Nagy érdeklődéssel vártam ezt a fordulót, mivel most pedagógiai okokból sem Marci sem én nem léptünk pályára, csak és kizárólag színtisztán a lányok. Érdekes kísérlet volt amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy mire mennek egyedül a lányok. Összességében azt mondhatom, hogy megállták a helyüket. 21:0 soknak tűnhet, de kaptunk már ki ennél nagyobb különbséggel is úgy, hogy mi is (fiuk) a pályán voltunk. Az pedig felettébb örömteli, hogy talán most volt a legtöbb kapura lövésünk, most jutottunk el legtöbbször helyzetig. Ez azt mutatja, hogy a lányok fejlődnek. Sok típus hiba volt, ami minden meccsen kijön. Amit most a legjobban hiányoltam az az agresszivitás, a határozott odalépések. Ezt csak egy-két lánynál láttam, és sajnos ez az amit a legkevésbé lehet tanítani vagy gyakorolni. A helyezkedési hibák olykor ijesztőek voltak, de mentségül legyen mondva, hogy ezeket még kevesebbet gyakoroltuk az edzéseken. Egyelőre a technikai készségek javítására helyeztem a fő hangsúlyt és a passzok gyakorlására. Ez volt eddig a lányok legnehezebb meccse. Nem vallottak szégyent, így bátran várjuk a következő megmérettetést!