Egy hónappal ezelőtt vetettem fel a BEAC női futsal csapat edzőjének először azt, hogy mi lenne, ha csinálnák a női csapatoknak egy mini kupát, amolyan hagyományteremtő jelleggel. Tetszett neki az ötlet, ami meg is valósult. Tegnap este a BEAC csarnokában gyülekezett az esti órákba a 4 csapat. Az NB1-ben szereplő futsal csapat, a már 5 éve működő kispályás csapat a NapkELTE, és a főként régi futsalosokból álló Wild Angels formáció. Mellettük mi a „nagypályás” csapat készültünk erre a megmérettetésre, mint a legfiatalabbak. A bemelegítés során abban állapodtunk meg, hogy minden meccs előtt a két részt vevő fél, megbeszéli, éppen milyen szabályoknak megfelelően játsszák le a összecsapásokat, hiszen más-más környezetben szoktuk mérkőzéseinket játszani. A futsalosok készségesek voltak, amikor embert kellett átadni, hiszen a Wild Angels mezőnyben, míg mi kapuban voltunk foghíjasok.

Az első meccsünket a NapkELTE ellen játszottuk. 5+1-ben, normál 5-ös labdával zajlott az összecsapás. A mérkőzés a szokásosnál nagyobb iramba zajlott, aminek én nagyon örültem, de őszintén bevallva meg is lepődtem ezen kicsit. Nagy harc folyt a pályán, végig nyílt volt a mérkőzés, majd a végén egy szerencsés góllal sikerült nyernünk. Mi 11 mezőnyjátékossal érkeztünk, akik között új emberek is voltak, és sokan akadtak olyanok a pályán, akik most találkoztak először. Az összeszokottság hiánya rá is nyomta a bélyegét erre a meccsre. A végén meg volt a győzelem, ami a lényeg, de azt nem gondoltam, hogy ennyire izgalmas lesz. Az ilyen kiélezett meccsek azonban sok tapasztalatot adhatnak, így utólag azt mondom, jó, hogy így alakult.

A második mérkőzés a futsalosokkal zajlott, futsal labdával és 4+1-ben. Ezt a mérkőzést vártam a legjobban, hiszen velük még soha nem játszottunk, és minket sem láttak még soha játszani. A végeredmény 2:0 lett (nem nekünk), amivel, mint számszerű eredmény nem lehetek elégedetlen. Azonban látszott, hogy nem hajtották ki magukat, és mi még így is csak futottunk a labda után. A futsal egy kicsit más, és nyilván egy nb1-es csapat is még más kávéház nekünk, ezért nem is vagyok utólag sem elégedetlen és örülök, hogy a lányok belekóstoltak egy más sebességi fokozatba is.

A harmadik mérkőzés a Wild Angels csapata ellen zajlott, ahol a képzeletbeli dobogó második helyének sorsáról kellett döntenünk. Joggal bíztam a győzelemben, hiszem már sikerült őket korábban is felülmúlni, és erős sorral érkeztünk meg a mérkőzésre. Ennek ellenére a siker az övék lett, mert 1:0-ra lehozták a meccset. Döntetlennél már mi örülhettünk volna, azonban bár hiába voltak helyzeteink, a jó befejezés rendre hibázott.

Azt hiszem jól és izgalmasan telt ez az este, örülök, hogy az ötletből valóság lett és remélem, ezentúl minden szezon végén tudunk egymással találkozni. A végén, azonban ahogy a lányaimnak is elmondtam, nem tudtam felhőtlenül örülni, mert csalódott vagyok az eredmény miatt. Úgy érzem fejlődtünk annyit az elmúlt időben, hogy a második helyre jó eséllyel pályázunk, és egy ilyen torna előtt nyíltan kimondjuk ezt célként. Ez most nem jött össze... Ez egy baráti torna volt ahol az eredmény másodlagos (bár számomra ismeretlen ez a fogalom a sportban), ami ennek megfelelően jó hangulatban telt. Jövőre veletek ugyanitt!

Eredmények:

ELTE-BEAC Hiúzok - NapkELTE = 1:0, gól: Gál

ELTE-BEAC Futsal - Wild Angels = 2:0

Wild Angels - NapkELTE = 0:0

ELTE-BEAC Hiúzok - ELTE-BEAC Futsal = 0:2

ELTE-BEAC Futsal - NapkELTE = 5:0

ELTE-BEAC Hiúzok - Wild Angels = 0:1

**************

A csapat megalakulása óta eltelt bő egy év alatt fáradhatatlanul megvívott mérkőzések, a különböző kispályás bajnokságok és hétvégi egynapos tornák, kupák után, mintegy az eddigiek megkoronázásaként, benevezett a Dunakilitiben megrendezésre került IV. Dunakiliti Női Kétnapos Tornára az ELTE-BEAC Hiúzok csapata. Az indulás több szempontból is hasznosnak tűnt: egyrészt, a nagyszámú résztvevő miatt újabb csapatokat, játékosokat, jövőbeli ellenfeleket, már a háromnegyed- valamint a nagypályára is tekintettel lehetséges edzőpartnereket ismerhettünk meg. Másrészt a csapatnak még soha nem kellett zsinórban két napot végig játékkal töltve, ennyire intenzív terhelés mellett egyhuzamban koncentrálva szerepelnie, nem beszélve az összezártsággal, az otthoni kényelemtől eltérő szállás- és pihenési körülményekkel járó kihívásokról. Ezek a bizonyos körülmények pedig terveink szerint kiváló csapatépítővé is tehették a tornát, mind fizikálisan, mind mentálisan, a csapategységet, és az egyéni képességeket illetően egyaránt. Végül, de nem utolsó sorban lejátszhattuk csapatunk 100. mérkőzését, és belőhettük 100. gólunkat is hivatalos meccsen!