ennek a tornának, és hatalmas csalódás lett a vége. Mint edzőnek fontos, hogy az okokat észrevegyem, de a konklúzió előtt lássuk az eredményeket.
Első mérkőzésünkön a Buják ellen joggal bíztam abban, hogy sikerül nekik visszavágni a néhány héttel ezelőtti vereségért, ami számunkra a búcsút jelentette a csoportból való továbbjutás helyett a korábbi HBF tornán. A mostani mérkőzés hasonlóan izgalmasra sikeredett, és megint egy góllal sikerült kikapni. (1:0) Már ezen az első mérkőzésen éreztem, hogy valami nincs rendben. A vereség egyszersmind azt is jelentette, hogy az utolsó meccsen a Police ellen kell pontot hozni, ami nem könnyű feladat. (Mint utóbb kiderült ők nyerték a tornát).
A második mérkőzésen a Pinkbull csapata következett akiknek szintén volt mit törlesztenünk, a téli cageball bajnokságban elszenvedett két vereségért. A Pest megyei 3/4-ed pályás bajnokság egyik csapata ellen az is kérdés volt, mire jutunk egy olyan ellenféllel akivel jó eséllyel már találkozni fogunk ősszel a Budapesti 3/4-ed pályás bajnokságban. Az eredmény 0:0 lett, és sajnos ezen a mérkőzésen is látszott, hogy bár voltak helyzeteink, de nem igazán volt benne a gól a játékunkban.
A harmadik mérkőzésen a Police ellen már csak a győzelem érhetett továbbjutást, de még akkor is számolgatni kellett volna. Mondanom sem kell, ellenük is volt mit törleszteni a téli cageball bajnokságban elszenvedett súlyos vereségekért. Sajnos nem sikerült a győzelem, mert 2:0-ra kikaptunk, de ha mindennek a jó oldalát nézzük, ez nem rossz eredmény ellenük. Ha a rossz oldalát nézzük, akkor sokkal nagyobb arányú is lehetett volna a vereség, ha komolyabban a gázra lépnek.
Ezzel az eredmény sorral a csoport utolsó helyén végeztünk, ami számomra hatalmas csalódás, és ami a legrosszabb ezt nem tudtam leplezni, már az első mérkőzés után sem.
A helyosztók első mérkőzésén a Reklám Press Skorpió csapata ellen (az előző torna ezüstérmese), kellett bizonyítanunk, akik megmutatták micsoda sebességbeli különbség van a két csapat között. Lefutsaloztak minket! A vége 3:0.
A második helyosztó mérkőzésen a Kormányőr csapata ellen zárhattuk le a tornát, akik ellen eddig még nem mérkőztünk meg. Sajnos ez is csak a hattyúdalra volt elég. Az eredmény 3:1, legalább sikerült a becsületgólt belőnünk.
Ezen a napon, lassúak voltunk, körülményesek, enerváltak. Azóta megbeszéltük ezt, és azt kell mondjam, egy ilyen hosszú szezon után, ahol több mint 100 meccset játszottunk, mindenki fáradt volt. Már sokan fejben nem voltak itt, pihenésre , nyaralásra vágytak, így a vizsgák végeztével. Nem tudtunk felpörögni erre a tornára, ami teljesen érthető is. Éppen ezekért nem haragszom a lányokra, azonban a pocsék játék mellett nem lehet csak úgy elmenni, de ezért mint edző nekem kell vállalnom a felelősséget. Vannak rossz napok amikor semmi nem sikerül, ez most ilyen volt. Ebből is tanultunk.
Fotók: HBF csapat